Dagi vagyok! Vállalod?

Az ideális pasit megtalálni kihívás. Nehéz, de nem lehetetlen. Akármilyen kis stiklit ki lehet kupálni, meg lehet nevelni, és meg lehet szerezni. A nők teljesen más világ. Mindannyian külön kis individuumok vagyunk, és összepasszolni két különálló világot... szinte lehetetlen. De mindenki életében van egy, vagy több, akivel mégis összejön minden. Amikor érzed, hogy történjék bármi, kerüljetek akármilyen messze, ő lesz az igazi. A nagy barátnŐ.

Az ideális barátnő szókimondó, de ha kell akkor helyesel a hülyeségre is. Mindig megnevettet, de sírhatsz a vállán, vagy épp horkolhatsz a kispárnáján. Partner az igazi nagy bulikban, de hazavisz ha behisztiztél egy langyi estén. Egyezik az ízlésetek, így néha megkívánja kísérteni a te kiszemeltedet, de te mégis megbocsájtasz neki, az Isten tudja miért?! Nem haragszik, ha nem találkozol vele, de tudja, ha igazán kellesz majd, te ott leszel. Segít elköltözni otthonról, majd hazaköltözni is. Hagyja hogy nála aludj egy hétig mert összevesztél anyáddal, de finoman kitessékel amikor úgy érzi, itt az idő. Fogja a hajad ha hánysz, és teljesíti az értelmetlennek tűnő kéréseidet is. Elmegy veled vásárolni, pedig a nap elején tudja, hogy este ugyanannál a cipőnél fogsz kikötni. Sétál veled 15 kilométert, csak mert te túl részeg vagy a hajnali buszt megvárni. Felhívhatod az éjszaka közepén egy kis énekelgetésre, vagy összefüggéstelen gagyogásra, de ne lepődj meg ha ezt visszakapod. Kérdezés nélkül kölcsönad, és nem bánja ha másfél évig egyhuzamba tartozol neki. Kiszedi a szemöldököd, bár tudja, hogy másfél órás szenvedés előtt áll. Elkísér a nőgyógyászhoz, ha leszakadt a fél mellbimbód, és nem neveti ki az orvost, ha megkérdez, hogy élsz-e házas életet.  Kérdés nélkül lehúzza veled a sokadik felest, és reakcióidő mentesen tudja, ha belép az a valaki a terembe, indulhat a menekítési akció. A tökéletes barát tudja, hogy ha eltűnsz fél évre, előbb utóbb visszacsöppensz, és folytatódhat minden a régi kerékvágásban. Egy rendes baráttal hiába találkozol ritkán, mindig örül, ha felhívod fülesmackót énekelve, és bármikor reagál egy olyan sms-re is hogy: kakilnom kell.

A jó barátnők ritkán kötnek ki többször. Általában egyszer lehet megszeretni, és megtartani. De ha sikerült, jöhet az útba fiú, lány, 100 km, vagy épp 1000. A barátnő mindig barátnő marad. Kézzel kivágott szívecskékkel, vagy béna kis karácsonyi párnákkal.

Ne felejtsétek lányok! A tökéletes férfit megtalálni smafu ahhoz képest, hogy barátokat szerezz. Főleg olyanokat, akik elviselnek. :)

Puszi

Zs

Bunkóság, emancipáció, kivagyiság ide vagy oda, én szeretem a fiúkat. :) Persze sok mindennel nem értek egyet, de ha már pénisz, akkor húsból, és ne szilikonból. Ennek ellenére - természetesen, mint minden nagyszájú nőszemély - a férfialázásban is jó vagyok. Néha meggondolatlanul, de olyankor puszival kiengesztelve. :)

Balage, a jelenlegi jobb kezem (nem, nem én vagyok az övé) igazi alázható fajta. :) Megérti, felfogja, mosolyog rajta, és csak ritkán telik be a pohár, az is max. a 10. mini fütyis poén után. Viszont ugye egyszer csak tele lesz a tőőőke, és szüksége van a jobb kezére, amit nem sms-es írásra használ a bocsánatkérő enyémre válaszolva.

A felelősség tehát nagy hölgyeim. Valami nincs rendben az igényeinkkel, és a tetteinkkel. Mácsó, önálló, határozott, és karakán férfiállatra vágyunk, mégis a legjobb védekezés a támadás elve szerint alázunk, sértünk, szúrunk ahol kell. Rá férne egy alapos epilálás a nyelvünkre.

Nyilván nem fogok megváltozni. :) Valószínűsíthető, hogy Balage is hall még pár megjegyzést a pöcölőjére. De innen üzenem, hogy a karakteres az jó, és a mini fütyihez kis fenék passzol, te meg úgyis azt szereted. :)

Üzenek a hasonszőrűimnek is. Szerencsétlen péniszesek annyit kapnak tőlünk. Én ki fogok tűzni egy napot, amikor mindenen hímmel jófej leszek. A nap még kérdéses, a vizsgák, a menstruációm, a gazdaggá válásom, a csajos buli, a karácsony, és a húsvét után, de valamikor biztosan. Szólni nem fogok, csak utólag, és félkövérrel szedem majd az emlékezetekben a nyeléseket, és a le nem ütött labdákat.

Puszi

Zs-a bunkó

Úgy érzem nekünk is kijár, nem csak az alkoholistáknak, a drogosoknak, és a szex-őrülteknek. Azért jutottam erre a kijelentésre, mert ahogy a kopaszok bevonzzák a kevés hajukra panaszkodókat, úgy én is bevonzom a kis súlyfelesleggel rendelkezőket. Imádom a 50 kilós kis fokhagymafenekű lányok panaszkodásait a fél kilós pocakjukkal, meg a negyed dekás fenekükkel. Jönnek, és : jahj de kövér vagyok. Jahj de nagy a seggem. Ó nem vehetek fel miniszoknyát a narancsbőröm miatt. Szörnyű....

Éppen ezért kell a gyülekezet. Elmehet mindenki aki daginak érzi magát. Az alkoholizmust se teregetjük ki mások előtt hiába tudja mindenki a hátunk mögött. Látják hogy dagi vagy, mégsem kell folyton erről beszélned.

Igen, dagi vagyok. Köszönöm, jól vagyok. :) Nem, nem mindig vagyok elégedett. Igen, ha lenne egy gyógyszer amivel olyanná alakíthatnám magam, mint álmaimban, akkor bevenném. Igen, vannak hátrányai a pocaknak, meg a koffernek. De én szeretem magam, és ha az egyik kedves ismerősöm idézetét szeretném idézni: Ne engem büntess, amiért nem férek bele a te szűk látókörödbe.

Persze az anonimoknak nem kell feltétlenül a gyülekezetbe szűkíteni a szia Béla vagyok, amúgy Feri bemutatkozásokat. Nem kellenek egyen pólók, meg szülinapi kaja-zsúrok. De a beszélgetés biztos hogy jót tesz.

Senki nem van rája beszélve az elhízásra. Senkinek nem kötelező daginak lenni, meg télen melegíteni, nyáron árnyékot adni. Az a kötelező, hogy magaddal legyél kibékülve. Köszi, nekem néha szar, de az önbizalomhiányom nem a kilóimból ered, hanem a bizonyítási vágyamból. Amit persze befolyásolnak a velünk szemben felállított sztereotípiák, de senki kedvéért nem fogok lemondani a strandolásomról, csak hogy ne bántsam a szemét.

És igen, lesarkítottam, és igen, általánosítottam, és nem, nem zavar ha nem tetszem, mert másnak igen, és nem azért mert a külső nem számít :)

Puszi

Zsuzsi, aki ma elégedett

Breaking news, breaking news.

Tegnap este elmentünk picit kiáztatni a seggünket Demjénbe. Mindamellett, hogy nem okoz gondot nagy tömeg előtt levetkőznöm, azért valljuk be, hogy mindannyiunk behúzza a hasát, vagy kiemeli a cickóját, ha látják mások. És remélem mindenki tisztában van vele, hogy 5 deka súlyfelesleg is olyan kuriózumnak számít, hogy azt bámulni kell.

Én tankini párti vagyok. Mert két részes, ami jót tesz a kis lelkemnek, de nem látszik ki a pocakom 80%-a, ami biztonságot nyújt. Általában mindenkinek téves képe van önmagáról, velem tegnap szembe jött, vagyis, pancsolt az enyém.

Bikiniben. És tudod mi a csúcs? Hogy jól nézett ki. Pocak a helyén, combok a helyén, narancsbőr a helyén, de mégis "vállalható" volt. Nem a nevetséges mamis bikiniben, hanem szexis, leopárdmintásban. A pasijával volt, csak ezért nem mentem oda hozzá, hogy hű, de jól nézel ki. Megjegyzem olyan hevesek voltak, hogy kb ott partiba vágtak volna.

Szóval, kora reggeli, meló előtti posztolvasók. Mindig abba a hibába esünk, hogy egyedülinek érezzük magunkat a világban. Persze mindenki más individuum, de nem csak neked narancsbőrös a segged, nem csak neked csíkos a hasad. Erre kitaláltam egyszer egy poént de senki nem mert rendesen nevetni. Szóval, hát én egy igazi vadmacska vagyok. A csíkjaim megvannak hozzá. :)

A lényeg, hogy tök felesleges feszengeni, tudjuk, hogy bármi eladható, csak a marketingest kell jól megválasztani. A marketinges meg akkor jó, ha hiteles, és elhiszi amit mond. Jó vallásgyakorlást!

Puszi

Zs

Nekem mindig gondot okozott elfelejteni az exeket. Egy-egy rosszabb pillanatban egy betalált like, vagy csak a nevének a hallása is összerántotta a gyomromat. Főleg akkor, ha engem dobtak ki. Tudod, az a kis bénaság, hogy áhh biztos azért hív, mert hiányzom, közben csak a DVD-jét kéri vissza. Vagy biztos azért szexeltünk mert megőrül értem, közben csak épp nem volt más kéznél, Botti kedvéért pénisznél.

