1. Oké, tudom a továbbiak fényében elég értelmetlen, de elsőként említeném meg a klaviatúra nem művészi felhasználását. Csak a napi rutin. Power gomb, facebook, gmail, blogstatisztika, állás eger, muosz, afsz. Csak amit muszáj. Épp valamelyik nap írta nekem egy kedves ember a múltamból, hogy amikor ő lett munkanélküli, nem a csóróság, és a kevés pénz volt a legnagyobb gondja. Egy csomó ideje volt, amit írásra fordíthatott volna, de a „nem kellek sehova, nincs szükség a munkámra, nem vagyok jó szakember, levagyokszarva” gondolatmenet csak a béna számok címét, és az utálni való lányok nevét tudja bepötyögni.
2. Azt hittem, ha levágatom a hajam, akkor majd nem lesz olyan gubancos, mert hát kevesebb felület áll rendelkezésére. A nagy túrót. ugyanúgy keverednek a hajszálaim egymással, mint a telepesek az őslakosokkal. És ha már itthon vagyok, minek is ez ellen tenni. Egy hétig két copfba volt a hajam. Félelmetes.
3. Oké. Hát itthon a melegítő nadrágon és a kinyúlt pólókon kívül nem nagyon változtatom a ruhatáramat. Mert mindek?! A szoknyáim a szekrényben sorakoznak, de nem baj, vigyáznak rájuk a csodaszép cipőim, és a harisnyáim, amikre esélyem nincs. Ahhoz vagy eredendően sima lábak, vagy hajlandóság kellene, hogy leborotváljam azokat. Így legalább melegít. És tudod… a komoly kapcsolat egy nagy előnye hogy nem kell mindig tökéletesnek lenni. A dolog elintézve.
4. Fürödni kell. Ne aggódj, a személyes higiéniámon a semmittevés sem ártott. Szoktam fürödni. Tényleg. De az a fránya dezodor. Mindig elfelejtem. Pedig a napi rutin normális része. Amióta itthon vagyok azóta azonban mindig elbújik. Nem hiszel nekem, de szerintem azt akarja, hogy büdös legyek. Élvezi, hogy szükségem van rá. Ribanc.
5. A mackónadrágról és a kinyúlt pólókról már írtam. Ez az öltözék pedig nem követel meg bizonyos előkészületeket. oké, lefordítom. Az előbb vettem fel melltartót. El is felejtettem, hogy esztétikai okokból is viselik a nők. Durva, hogy mennyire jók a melleim.
6. Felesleges időtöltés. Például a nagyanyáink nászajándékba kapott lábosainak lesikálása. Van egy serpenyője a nagyimnak, ami rendesen puha tapintású, és fekete a sok ráégett trutymótól. elkezdtem lesikálni. nem sokra jutottam, de kiderült, hogy fehér az alapszíne. Hihetetlen.
7. Hátráltató tényezők. Mondom máris a példát. Ma úgy gondoltam, hogy kicsípem magam, és a melegítőre és a legmelegebb, de legbénább kabátomra való tekintettel kifestem a szemem boltba menés előtt. A szemhéjtusom BELEESETT A KAKIBA! Lilike kakijába. Nem elég, hogy csóró vagyok, még szaros szemfestékkel fessem magam? Ez már durva összefogás ellenem.
8. Az hagyján, hogy a napi rutinom a tények-aktív-jóban rosszban-valóvilág-csi kombóval végződik. Dehogy életem egyik legnagyobb tévedése csinál magából hülyét minden egyes alkalommal a megasztár reklámokban….
Kedves Mindenható! Dagik gömbölyded nagyasszonya, és újságírók guruja! Itt az idő. Gyerünk, csinálj valamit, mert nemhogy világsztár nem leszek, de ha tovább maradnak a jelenlegi állapotok, egy lógómellű yetiként halok meg kávézaccban és túrórudipapír paplan alatt.
Köszönöm
