El kell mondjam, félelmetesen jól néztem ma ki. Na, nem azért, mindig, de ma különösen. Tegnap Tescóztunk. Aszonta az uram, választhatok valamit közelgő nevem napja alkalmából. Az első remek dolog a 48-as nadrág volt, ami meglehetősen nagynak bizonyult. :) Pedig elméletileg azt öntötték rám a tömegcikkgyártók. A másik remek dolog a 46-os nadrág volt, ami pont passzolt. Nem érdekel a duma az eltérő számozástól. Ez akkor is azt jelenti, hogy hmmm Zsuzsóóó. :) A harmadik remek dolgot Tibi és Bea kettőse szolgáltatta. Mindigis akartam egy gumis vastag övet. Tudod, cickó alá, ami szorít, emel, nyom, felturbóz. A bőség zavara… Piros vagy fekete? Piros vagy fekete? Barátnői segélykérés, barátnői jófej válasz. „Vedd meg mindkettőt az egyiket kifizetem.” Juhu :) Remélem, majd ha autót nem tudok választani, akkor is ez lesz valakinek a válasza.
Mindenesetre gazdagodtam két gyöngyszemmel, ma pedig naná, hogy nem hagyhattam a széken heverni. Überszuperkirálylány voltam. Ejha. De tényleg. :) És miért? Egy tetves öv miatt! Na jó… meg a rózsaszín jégkaparóért, ami ugyan tök felesleges, mert nincs autóm, de csak 99 forint volt, és miután úristen felkiáltások közepette beleszerettem, Tibi jobbnak látta annyit nyögni, hogy: na tedd be a kocsiba. :)
Ma, habár az önbizalmam majdnem csurig volt, akadt pár dolog, amin felháborodtam. Persze szokás szerint magamat pörgetem be, mint mindig.
Imádom a munkám. Imádom előkészíteni, felmondani, megvágni a dolgokat. Az egyik kolleganőm helye kétségessé vált. Ami, mindamellett, hogy nagyon hiányozna, pár dolog miatt is nehézkes. Pótolni kellene a képernyőn. Amire új ember kellene. Mert én nem vagyok jó. Oké, tudom, mit gondolsz. Nem, nem az önsajnáltatás jön. Nem is feltétlenül szeretnék a kamera azon az oldalán ülni, csak épp az bánt, hogy fel sem merül a nevem. Ne mert a súlyomra fogni, mert nem állok jót magamért. A konkurens csatornán is vannak olyanok, akiket nem a szép pofijuk miatt szeretnek. Csak nálunk nem lehet valaki tökéletlen napi fél órában az asztal mögött?! Felháborít, és kiábrándít. Persze tudom, igazad van, én érvelek a jobban értékelős, ha érte megdolgozós dolgok mellett. Csak adott szituációban adott pillanatban megfelelő pozitív dologgal való kiegyensúlyozás nélkül nem egyszerű nyugodtan, mosolyogva állni a tényhez, hogy akadnak, akik ocsmánynak tartanak. Kinevetem őket, ne aggódj. :) Nem estem kétségbe, csak hát, azért mégiscsak…
Felháborodtam egy idegen nő dolgán is. Egy pesti ingatlanos leányzóról van szó, akit szembesítettek a ténnyel, a súlya miatt rúgják ki. Mert „nem fér bele a cég profiljába”… Érdekképviseletet kellene alakítanunk. Ha a romáknak lehet, akkor nekünk is. Én nem támogatást meg segélyt szeretnék, csak egyenlő bánásmódot. Vagy legalább egy szégyenfalat. Ahova feltehetnénk a túldiszkrimináló főnökök fotóit. Én, a Dagi vagyok! Vállalod? – élharcosa harcba hívok mindenkit, aki az elnyomás ellen küzd. Meg akarom ülni azt a tetves sárkányt, én leszek a dagik toruk máktója. Legalábbis az egyik. Köztünk és az Avatár között az a különbség, hogy több ilyen gigamadár van, még nyerget is adnak hozzájuk, csak rá kell tenni a formás popódat. Ezt pedig könnyen kivitelezheted… Pár kemény mosoly, pár kemény óra, és pár céltudatos tett elég hozzá. Mosolyogj, ha legközelebb beszólnak az utcán. Mosolyogj, ha szarul nézel ki aznap, de mégis meg kell jelenned valahol. Mosolyogj, ha azt mondják ki vagy rúgva, és mosolyogj, ha túl lelkes vagyok, mert azzal megerősítesz engem :)
Holnap újra dögös leszek, méghozzá azért, mert tudom, hogy egy igazi toruk máktó vagyok, kényelmes a nyergem, és mert vállalom :)
Áve BBW!
Zsuzsánk