Lánykoromban sok imádottam volt. Oké, ezekkel ma is rendelkezem, de rendszerint távolról csodálom az áldozatokat. Akkoriban azonban össze-össze keveredtem ezzel azzal, nem kevés könnycseppet, nyugtatót, és alkoholmennyiséget köszönve ezzel nekik. Fiatalság bolondság. :) Ma azonban összefutottam az egyik régi nagy... nem szerelmemmel, inkább... ingerlőmmel. Igen, ez a jó szó. Ingerelt a mi lenne, ha, aztán a mi lett volna ha nem alszunk el, majd pedig, a mi lett volna ha bevallom. Mindazonáltal, hogy ismét igazítottam a ruhámon, és feltoltam a napszemüvegem a lehengerlő tekintet érdekében, valami hiányzott a két puszis, sablonos beszélgetésünkből. Nem éreztem semmit. Pillangót, vagy tudod azt a különlegeset, hogy korábban másra is használtuk egymás száját a szián kívül. Rövid időn belül a legkomolyabb exemmel is összetalálkoztam, de rajta már régóta túl vagyok, ez nem hatott a meglepetés erejével. Az viszont igen, hogy vígan ráztam a  fenekem, amikor elköszöntünk, mert ha utánam néz, akkor sincs már tétje. :)

Lezárni egy kapcsolatot, egy szexet, egy csókot, vagy egy el nem csattantat nem könnyű, és senki nem várhatja el tőlünk, hogy egyik napról a másikra ne dobbanjon a másik nevére a szívünk. DE amikor már mindegy. Amikor már nem dobban. Amikor már te nézel át a másikon... annál fenségesebb, és kielégítőbb érzés alig van. (Kivéve régen amikor ő meg te, de erre ilyenkor már nem gondolunk)

Zsé

Különleges lány vagyok. Oké, nem ezen lovagolok, minden blogot így kezdhetnék, de van egy képességem, ami mások fölé emel. De a férfiak fölé biztos. :)

Utálom, ha valaki velem sétál, álljunk akármilyen viszonyban, és más nőt néz meg az utcán, kávézóban, moziban. Persze tisztában vagyok azzal is, hogy ez vele született rendellenesség, és törvényszerű, hogy ha finom falat tűnik fel a látótérben, összegyűlik a száj a nyálban.

Ma (is) sétáltam az egyik barátommal, és, habár rendelkezik egyéb humoros tulajdonságokkal is, jelen esetben is megmosolyogtam a fejmozgásait. Ráérzek :) Magas, barna, vékony, kis ruha. Persze állítása szerint értük mindenki nyáladzik, de ezzel én vitatkoznék. Nekem pl. sosem jöttek be az ilyen kislányok. Mert rendszerint küzdenek nyáron a férfiak a : négy évet vársz, vagy négy évet ülsz dilemmával.

Én mindent értek. Azért van a szemünk, hogy nézzünk. Pipa. Azt nézzük meg ami szép. Pipa. A nők is stírölnek az utcán. Pipa. És az okos, copfos, szemüveges kislány a navnál? És a szürke, de bitang jó hangú lány a kocsmában? És a duci, de borzasztó jó humorú lány ott rózsaszínben?

Szögezzünk le valamit.

one: ha a belső a leglényegesebb, vedd észre a négyszeműt is.

káttó: ha húsra vágysz... miért csak a csontot szopogatnád?

Persze nem velem van a baj :) Csak a férfiak béna technikáival. Mint a biztonsági őr a bankban. Volt egy isteni seggű csaj, még én is megnéztem, de őőő nem. Nema.. Nem nézünk meg az ügyfeleket. Lehet kirabol. De amikor a csinos lány törökös nadrágban, vájatba ragadt anyaggal a terem másik végébe siet... Az életemet feltettem volna rá, hogy az enyhén zsíros hajú kolléga odatapasztja pupilláit a ringó farkpofákra.

Embörök. És most kifejezetten a péniszesekre gondolok. Nagy jelenetek, veszekedések, vagy felesleges vérszívások elkerülése érdekében. Vagy csináljuk nyíltan, beszéljük ki a kis fokhagyma fenekű leányzókat, vagy ne csináld sehogy, mert mindig elfelejtitek, hogy a nők sok mindenbe jók, de egyben igazán. A szívásban. Legyen szó a véredről, vagy bármiről.

Puszi

Zsuzsi-night

Mi az? Elrejt ha kell, kitárja a világot ha arra van szükséged, elbújhatsz mögé ha titokban bámulnál. Oké, nem találós kérdések írásából fogok élni. Feküdtem az előbb az ágyamon, és élveztem a ritka pillanatok egyikét, hogy nincs semmi dolgom. Nyitva volt az ajtóm. Egész szép ajtóm van. Már amennyire egy átlagos ajtó szép lehet. Ápoltam, lefestettem a két kezemmel, befedtem a falamhoz passzoló sötétítővel. Igen, szeretem az ajtómat. De őt sem csak azért mert szép.

Azt hiszem ahogy egyszer a kézi mosogatás különlegességéről írtam, úgy megérdemel egy bejegyzést a titkos helyünk zárszerkezete is. Ha becsukom, akkor énekesnőtől, pornószínésznőig, antiszociálistól chatkirálynőig bármi lehetek. Ha mérges vagyok becsaphatom, és ha mondandóm van csak egy mozdulat és világgá, akarom mondani családdá kiálthatom.

De szeretem a munkahelyi ajtókat is. Remekül lehet mögöttük pletykálni. :) Kit érdekel, hogy a szomszéd szobában ül az alany. Bármikor kibeszélhetőek a stiklik, a ruhák, a mellek.

Lehet kukucskálni, észrevétlenül bámulni, kategorikusan elzárkózni, vagy épp magunkat megosztani másokkal. Elrejt, ha ruhát próbálsz és nem akarod a fél kínainak bemutatni habtestedet. Kitámasztható, bezárható.

Node. Mindig van egy node. :) Nem tudom te hogy vagy vele, nekem van beépített is. Ami nem látszik, de érződik. Persze senkinek nem a deszka szó fog eszébe jutni rólam, ha épp zárva tartom. Az én ajtóm elég szófogadó. Szeszélyest akartam írni, de félúton eszembe jutott, hogy az én vagyok. Tehát a kis nyílászáróm ( a lehető legaszexuálisabb értelemben) mindig szót fogad. Ismeri a rezdüléseimet. A másodperc töredéke alatt képes bezárni, és a 100 zárszerkezetet egy hatalmas lakattal becsukni. De az a király, vagy királylány ebben a cuccban, hogy kifelé is nyílik. Csak a kis mocsok ugyanazzal a lendülettel nyitja is a szuperszónikus lakatot ahogy egy rossz szóra bezárta.

Különleges lány vagyok, de nem annyira, hogy csak nekem legyen ilyenem.Jófej lány vagyok, de nem annyira hogy finomabbra állítsam az érzékelőimet. Így türelmet kérek, figyelmet, és fegyelmet, és sok sok igent, és lépkedést. Mert ha becsukom a kezedet, vagy a péniszed, lesz sírás rívás.

(Ha a te ajtód is veszedelmes, írj mailt az ajtóék@becsaplak.hu-ra. Tervezem egy kitámasztó termesztő vállalat létrehozását másodállásban)

Puszi

Zsuzsi

UI: Köszönöm az ötöst :)

Utálok korán kelni. Utálok slampos lenni. Utálom, ha kioktatnak. Utálom, ha lenéznek. Azt hiszem elég sok mindent utálok, de a leges legjobban a kudarcot.

Egyszer egy szokásos, netes ismerkedős szöveg alkalmával megkérdezte tőlem egy illető, mitől félek. Persze felsoroltam kb. az összes állatot, meg a sötétséget, meg a szellemeket, meg a magányt, de a legnagyobbra akkor döbbentem rá. Egy jellegtelen kis virtuális chat alkalmával.

A kudarc sokféle lehet. Kudarc a magánéletben, kudarc a munkában, a tanulásban, a jövőtervezésben. Erős, és egyben gyenge oroszlánként mindig a hibáim felismerésével, és beismerésével van bajom, képtelen vagyok elfogadni a gyengeségeim. Akaraterőm meg persze nincs annyi, hogy az életem minden területén tartsam magam a maximalizmushoz, a tökéleteshez. Várom a sült galambot. Bár ahogy végignézek a lemosódós sminkes fejemen, inkább a csoki tortát várom most.

Szóval. Probléma van. Akarok valamit, amihez rengeteg kedvem lenne, tehetségem nyúlfarknyi, de gyakorolni valóm rengeteg. Azért beszélek kódolva, mert nem akarom elkiabálni, a végén meg belesülni, mint az agykontrollos pályafutásomba végképp nem. Tehát adva van egy feladat. Most mi legyen? Elsunnyognék. Fittyet hányva a lehetséges jó következményekre, a segítőkész pártfogókra, meg úgy kb. az egész maximalista ideológiába?

Ja, a legszívesebben igen. Valld be. Szemrebbenés nélkül meghátrálnánk, betudva ezt is egy újabb fellángolásnak, mint a matricagyűjtést, vagy a gyöngyfűzést. Adott pillanatban sok ezret ráköltesz az alapanyagokra, de előbb utóbb úgyis a szoba sarkában egy dobozban végzi az utolsó rugalmas cérna is.

Akkor erőszakoljuk magunkra? Dacból? Mert mi akkor is megmutatjuk, hogy meg lehet változni? Minek ez az alakoskodás. Úgy sem volt publikus. Úgyis ismernek a barátaink, elfogadják a sunyi meghátrálást is.

Jelenleg engem sem érdekel mit mondanának. Szomorú, de tényleg így van. Mert egocentrikus vagyok, és a próbálkozásaim komoly sérüléseket okoznak a lelkemben. Aztán jön valami…

Belenézel a pénztárcádba. Fellapozol egy prospektust. Meghallasz egy zenét. Valaki szól pár kedves szót. És a hirtelen támadt szürke önsajnálati köd felszáll… Fel a francokat. De kapsz egy lélegzetvételnyi levegőt, hogy kitisztuljon pár másodpercre az agyat. Pont annyira, hogy egy kósza gondolat megfoganjon.

“Az egyik legnagyobb kihívás bárkinek az életében, hogy megtanulja, hogyan értelmezze a ‘kudarcot’. Hogyan foglalkozzunk az élet ‘vereségeivel’, és mit tartsunk olyan oknak, amely a sorsunkat alakítja. Emlékeznünk kell arra, hogy csaknem bármi másnál jobban alakítja az életünket az, hogy hogyan kezeljük a csapásokat és a kihívásokat.” Na jó, mielőtt megköveznek plágiumért elárulom, ez sajnos nem az én fejemben fogant, hanem Anthony Robbinséban. De igaz, ami igaz, valamit tudott a bácsi.

Észt osztani tuti. Meg, hogy nem oroszlán volt az is biztos. Mindenesetre most úgy döntök öntörvényesen, hogy nem adom fel. Még nem. De nem garantálom a végét, vagy legalábbis nem egyhamar. Ám fontos megjegyeznem, akármilyen egocentrikusan hangzik, egy fikarcnyit nem érdekel a támogatóim véleménye, akármennyire is megható a lelkesedésük. Egyszerűen én nem akarom feladni. Mert tartozom. Sok mindenkinek, bocs, majd visszafizetem. De a lelkiismeretemet, és a mi lett volna ha faktoromnak nem tudom betömni a száját pár tízessel.

Puszi

Zsé

Badarság mi? Nyilván gondolkodni kell. De mi van akkor, ha a következő a szituáció:

Lány koromban tetszett egy fiú. Osztálytársak voltunk egy ideig általánosban, aztán már csak hébe hóba futottunk össze. Végül mégis csak jóba lettünk, sokat dumáltunk. Kiszökött éjjel, hogy elmenjünk sétálni, vagy épp felhívott, mert beszélgetni akart. A történethez fontos hozzáfűzni a korom, a gyermeki próbálkozások miatt. :) 13-14 évesek lehettünk. Tudod, amikor már épp nem babázol, de még a hercegre gondolsz, ha álmaid fiújáról beszélünk.

Én akibe csak lehetett "szerelmes" voltam. :) Dagi kislányként nem volt nehéz, majdnem mindenki megfelelt volna aki épp nem csúfolt. :) De kanyarodjunk vissza a gondolkozós fiúmhoz.

Egy ominózus este én másokkal "buliztam", de szerettem volna, ha ő is átjön, ezért áthívtam. Őt piszkálták azok, akik nálam voltak, így keménykedésből ivott a kommersz pálinkából, amit hoztak a "nagyok". Szépen betintázott. Éjfél jócskán elmúlt, amikor ők már elmentek, de mi még itthon voltunk. Kibökdöstük, hogy tetszünk egymásnak, meg hogy mi lesz akkor a barátságunkkal, és hogy ő ezért jutott arra hogy nem próbálkozik be nálam, és bumm.

Miért meséltem el ezt? 14 évesen ugyanazokkal a problémákkal küzdünk mint most, csak kicsiben. Valószínű nagy ló fejjel, ma már egy bolond éjszaka is kellene a barátság végéhez, nem elég csak egy vallomás, de akkor ez is nagy szám volt. Ma már persze nem köszönünk egymásnak, de ha meglátom, hogy felszáll a buszra, kínosan igazgatom a hajam és a lányokat, hátha egyszer csak megbánja hogy nem puszilta meg az arcom. :)

Szóval akkor... Rögtön szex, nuku barátkozás, és majd kiderül? Vagy barátkozás, sok gondolkodás, és nem derül ki semmi? Vagy barátkozás,kis gondolkodás, kis szex, belevágás, és majd lesz valami? Vagy barátkozás, nuku gondolkodás, sok szex, és nem lesz semmi? Nem tudom a variánsok számát, de a nyolcvanezer között ott leledzik a megfelelő. Akkor a nyolcvanezredik pasinál csináljuk majd jól?

Recepttel nem szolgálhatok, szeretnék szerelem guru lenni, de gyakran tévesztek én is. Általános megoldást meg nem akarsz hallani. Ha mégis akkor íme: Gondolkodj amennyi jól esik, vagy épp ne, mert annak is megvan a bája. De sose legyél olyan buta, hogy féltesz egy barátságot egy szerelemért, vagy féltesz egy szerelmet a barátságért. A szex pedig klassz játék, csak úgy, mint a puszi. De ha az egyikőtök akarja azt a nyálas valamit a szájába, és a másiktok nem, akkor már nem lesznek kiszökések otthonról, mert az egyiknek nem elég már a sétás hazakísérés puszi nélkül.

Puszi: Zsuzsi, aki ma töröknek öltözött

A minap végeztem a szokásos buszozásom. A helyközi járat szépsége a rengeteg ismerős, akik ha akarod, ha nem melléd ülnek, és beszélnek hozzád mit sem törődve azzal, hogy te semmit nem hallasz, csak kedvesen mosolyogsz, hogy azt higgye jófej vagy. A másik, a feltörekvő generáció öregedése. A kislányok, akik alsósok voltak, amikor a helyi általánosba jártál mára gimisek, hova tovább fősulisok, és öregszenek, felnőttesednek, ne adj isten asszonyosodnak.

Amikor látok egy címletes példányt, teszem azt egy 17 évest, aki über trendi, über jó a sminkje, sportosan is cicababa, és végignézek magamon, mondjuk egy rosszabb napon, mindentől elmegy a kedvem. Mi ez a módi? Neki kellene rám irigykednie, nem? Mint általánosban. Amikor én már festethettem csíkokat a hajamba, de ő nem. Amikor én kihúzhattam a szemem, ő meg nem. Most meg..? Gondtalan, van ideje sminkelni reggel, felvenni a gondosan kiválogatott ruháit... Ismerős? :)

Van egy jó hírem. A romló szemeimet zoom állapotba helyezve az utolsó buszozásomkor nagyon figyeltem. Nem is kellett annyira egyébként, csak az előttem ülő lányt megfigyelni. Azt hiszed, hogy csak neked sercen a kis bajuszkád? Én azt. :) Pedig tévedés.. a kislány, a 80 kilós alapozóval se tudta eltakarni az övét. Se a pihének nem mondható szőrszálakat az arcán. Sem a koszcsíkot a kendőjén. Sem a szakadást a táskáján.

Miért írom le mind ezt? Mert felháborít hogy ennyi idősen is szembesülnöm kell azzal hogy öregszem? :) Naná... De nem ez a fő indok. EL akartam mondani neked, hogy nem csak neked nem tökéletes ám a bőröd, nem csak neked csúszik le a slicced, és nem csak neked bozótos a szemöldököd. Csak, habár más szemében a szálkát, sajátomba a gerendát se veszem észre normális esetben, úgy ahogy te, magamon minden külső hibát észreveszek, másokban pedig az összképet nézem.

Summa summárom... Ha tüncis a szemöldököd, vagy épp kissé masculán az arcszőrzeted adott nap, és meglátsz egy tiptop kislányt irigykedj egy percre mert az önsajnálat fontos, de legyél szíves rágondolni, hogy minek kell a sok alapozó, és teszem azt a két nadrág (mert olyan lapos a segge, hogy valamivel ki kell párnázni a csontokat).

Jah és még valami. Az egyik napi rutinom közben úgy éreztem mindenki bámul. Nyilván nem, de ismered te is ezt az érzést. Ám nem sütöttem le a szemem, nem jöttem zavarba, mert azt képzeltem, akarom mondani rájöttem, hogy miért néznek. A busz mamikkal volt tele, akik azért néztek, hogy elmondják az unokájuknak, hogy milyen csinos lányt láttak, és divattanácsokat adjanak a feltörekvő generációkat. Onnan tudom, hogy az én nagyim rendszeresen ezt csinálja. Meg van róla győződve, hogy csinos a szürke szoknya, ami térd alá ér, egy fekete zárt garbóval, és barna vászoncipővel.... Épp ezért van szükség több olyan lányra, mint én, aki ellenpéldaként a mamikat ellátom tanácsokkal.

Ámen nővéreim!

Zsuzsi

UI: Friss hír! Ne törődj azzal, hogy ma tök jól nézel ki, miniszoknyában, mész az utcán, felhúzod a bugyid, és csak aztán megy el melletted egy 14 éves kamasz mosolyogva. Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít.

A gyerekeknek konkrét elképzelésük van, hogy mik is akarnak lenni. Van, aki mozdonyvezető, katona, kukás, pilóta, vagy épp fodrász, színésznő, énekesnő, csemperagasztó kisiparos. Nekem is van elképzelésem, egész korrekt. Jelenleg pályamódosításon gondolkozom. Felszopó lány leszek.

A felszopó lányok tisztes emberek. Mondhatni a főnökök jobb keze, akarom mondani jobb szája. Dolgozni kell ugyan, de elég időszakosak a projektek, és ha lelkesen dolgozol, akkor hamarabb letelik a munkaidőd. Ami megjegyzem kötetlen, egyéni tempó függő.

A feljebbjutási lehetőségek korlátozottak ugyan, de ha ügyes vagy, a főnökök kézről kézre adnak. Lehetőséged van olyan projektekbe is bekapcsolódni, amik ország, hova tovább világ szinten is kifizetődőek.

A munka megkövetel ugyan némi külsőséges alkalmazkodást, de ezeket a változtatásokat elegendő a munka idejére biztosítani a vezetőségnek.

Nyugdíjas állásról beszélünk, hiszen ahogy az életkor, úgy a szolgáltatási szektor is változik, mindig talál új projekteket a munkavállaló, mindig van egy megdolgozatlan terület, ahova pont őt keresik. Zárójelben jegyzem meg, habár pályakezdőknek is szerencsés ez a szakirány, rokkantak, és nyugdíjasok is jelentkezhetne, kivehető protézis plusz pontot jelent a felvételi elbaszélgetésen.

Az anyagi oldala a mesterségnek szintén változó, és projektfüggő. Tanácsom az, hogy érdemes egyéni vállalkozóként belevágni a dolgokba, mivel így nem vághatnak át minket a közvetítő cégek. A munkavégzés helye országos, de állandó produkciókra hetekig is biztosítanak teret a munkavégzéshez.

A foglalkozás tehát strapás, és fontos a jó nyelvérzék, de hol nem, a mai világban?! Ezekhez az álláshirdetésekhez te is könnyen hozzájuthatsz, csak egy kis mobilitás, és fantázia kell hozzá. Kérdezd a főnököd, illetve a feletteseid!

Puszi

Zs

Általában első látásra meg tudom ítélni, hogy kinek tetszhetek és kinek nem. Na nem azért mert mondjuk én konkrétan a szemüveges vékony fiúknak tetszenék, bár megjegyzem nincs velük baj. Csak egyszerűen érzem, hogy kihozható-e valami a dologból, vagy sem. Ezzel te is biztos így vagy.

A hétvégén gőzkiengedésre indult. Ladies night! A végkifejletről csak annyit, hárman voltunk, ebből ketten ihattunk, és nem hogy három helyett, nyolc helyett sikerült. Kocsiból kikiabálós, yoyo-zós, magamat éltetős, és szókimondós estére sikeredett. Mindegy is. Ám volt annyi lelkierőm még nem túl józanon is, hogy szemügyre vegyem a felhozatalt. No nem pasizni indultam, inkább csak érdeklődtem. Volt pár férfiállat, akik józanon akár még érdekeltek is volna. És tudom, hogy én is őket. De társaságban, sok srác haverral, nem jó buli a dagi nő…

Fránya előítéletek, és összeesküvés elméletek. Gondold ezt nyugodtan. De neked is fontos a barátaid véleménye, főleg, ha egy vadidegen valakiről van szó. Tudjuk, hogy a kerek formák vonzóak a férfiaknak. Tudjuk, hogy a kerek csípő a termékenység jelképe. Akkor miért nincs ilyen esetekben pénisz azokon a macsókon?

Megkérdeztem a kollégámat a témában. Ő olyan, mint én, csak máshogy néz ki, és a fegyvere nem egy bicskából áll, mint nekem. Szóval ő úgy vélekedik, nem számít a haverok véleménye, összeszed akármilyen csajt, ha neki épp ingere van rá. Van ilyen is. De oka van annak, hogy az interneten kívül történő ismerkedéseimet egy kezemen meg tudom számolni.

Nyugi, most nem jön az önbizalom hiányos duma. :) Csak bíztatni szeretnék. Ha látsz egy lányt, aki tetszik, mint mondjuk a Micsoda srác ez a lányban, akkor menj oda hozzá, és ne várd a sült galambot, főleg a titkos fantáziálgatást, csak mert nem felel meg a közízlésnek. Persze a valósággal minden nemű való egyezés csak a véletlen műve, és nem rólam van szó, mert hát miért lenne, és különben is.

puszi

ihlettelen Zsuzsi

UI: Ötletért a szomszédba is megyek!

Szeret, nem szeret, szívből igazán, kicsit, nagyon, tökre, likeol, komál, bír, imád, megőrül értem. Szeretni sokféleképp lehet. Halmazokkal nem fárasztalak, sosem voltam jó matekból. De abban megállapodhatunk, hogy két nagy csoportra oszthatjuk a szavak hátterét.

A szívemmel, vagy az eszemmel érzem, amit érzek?

Lehet a logikára alapozni kapcsolatot, jövőt, tervet?

Érezhetek tudatosan szerelmet?

Egyszer volt egy kalandom egy sráccal. Cuki volt, és ugyanabban a cipőben járt, mint én. Dönteni akart, ki akart szállni egy kapcsolatból és lökés kellett neki. Nekem is, de én még túlságosan ragaszkodtam. Aztán van az a fránya taktika. Amikor tudod, hogy nem lesz belőle semmi komoly, de annyira jól esik a bók, a kedvesség, a Más, hogy tudatosan építkezel. Tudod, hogy mikor kell mit mondani, hogy a dolgok neked tetszően alakuljanak. Mocskos női praktikák. :) Mindenesetre szeretlek lett a vége, egyik oldalról szívből, a másikról észből. Azt hiszem leesett, hogy én volt az agyas oldal. Karesz végül otthagyta a barátnőjét, és az óta sokkal boldogabb. Mással. Nem velem. Mert az ész és a szív nem jó párosítás. Nyilván, anatómiailag is mindkettőre szükségünk van, de ha neked szíved van csak, nekem meg agyam, te nem tudsz gondolkodni, én pedig nem tudlak feltétel nélkül szeretni. Error.

A titkos ügynökömről már írtam. Tudod, a bénán lekoptató. Nem szerettem, talán nem tökéletes az ellenpélda, mégis, itt én dobtam volna sutba az észérveket. Kit érdekel, hogy 100 km-re van? Kit érdekel, hogy nem magas, nem mackós? Kit érdekel, hogy oroszlán? Sebezhető voltam, hát belekapaszkodtam. Persze ő elég egyszerűen lerázott magáról, és jobb is így :) Csak adott pillanatban a szív és az agy megint összeférhetetlen volt. Error.

A két aggyal csak a baj van. Mindketten éreztük, hogy nincs már értelme, de a józanész az eltöltött évek mellett érvelt. Látod mi lett a vége? Oda a gyűrűm. :) Oda az igen. Oda a tökéletes jövőkép. :) Megbántam? Nem. De fájt? Nagyon. Error.

A csak szívre is van példám, egy kis erős túlzással. Van, amikor összeakadsz valakivel, akivel tudod, hogy nem szabadna. Mert értelmetlen. Mert nincsenek észérvek, csak vágyak. Rossz döntés voltál? :) dehogy… Fájtál? :) Még éppen nem. De volt értelme? Adott pillanatban. Agy nélkül cselekedni szuper jó, de nem kifizetődő. :) Error

Most akkor minden béna, minden tré, minden szar..? Van olyan hogy agy is, szív is, kémia is, biológia, szociológia, politika, fizika, minden a végű szó passzol? Biztos :) Nehéz belefutni? Tuti! Lehetetlen? Kétlem. Vagyis persze, a szívem érzi J De az a hülye fejem. :)

Elizabeth M. Gilbert azt mondta egyszer, muszáj, hogy néha összetörjék a szívünket. Az összetört szív jó jel. Azt mutatja, hogy valamit legalább megpróbáltunk. Talán igaza van, talán nem, de az biztos. Mindenesetre, éljenek az észérvek, éljen a szív, és reméljük, hogy tudjuk, hogy érezni fogjuk amit lehet és kell. Aki megfejtette a mondatom értelmét, kap egy csokit.

pápusziminden

Zsuzsi

Csendesen ücsörögni egy folyóparton. Csukott szemmel állni, egy koncert közepén. 150nel menni az autóval bömbölő zene mellett. Ülni a fősuli aulájában, laptoppal, fülhallgatóval. Feküdni az ágyadban, és hallgatni a másik szobából átszűrődő tévé duruzsolását.

Mindenki másképp lazít, máshogy engedi ki a fáradt gőzt. A melóban a fülhallgatós zenés megoldást preferálom. Otthon szeretek bömbölni :) De előbb utóbb mindenki eljut erre a szintre. Tök mindegy, hogy ordítozol, vagy sírsz. Szükséged van rá. Kezdeményezem a legális „Kieresztő Világnap” létrehozását. Például, mi kifáradhatnánk a Dobótérre, és reménykedve, hogy nem lesz világvége, mint a South Parkban, kapnánk fél órát, amikor ordíthatunk, nevethetünk, fejünket verhetjük a burkolatba, és épp anyukákat szidva mutogatnánk az égre.

Én ezt erre a napra tenném, ha benne vagytok, mert most… több dolog között vacilálok. :)

One – megfogom a céges laptopot, és a kamerákat, kinyitom az ablakot, és mindent kidobok diadalittas vérfarkasordítással.

Tú – Kitépem pár kellemetlen nőszemély haját, és letépek pár péniszt.

Tri – Összesek az utcaközepén, hagyom, hogy megnézzenek jól, kritizálják a ruhám, vagy a tökéletesen kerek fenekem,

For – Egyedül kivonulok az utcára, és ordítok párat pár eberre csak úgy céltalanul, másokat odaképzvelve.

Vagy az is lehet…. Hogy tovább nézem az álláshirdetéseket, várom a két órát, hogy Tibi letegye a munkát, ráverek a tigáznál az asztalra, bevásárolok, főzök, mosok, takarítok, majd lefekszem az alvó emberem mellé, és akkor borulok ki.

De az öröm az ürömben… A Taft még mindig tart, a sminkem ideális, a fenekem fenomenális, női bántalmak nem érintenek, és ha tetszik, ha nem, én ma TURIZNI FOGOK!

Puszi, minden

Zsuzsanna, a hisztikirálylány

Sisters, Brothers! Mindegyikünk menekül. Futunk a döntéseink, tetteink, emlékeink, jövőnk, terveink elől. De most álljunk meg egy pillanatban, és számoljunk el egymással, magunkkal, veled, velem.

Kődobásban jó vagyok, így bekapom az elsőt. Ha nekem gondom van, vagy futni valóm, akkor én a következőket teszem. A munkahelyemen mosolygok, akire kell, vágás, illetve egyéb gépes munkafolyamat közben System of a Down-t bömböltetek a fülembe, és igyekszem kikapcsolni. Ha elindulok haza, rendszerint telefonálok, és badarságokról fecsegek. Megérkezem, és beleburkolózom a jóleső önsajnálatba. :) Igeeeen. Mostanában ez az egyik hobbym.:)

Pl. Magna Cum Laude, vagy valami elcseszett depresszív rapbanda, és már mehet is a muri. :) De ne ítélkezz, te is ezt csinálod! Amikor hisztiből hozzányúlsz a vodkához. Vagy beleszívsz egy jól megtermett jangába. Elmenekülsz a kapcsolatodból valaki karjaiba, vagy egyszerűen szemedet lehunyva tombolsz több száz ember között, mit sem törődve az izzadságfolttal, a kiömlő söröddel a kezedben, vagy épp a melletted álló kis fruskával.

A menekülés természetes dolog. Senki nem várja a rosszat, senki nem akar felelni a tetteiért. Mindenki szereti sajnáltatni magát, és mindenki szereti, ha sajnálják. Akkor most mi van velünk? Bűnösek vagyunk? Még ezért is? Francokat! Van épp elég tétel a számlánkon. Szívünk joga úgy szenvedni, ahogy csak kedvünk tartja. Senki nem von le a jussunkból 16%-ot, senkinek nem kell fizetni a számlázásért. Ebben az a klassz, hogy szépen leírhatod az éves lélekadódban, mint reprezentációs költséget. De vigyázat! A kiskapuk mindig meg tudnak szívatni. Tudniillik, nem lehet ám csak úgy ukmukfuk sajnálkozni egész évben. Például, én most szép mennyiségben papíroztam ezeket a napokat, tehát illik, sőt kötelező összeszednem magam. Mert hát ha veszteséges is a cég, nem röhögtethetem ki magam a Lelki Alapok Pilátusi Egyesületének Hadserege (Lapeh… höhö ) előtt  352 cetli repiköltséggel. Gondoljunk az imidzsre. Gondoljak az imidzsre. Neeem, Zsuzsi, nem nyafoghatsz holnap is. Neeem, Zsuzsi, nem mehetsz összefogott hajjal a tárgyalásra. Neeem, Zsuzsi, nem nyomiskodhatsz többet. Ideje levegőt venni. Jó mélyet, tisztát, jófejség-szagút. Jó kis kiruccanás volt, de ideje visszatérni a Földre. Egyelőre… :)

Puszimuszi

Zsuzsanna, a Földönjáróholdhercegnő

Tisztelt Bizottság!

Nem restellem magam kinevezni a hölgyek szóvivőjének, így élvezve jó pár millió nőtársam egyetértését egy indítvánnyal fordulok önökhöz.

Nem működik ám ez így. Túl sok minden sújtja a szebbik nemet. Asszonysors, megkülönböztetés. Szülés, és menstruáció. Ez csak egy pár szemelvény, ami ellen tiltakozom, de természetesen protokollista lévén, most „csak” egy ügyben keresem a tisztelt bizottságot!

A menstruáció minden egészséges nőt érint, bosszant, és kínoz. A tüneti sajátosságokkal most nem fárasztanám Önöket, rögtön a lényegre térnék!

Követeljük:

-         Az egészségügyi termékek árainak drasztikus csökkentését

-         Havi 5 nap kötelező szabadságot minden menstruációra képes egyénnek

-         Havi 5 nap felelősségre vonás nélküli hisztizési lehetőséget

-         Havi 5 nap férfiúi viszonzás nélküli, férfiú által történő kényeztetést

-         Abban az esetben, ha valaki nem kívánja kihasználni az 5 nap szabadságot, erőfeszítéseiért illesse őt dupla bérezés erre az időtartamra

Láthatják, ajánlatom nem kivitelezhetetlen, de szükséges. Fontosnak tartom felhívni a figyelmet erre az égető problémára. Aki pedig kételkedik a tények súlyosságával, kérem hogy keressen a különböző elérhetőségeimen, szívesen adok ízelítőt a dolog kényelmetlen oldaláról!

Tisztelettel, és őszinte barátsággal:

Bajzát Zsuzsanna

Toruk máktó

Milyen jó kifejezés a birtokbavétel. Én, aki annyi mindenre vágyom, mindent rögtön birtokolni akarok. Mégis, a birtoklás szomorú dolog. Azok a dolgok, amiket megkapsz, azok a dolgok, amiket sajátodnak mondhatsz, mind magától értetődővé válnak. Már nincs meg az az izgalom, az a vágy, ami a megszerzésük előtt hajtott. Annyira vágyom rájuk, hogy nincs mit tenni, muszáj megszerezni azt a ruhát, vagy táskát, de mihelyt megszereztem és az enyém lett, rögtön csak a gyűjtemény egy darabjává válik, kétszer-háromszor használom, és már nem is érdekes többé. A házasság vajon nem azt jelenti-e, hogy egyetlen emberi lényt birtokolunk? Igazából nem kell hozzá házasság, ahogy telik az idő, a férfiak egyre erősebben próbálnak uralkodni felettünk. A "Minek etetni a halat, ha már egyszer bekapta a horgot" című műsor. Azonban ha az élelem elfogy, két választása marad csak szerencsétlen halnak: elpusztul vagy megszökik. A birtoklás ezért is teher egyben. Mégis, az embereket továbbhajtja a vágy, hogy más embereket, tárgyakat birtokolhassanak. Ha ezt veszem alapul, az emberiség nem más, mint mazochisták és szadisták egyvelege. /Kanehara Hitomi/

Ámen.

Én birtokban vagyok, és nekem van birtokom. Ha egyik nap veszel egy szép ruhát, mindig abban lennél. Kiemel, ahol kell, eltakar, ahol nem tetszel magadnak. Felveszed egyszer, felveszed kétszer. Jó, szép, dicsérik. Aztán kimosod párszor, és elkezd nyúlni. Már nem olyan feszes a fenekeden. Már nem olyan rövid a combodon. Már nem emeli ki úgy a melleidet. Beteszed hát a szekrénybe, és vársz. Várod, hogy újra megszeresd. Vagy hordod tovább, már nem olyan lelkesedéssel, de makacsul ragaszkodva az egykori döntésedhez. Szegény ruha. Hogy vágyakoztál rá. És most tessék, leselejtezed. Szegény ruha? Volt pár klassz alkalmatok együtt. De megéri hordani a kinőtt ruhát, ha nem érzed benne jól magad? Megéri még húzni, hordozgatni pár alkalommal, csak mert az jár a fejedbe mennyire drága volt?

Egyszerűbb venni egy új ruhát. Rosszabb hatással van a pénztárcádra, de könnyebb döntés. Egyszerűbb elfelejteni mennyire küszködtél, hogy kimosd belőle azt a borfoltot, hogy megtaláld hozzá a tökéletes kiegészítőt. Elképzelted vele az életed. Hogy ebben viszed a gyerekedet első nap az iskolába, hogy a többi mami lássa milyen dögös anyuka vagy. Elképzelted, hogy ebben sétálgatsz majd a Balaton parton a naplementében, amikor a szél belekap a hajadba, a ruha pedig még jobban ráfeszül a testedre.

Emlékek, tervek, vagy szép új textil? A ruhát fel lehet újítani. Átfestheted, átszabadhatod, átalakíthatod. Feldobhatod egy-két kiegészítővel, teljesen mást csinálhatsz belőle. De az már nem az lesz, amit te megvettél. Beleszerettél egy anyagba, de egy idő után mind elrongyosodik. Meddig lehet várni az újabb vásárlókörút előtt? Meddig szabad elhúzni a döntést, meddig szabad várni arra, hogy újra megtetsszen?

Még most is szereted. Élénken élnek a fejedben az emlékek. De megváltozott. Nem elég rugalmas. Nem eléggé passzol hozzád. Kidobod? Átalakítod? Kidobod? Átalakítod? Döntened kell!

Zs

El kell mondjam, félelmetesen jól néztem ma ki. Na, nem azért, mindig, de ma különösen. Tegnap Tescóztunk. Aszonta az uram, választhatok valamit közelgő nevem napja alkalmából. Az első remek dolog a 48-as nadrág volt, ami meglehetősen nagynak bizonyult. :) Pedig elméletileg azt öntötték rám a tömegcikkgyártók. A másik remek dolog a 46-os nadrág volt, ami pont passzolt. Nem érdekel a duma az eltérő számozástól. Ez akkor is azt jelenti, hogy hmmm Zsuzsóóó. :) A harmadik remek dolgot Tibi és Bea kettőse szolgáltatta. Mindigis akartam egy gumis vastag övet. Tudod, cickó alá, ami szorít, emel, nyom, felturbóz. A bőség zavara… Piros vagy fekete? Piros vagy fekete? Barátnői segélykérés, barátnői jófej válasz. „Vedd meg mindkettőt az egyiket kifizetem.” Juhu :) Remélem, majd ha autót nem tudok választani, akkor is ez lesz valakinek a válasza.

Mindenesetre gazdagodtam két gyöngyszemmel, ma pedig naná, hogy nem hagyhattam a széken heverni. Überszuperkirálylány voltam. Ejha. De tényleg. :) És miért? Egy tetves öv miatt! Na jó… meg a rózsaszín jégkaparóért, ami ugyan tök felesleges, mert nincs autóm, de csak 99 forint volt, és miután úristen felkiáltások közepette beleszerettem, Tibi jobbnak látta annyit nyögni, hogy: na tedd be a kocsiba. :)

Ma, habár az önbizalmam majdnem csurig volt, akadt pár dolog, amin felháborodtam. Persze szokás szerint magamat pörgetem be, mint mindig.

Imádom a munkám. Imádom előkészíteni, felmondani, megvágni a dolgokat. Az egyik kolleganőm helye kétségessé vált. Ami, mindamellett, hogy nagyon hiányozna, pár dolog miatt is nehézkes. Pótolni kellene a képernyőn. Amire új ember kellene. Mert én nem vagyok jó. Oké, tudom, mit gondolsz. Nem, nem az önsajnáltatás jön. Nem is feltétlenül szeretnék a kamera azon az oldalán ülni, csak épp az bánt, hogy fel sem merül a nevem. Ne mert a súlyomra fogni, mert nem állok jót magamért. A konkurens csatornán is vannak olyanok, akiket nem a szép pofijuk miatt szeretnek. Csak nálunk nem lehet valaki tökéletlen napi fél órában az asztal mögött?! Felháborít, és kiábrándít. Persze tudom, igazad van, én érvelek a jobban értékelős, ha érte megdolgozós dolgok mellett. Csak adott szituációban adott pillanatban megfelelő pozitív dologgal való kiegyensúlyozás nélkül nem egyszerű nyugodtan, mosolyogva állni a tényhez, hogy akadnak, akik ocsmánynak tartanak. Kinevetem őket, ne aggódj. :) Nem estem kétségbe, csak hát, azért mégiscsak…

Felháborodtam egy idegen nő dolgán is. Egy pesti ingatlanos leányzóról van szó, akit szembesítettek a ténnyel, a súlya miatt rúgják ki. Mert „nem fér bele a cég profiljába”… Érdekképviseletet kellene alakítanunk. Ha a romáknak lehet, akkor nekünk is. Én nem támogatást meg segélyt szeretnék, csak egyenlő bánásmódot. Vagy legalább egy szégyenfalat. Ahova feltehetnénk a túldiszkrimináló főnökök fotóit. Én, a Dagi vagyok! Vállalod? – élharcosa harcba hívok mindenkit, aki az elnyomás ellen küzd. Meg akarom ülni azt a tetves sárkányt, én leszek a dagik toruk máktója. Legalábbis az egyik. Köztünk és az Avatár között az a különbség, hogy több ilyen gigamadár van, még nyerget is adnak hozzájuk, csak rá kell tenni a formás popódat. Ezt pedig könnyen kivitelezheted… Pár kemény mosoly, pár kemény óra, és pár céltudatos tett elég hozzá. Mosolyogj, ha legközelebb beszólnak az utcán. Mosolyogj, ha szarul nézel ki aznap, de mégis meg kell jelenned valahol. Mosolyogj, ha azt mondják ki vagy rúgva, és mosolyogj, ha túl lelkes vagyok, mert azzal megerősítesz engem :)

Holnap újra dögös leszek, méghozzá azért, mert tudom, hogy egy igazi toruk máktó vagyok, kényelmes a nyergem, és mert vállalom :)

Áve BBW!

Zsuzsánk

Agykontrol vs. Zsuzsi, 1:0.

Azt hiszem a szombati utolsó két relax fantáziálgatás megtette hatását. Ugye elképzeltem, ahogy leteperem emberem, és jól magamévá teszem. De azt nem képzeltem el, hogy ELSZAKAD A GUMI! Normális esetben erről nem írnék. :) Mégis megteszem, hogy se te ne érezd magad rosszul ilyen esetben, se a párod. Bár még vegyesek az érzéseim, de megülöm szőrén azt a tetves lovat.

Az X éves szexuális pályafutásom alatt sosem fordult elő velem „baleset”. Kivéve tavasszal a kapcsolatunk kb. második hetében, és most. Akkor lecsúszott a kis hamis, most meg kb. elvágták. Persze éjjel 11kor, persze szombaton, amikor másnap még inkább csak ügyelet van, és még egy napot végig kell idegeskedni.

Este túl fáradt voltam ahhoz, hogy kiidegeskedjem magam, így viszonylag könnyen elaludtam. A reggel viszont fájdalmas felismeréssel kezdődött. Igen, megtörtént megint. Tudom, hogy van megoldás, tudom, hogy van rá 72 órám. Mégis melyikünk ne idegeskedne ezek ellenére is?!

Tibi magát okolta, mert nem figyelt rendesen. Én magamat, mert nem figyeltem rendesen. Aztán őt, mert nem figyelt rendesen, végül behisztiztünk, mert mindketten őt okoltuk. Jah, nem az eszünkért szeretjük egymást.

Normális esetben ez kinek a hibája? A felvilágosító könyvek, a tanárok, az okosok, de még a legkezdőbb barátnőd is tudja, hogy kell védekezni. Megteszed a kellő előkészületeket, végigviszed az „öltözködés” folyamatát, aztán semmi haszna. Hát mi folyik itt Gyöngyösön?

A fogamzásgátlásnak sok módszere van. A google a barátod, íme:

Hormonális fogamzásgátlók

Tabletták
Minipillek
Fogamzásgátló injekció
Mirena méhen belüli hormonális fogamzásgátló eszköz (IUS)
Hüvelygyűrű
Sürgősségi tabletta

Nem hormonális fogamzásgátlók

Gumióvszer (kondom)
Hüvelyi pesszárium, méhszájsapka, hüvelyi szivacs
Nem hormonális méhen belüli fogamzásgátló eszköz (IUD, IUCD, hurok, spirál)
Lokálisan alkalmazható fogamzásgátló szerek
Természetes fogamzásszabályozás (Naptár, hőmérő, Billigs-módszer, Symptothermális módszer, LH-teszt)
Megszakított közösülés
Közösülés utáni hüvelyöblítés (irrigálás)
Művi meddővé tétel (Sterilizálás)

Persze mindannyiunknak a legkézenfekvőbb az óvszer. Arról is vitatkozhatunk, hogy kinek a dolga gondoskodni róla. Nálunk általában az úriember veszi, persze amikor pillangós a csomagja, mérget vehetsz rá, hogy én fizettem érte.

A „veszély” elmúlt, megkaptam a receptet, bevettem, feltehetően egy ideig még egy gyerekkel kell foglalkoznom otthon, akit Tibinek hívnak. :) A történetem elég személyes, de magunk közt vagyunk, belefér. :) Úgy terveztem egy ideig megfosztom magamtól eme örömöket, az óvatosság jegyében. Tegnap este elbuktam. Gyenge vagyok. Gyenge, de dögös. :)

Puszi

Zsuzsi

Régóta hirdetem az igét, miszerint a gondolatnak gyógyító, önbizalom-növelő, szinte bármit elérő ereje van. Nem rég egy szerencsés véletlennek, és egy PR riportnak köszönhetően lehetőséget kaptam az egyik kolleganőmmel, hogy ellátogassunk egy agykontroll-tanfolyamra. A mai volt az első nap, a négyből. Reggel 8-tól este 6-ig ment a „lazulás”. Azt tervezem, hogy amit értékesnek, érdekesnek, hasznosnak tartok, azt lepötyögöm neked, mivel elég húzós egy ilyennek az ára. Le kell szögeznem most, nem mindennel értek egyet. Jöjjön tehát a Zsuzsi-agyhelykontroll első része.

Pénteken beszélgettem még a kollegáimmal, hogy megyek ide. Azt mondta az egyik: jajj biztos kimossák az agyad. Mondom, persze, hétfőtől nem is leszek már ilyen szexista. Egymásra néztünk, és konstatáltuk, hogy ez merőben hihetetlen ismerve a stílusom. :)

Amikor mentünk a hotel felé, ahol a tanfolyam van, kicsit elfogott egy rossz érzés. Nem vagyok a tömeg bulik rajongója, őszintén, picit szektásra sikeredett. Beléptünk, hatalmas terem, rengeteg csillogó szempár.. mondtam Timinek, itt tuti tömeges öngyilkosság lesz. Nem éljük túl. Bereggeltünk, helyet foglaltunk, barátkoztunk a szituval. Az általunk max. 50 fős rendezvénynek titulált banzájra csaknem 200an voltak kíváncsiak. Az oktatót ismerem, hiszen vele interjúztam, okosnak, és felkészültnek tűnt. Aztán elkezdtünk „lazulni”…

Volt egy kis eröltetett szomszéd-ismerkedés, meg fülbizsergetés. Mondom, oké. Aztán mondott történeteket, vicces volt, elvoltunk. Végre jött a lényeg. Amiért ennyien kifizették azt a pofátlanul sok pénzt. Az ALFA. A doktor úr, vagy, ahogy ő szereti magát hívni, az orvostudomány kandidátusa felvezette mi mindent fog mondani, hogy fogunk relaxálni. Elég passzív agresszíven álltam a dologhoz. De megpróbáltam. Behunytam a szemem… Számolt… 5…4…3…2…1…. Elképzeltem magam a tökéletes pihentető helyemen. Az átlagember azt hiszem egy folyópartra, vagy tengerpartra képzelte magát. A 200ból talán 5en, ha voltunk annyira anyagias majmok, akik egy jakuzzi mellett napozva látták magukat. Jellemzően rózsaszín fürdőköntösben, finom koktéllal az ágyam mellett henyéltem, amíg szexi félistenek másztak ki be a képbe. Hmm… Aztán jöttek a pozitív gondolatok, hogy minden tettemmel az emberiség javát szolgálom majd, és nem bántom magam semmiféle betegség vagy rossz szokás bevonzásával. Megtanultuk, hogy kell elaludni, pöccre felkelni, sőt még agyat is tudok programozni, mert a mi fejünk ám egy szuperkompjúter. Mondtam is Tibinek, hogy masszírozza meg önszántából a kis lábaimat, különben éjjel, amikor a legmélyebben alszik, telepatikusan belebeszélem a kis búrájába, hogy miért érdeke engem minden este test masszírozni. Bevált, és megédesítette a valóvilágomat. :)

Kb. 8X mentünk le a nap folyamán alfába. Tényleg lementem. Durva volt. Éreztem, ahogy elnehezül a testem, a súlyom 3szorosával nyomtam a fenekem a székbe. Elengedtem magam. Az más kérdés, hogy az utolsó kettő alatt nem bírtam a bácsira figyelni, végig az mászkált az agyamba hogy teperem le az uram este. Az oktató visszaszámolt…5….4….3….2….1… csatt, ébresztő. Nyújtózkodjunk, márt hát 3 órányi alvást relaxáltunk össze. Aztán… ennyi pasit ilyen rövid idő alatt, és ilyen indokolatlanul még sosem masszíroztam meg. Mind két szomszédodat meg kellett nyomkodni, és persze minden relaxnál máshol ültél, tehát esélytelen volt az ismétlés. Egyik alkalommal egy idős papit nyomkodtam. Mondta a doktorbácsi, hogy fordulj, vártam, hogy majd az évek meg a rutin jól átnyomkod… erre… Hozzám se ért. Uhh.. Gondoltam visszakézből adok olyat. Mint amikor megoralizálsz valakit, és ő meg ott hagy lógva. Na jó, ezt a képet nem akartam látni. A masszázst kis táncimánci követte, és újra elmélet. Nagyon sok volt.

A vége volt, ami mindent vitt. A nap befejezése kép fel kellett állni, ugrani egyet, és egyszerre kiabálni, hogy energia. NA, ez volt a legszektásabb. :) Még zavarba is jöttem. Durva.

Ne ítélj el. :) Tudom, negatív vagyok. De csak a felesleges körítés miatt. Nyilván adott szituban én is fellelkesednék a megszerezhető profit miatt, de kicsit túlzásnak tartom a rengeteg könyv, CD, kis segítség árulását. Ám mindenkinek szíve joga megvenni. Ámen. Én továbbra is hiszek a gondolat gyógyító erejében, és kíváncsian várom a  holnapot, amikor megtanít a bácsi mindenkit lefogyni. Azt viszont most megígérem neked, ha csak egy szóval is bántja a népemet, rácsapok az asztalra, nyomok egy standupot a színpadon, és hattyúhalálával kiviharzok a teremből. Mindenesetre kíváncsi vagyok, várom a holnapot, de megint hajnalban kell kelnem, megint itthon hagyom egyedül Tibit, és megint szendvicsen fogok élni egész nap. Szegény Zsuzsi a táborozáskor, szegény Zsuzsi az agykontroll-tanfolyamon…

Holnap jövök, addig is aludjatok mélyen, majd szuggerálok belétek önbizalmat. :)

Puszi

Zs

Ha van valakid, törvényszerűen a lehető legtöbb időt szeretnéd vele tölteni. Ha kell bent maradsz dolgozni, hogy este találkozhassatok. Esetleg a maratonfutásos gyakorlásod után kíséred el álmaid kisasszonyát tescozni. Vagy épp nem alszol egész éjjel, mert a barátnőd hisztizik egy buliban, hogy haza akar menni, csak épp hajnalban megy az első busz. Jepp az utolsó én voltam… :D De mindenképp mindent mindíííg minden körülmények között együtt kell csinálnotok? Párban szép az élet, de mindent párosan szép csinálni? A reggeli buszozásom elgondolkodtatott.

Egy régi osztálytársammal beszélgettem, aki nagy vadász hírében áll. A barátnője inkább humánusabb módon éli ki ez irányú vágyait, legtöbbször a ruhaüzletekben célozza meg a zsákmányt. A fiatalember felrótta ezt a lánynak, hogy miért nem megy vele éjszaka, a sötétben, különböző vadállatokra lövöldözni a hideg erdőbe – na jó nem így állította be a dolgot, de nem tudok pártatlan maradni – és a felelt az volt, hogy mert te sem jösz velem sosem shoppingolni. Korrekt.

Akarjuk mi, hogy a pasik jöjjenek velünk? Én rendszeresen megyek Thebevel, és már kiismertem. Az övé a következő taktika, vagy inkább hozzáállás.

 - Ez milyen szívem?

- Nem tudom, próbáld fel!

- Na hogy áll?

- Hát… A másik milyen?

- Az nem olyan jó.

- Nagyon nem. Jó maradjon a másik.

- De tetszik?

- Nem rossz.

Pár óra múlva.

- Hmm tényleg jó ez a felső.. hogy is kell levenni?!

Belátó típus. :) Turizáshoz pedig kiválóan alkalmas. Fogja a táskám meg minden. :) Én pedig beleugrok egy bálatengerbe, és addig nem nyugszom, amíg valami vackot nem szerzek magamnak, csak az ősi gyűjtögető ösztön miatt. Oké, az enyém kivétel. De sok pasas utál vásárolni a barátnőjével. Nem feltétlen a szokásos filmes okok miatt, mint például inkább sörözne, de valljuk be, sokkal érdekesebb elfoglaltságot is tud találni magának. Én sem szívesen mennék vele mondjuk meccsre vagy metálbrutálkoncertre, bár be kell valljam, remekül headbanggelek.

Nálunk a legsarkalatosabb pont a szórakozás kérdése. Szokás szerint a jelenlegi halacskám sem egy társasági lény, én pedig elég harsány vagyok. Kiegészítjük egymást, mondhatnád. Igen. És valóban, jobban ki tudok engedni, ha Thebee csak a hazacipelésem folyamatába kapcsolódik be. De egy-egy buli alkalmával, amikor a társaságomat nem csak lányok alkotják, irigy vagyok, ha valakinek van kivel csókolóznia. A másik meg hát ugye a presztízs. Én ha valakivel együtt vagyok, szeretem mutogatni. Azért mert büszke vagyok rá, és azért hogy bizonyítsam, dagiként is van valakim, nem is akármilyen. :)

Most akkor mi van? Éjjel nappal együtt, kelünk, indulunk, dolgozunk, főzünk, fekszünk, alszunk? Kell a tér. Rontottam már elég sokat azzal, hogy csak a szerelmemmel foglalkoztam. Az exemnél borzasztó voltam. Sehova nem mentem a barátnőimmel, a gimim utolsó két évét szúrtam így el. Most nem tervezem, és eddig nem is úgy néz ki. :) Nekem kell pár este, pár óra a barátnőimmel. Neki kell pár óra játék, film nézés, szabadon pukizás, amikor csak azzal foglalkozik, amit szeret. Sokkal jobb utána a viszont látás, a haza cipelésem, vagy a lakás szellőztetése.

Sajnáljuk tehát a volt osztálytársam, amiért a barátnője nem megy vele vadászni? Bocs Ádám, de szolidarítok. :) Egyébként pedig a két külön individuum híve vagyok, akik jól érzik magukat együtt, de nem okoz gondot a másik kezének elengedése egy pár órára. Azt hiszem, én kapaszkodhatok éjjel az én állatoméba, mert ha elolvassa a pukizós részt, ma én alszom a lábainál.

Örültem, hogy láttalak. :) Holnap jövök.

Puszi

Zs-királylány

Meglepetés!

Nem, nem haltam meg, nem tűntem el, nem vesztettek el, és nem is vesztettem el semmit. Gyógyultam. Persze nem úsztam meg az egészet egy laza náthával, de még a tüdőgyuszi sem volt elég. Kóros hisztiszbe, és önbizalomhiányitiszben szenvedtem, illetve épülgetek a mai napig. Lebuktam. Nem én segítek Neked, hanem Te nekem J És igyekszem csak a legjobb arcomat mutatni, így amíg nem voltam használható, nem is próbálkoztam az írással. Így is jobban jártál, mint a testközelben lévő barátaim. Ha kiborulok, akkor szeretek egyedül maradni. Van olyan barátom, akivel fél éve nem beszéltem, csak mert nem voltam jól. Bocs Dzsuditt, jövő héten beszélünk. J

Hogy nézne már ki, ha a tökéletes Zsuzsi, tökéletes önértékeléssel, egy tökéletlen bejegyzéshez adta volna a nevét. De azt hiszem, a nehezén túl vagyok, megvagyok, megleszek. Persze ez nagy mértékben függ a postomhoz érkezett bókok számától. J Na go!

Egy-egy ilyen nagy kiboruláskor több kúrával is próbálkozom. Érdekes mód most a hajfestés sem vált be. Pedig visszavörösödtem. Megfiatalodtam, kaptam egy gyönyörű kalapot, jobbak a cuccaim, mint valaha. Igazodjon ki rajtam a rossznyavaja. A lényeg a lényeg, hogy I’m coming back. Megérte várni, és rögtön jövök is egy szipiszupi blogocskával!

Csók:

Zsuzsanna, a gyógyulófélben lévő vadmacska

UI: Köszönöm a hiányolóknak, hogy hiányolóknak hívhatom őket, köszönöm a türelmetleneknek a türelmetlenkedést, és köszönöm az újaknak a bizalmat.

Kedves férfiak!

Ez így nem működik ám. Ideje elbeszélgetnünk egyről, s másról. Én híve vagyok az emancipációnak, mint ahogy sok nőtársam, de egyikünk sem viseli szívesen mindig a nadrágot. Nem árt, ha tudjátok még, hogy mi a feladatotok. A férfi pénzt keres, elvégzi a házkörüli munkát, ápolja az asszonya lelkivilágát, és szexel. Nem elég nekünk annyi, hogy szép a belsőd, vagy, hogy csinos vagy… De nem ám. Bókok kellenek. Még a legtartózkodóbbnak is. Mond, hogy szépek vagyunk. Dicsérd az alakunkat, a hajunkat, az arcunkat. Ne a szemünket. Az olyan snassz, és hidd el, tudjuk, hogy csak azért mondod, mert bókolni akarsz, de nem megy máshogy.

Lepd meg a kedvesed gyakrabban. Vegyél neki virágot, vagy főzd ki azt a tetves tésztát helyette, és vállald be a mosogatást, mint megtisztelve vele a nőt, aki szolgalelkű fehérnépként áll, ül, fekszik melletted, mos, takarít, orálisan kényeztet. Védd a csodás manikűrjét, amit persze azért csinál, hogy észrevedd és megdicsérd. Becézgesd, és simogasd többet. Ne éreztesd vele, hogy csak azért fekteted meg, mert hisztizik, hogy régen barátkoztál a Prisszilájával.

A nő csoda, becsüld. Akkor is, ha 9 napja, 9 hónapja, vagy 9 éve van melletted. Akkor is, ha csak meg akarod dönteni, akkor is, ha el akarod varázsolni. Szép dolog az ösztönös vad szex, de legalább játszd el, hogy meghódítod. Szép dolog a szerelem, de basszus, ha nem tepersz, akkor lesheted. Muszáj felhúznotok éjjel 2kor? Hát ez borzasztó. Szedjétek össze magatokat, mert se vacsora, se szex, se semmi. Aztán alhattok a lábunknál, mint egy jól nevelt kis pincsi.

Nah. Máris jobb.

Nem akartam nyers lenni, de ha ti így, hát mi is.

Pápuszi

Zsuzsi - aki akkor is szép, ha mögöttem horkolsz, vagy a monitort bámulod

Ha jó anyám, és jóapám csak egy perccel később indulnak el A-ból B-be, nem találkoznak. Ha nem találkoznak, nem szeretnek egymásba. Ha nem szeretnek egymásba nem alapítanak családot. Ha nem alapítanak családot, nem születek meg. Ha nem születtem volna meg, most nem olvasnád a soraim. Az emberiség misztikus, egyesek által tudományos alapokra fektetett, mások által ideológiák szövevényével alátámasztott keletkezése is megköveteli ezt a kérdést. Alighanem a top 5-ben található a „létezik-e Isten?”, és a „ Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás” mellett.

Van, hogy az életed perceken múlik. Öt perc késésen egy állásinterjúról. Egy meg nem tanult kottafejen, szolfézsórán. Egy rossz lépésen. Egy meg nem tett álmon.

Mi lett volna ha?

„(…) A lány mindig magányos volt. Belefutott egy két kalandba, de semmi komoly. Folyton kereste, kutatta, nem akart mást, csak boldog lenni. A fiúnak mindig volt valakije. Falta a nőket, mert magának sem merte bevallani, hogy mire vágyik igazán. Egy valakire. Rá. Aki csak őt akarja, és akit ő akar. A fiú sosem utazott villamossal, mindig autózol. A lány folyton tömegközlekedett. A srácnak lerobbant a kocsija, ezért felszállt egy villamosra. A lány viszont ma inkább sétált. Meg volt a lehetőség, hogy találkozzanak. Szerelem lett volna első látásra. De nem úgy sikerült. (…)”

Nem úgy hozta a sors? Létezik egyáltalán? Vajon valóban kőbe van vésve az életutunk, és valóban minden azért történik, mert nekünk az a legmegfelelőbb? Érdemes gondolkozni a „Mi lett volna ha?”-n? Több száz ilyen kérdésem lenne, csak a fórumot nem tudom még.

Mi lett volna ha…

            Nem válnak el a szüleim

            Nem jelentkezem a gimimbe, nem ismerem meg a legjobb barátaim

            Nem mondok igent a lánykérésre

            Igent mondok a megcsalásra

            Elfelejtem az álmaim, és nem csinálom, amit szeretnék

            Okosabban csinálok ezt vagy azt

            Nemet mondok pár dologra

            Nem gyalog ment volna az a lány

            Nem fogadom el önmagam

            Nem megyek haza abból a buliból

            Rászokom a drogra

            Nem húzom fel a gumit

Kell gondolkodnunk ezeken? Jó, ha tudjuk? Akarom tudni, hogy ha feladom azt a lottót nyertem volna? Az mennyivel jobb? Akarom tudni, hogy mi lett volna, ha nemet mondok egy kalandra? Kevesebb szívfájdalom. Egy csomó mindenre sejtjük a választ. És lehet, hogy ez elég is.

Nem tudom, hogy mi miért van. Nem tudom, hogy akarom-e tudni. Érzéseim vannak, amik azt hiszem fontosabb, mint a tudás.

Én úgy érzem, hogy van egy utunk. Én úgy érzem, hogy mindennek oka van. Én úgy érzem, hogy érzem, amit kell. Én úgy érzem, hogy ha bár nehéz, és küzdelmes élet lesz, azért menni fog. Én úgy érzem, hogy mindennek oka van. Annak, hogy is, hogy kinevetem a kijelentést, hogy azt érzem, tudom mikor mit kell tennem. Érezni jobb, mint tudni. Mert érzem, hogy lett volna más lehetőség, de tudom, hogy ha nem élek, ahogy, akkor hiába tudom a helyes utat, érezni nem fogom, hogy rosszul döntöttem.

Csók

Zsuzsiaszentimentalista

Nem a ruhat eszi az embert!

Tudom, tudom. A külsőségekről is írtam már. Meg, hogy egy felszínes majom vagyok. Meg hogy csak akkor vagyok magabiztos, ha tökéletes a ruhám, meg a sminkem. Meg csak akkor sugárzok, ha mindenemmel elégedett vagyok. A jó hír, hogy egész gyakran van ilyen, tehát, egész gyakran elégedett vagyok. :) Éljen!

Node.

Csoffi ma randizni indult munkából. Egész nap alig sminkben dolgozott, de most fogta a kis szemceruzáját, és kifestette magát. Mert tetszeni akar a fiúkának. Aki egyébként olyan cuki, hogy egy kiskutya jut róla eszembe, akinek a fejét a mellemre hajtanám és simogatnám. :) Mindegy. Tehát egész nap nem zavarta az alig smink, csak amikor találkozni akart. Pedig volt sajtótájékoztatón. 15 másik emberrel dolgozik. Híreket olvas. De egy fiú miatt mégis kifestette a szemét. Mondjuk szoli előtt, tehát nem volt túl okos döntés, de mindegy, nem várok el nagy teljesítményt tőle. :)

Szóval mennyi mindent megteszünk. Sminkelünk. Mert a smink, akárcsak a szemüveg, öltöztet. Eltünteti a kis bőrhibákat, kiemeli a szépet. Vagy épp fordítva, de a lényegen nem változat: tettünk valamit annak érdekében, hogy szebbnek érezzük magunkat. Amivel én, mindííííg minden körülmények között nőnek érzem magam, az három dolog eredménye. Szemhéjtus, szempillaspirál, szemceruza. Ezekkel ma, az új, ám kissé férfias farmeremben, kockás ingemben, és csizmában sem béna cowboynak, hanem menő cowgirlnek érzem magam. És ez a nem mindegy. :)

Az egyik barátnőmet a kendői öltöztetik. Szenvedélyesen szereti őket, minden alkalomra, minden színben, minden napszakban. A másik a napszemüveggel van így. Feltűnt, hogy mind három gyakorlatilag „ferdítő-eszköz”? Álca. Álarc. Jelmez. A napszemüvegben azt képzelheted, hogy senki nem lát. A kendőben elrejtheted a tokádat, belegubózhatsz, és biztonságban érezheted magad. A smink pedig más emberré tesz. Nem nézel ki fogyatékos bálnaivadéknak, hanem cicaszemű királylány vagy. Vagy macsódémon.

Az egyik ismerősöm szerint smink nélkül is sugárzok. Tibi szerint akkor sugárzok, ha magabiztos vagyok. Most akkor mi van? Be kellene szereznem egy Geigermüller-számlálót, hogy tudjam a frankót. És ha mindenki ilyen álarcot hord, hogy ítéljünk első látásra? Én úgy ítélek. Nincs kedvem belegondolni, hogy bizonyos emberek, akiket rögtön betettem egy dobozba lehet, hogy csak egy jól sikerült maszk mögött rejtőznek. De az a nagy büdös helyzet, hogy muszáj leszek, ha nem akarom, hogy engem a nagyképű, könnyűvérű akárki fakkjába tegyenek. Tököm a kölcsönösségbe. :)

Zsuzsi vagyok, smink nélkül meztelennek, nekem tetsző ruha nélkül önbizalom-hiányos majomnak érzem magam. Ha szeretsz, kicsit javíthatsz a dolgomon. Ha Csoffit szereti a fiú, akkor majd javít az ő dolgán. Ha Bea nem beteg, és magabiztos, nincs szüksége a kendőre. Ha nem akarsz elbújni, mert jól érzed magad a bőrödben, akkor nem is süt a nap annyira a szemedbe, hogy mindenképp kelljen a napszemüveg. De ha épp nem szeretsz annyira, vagy épp beteg vagy annyira, vagy épp süt a nap, nem baj a smink a kendő a napszemüveg. Csak tudd őket levenni. Mindenesetre ma ha hazaértünk lemosom a vakolatot, naturálba fogom nyomni, és ha tetszik, ha nem, így ugrok a férfiállatomra. Aztán lesheti a mérőműszert, hogy pörög ki. :)

puszinyuszi

Zsuzsánka