Meglepetés!
Nem, nem haltam meg, nem tűntem el, nem vesztettek el, és nem is vesztettem el semmit. Gyógyultam. Persze nem úsztam meg az egészet egy laza náthával, de még a tüdőgyuszi sem volt elég. Kóros hisztiszbe, és önbizalomhiányitiszben szenvedtem, illetve épülgetek a mai napig. Lebuktam. Nem én segítek Neked, hanem Te nekem J És igyekszem csak a legjobb arcomat mutatni, így amíg nem voltam használható, nem is próbálkoztam az írással. Így is jobban jártál, mint a testközelben lévő barátaim. Ha kiborulok, akkor szeretek egyedül maradni. Van olyan barátom, akivel fél éve nem beszéltem, csak mert nem voltam jól. Bocs Dzsuditt, jövő héten beszélünk. J
Hogy nézne már ki, ha a tökéletes Zsuzsi, tökéletes önértékeléssel, egy tökéletlen bejegyzéshez adta volna a nevét. De azt hiszem, a nehezén túl vagyok, megvagyok, megleszek. Persze ez nagy mértékben függ a postomhoz érkezett bókok számától. J Na go!
Egy-egy ilyen nagy kiboruláskor több kúrával is próbálkozom. Érdekes mód most a hajfestés sem vált be. Pedig visszavörösödtem. Megfiatalodtam, kaptam egy gyönyörű kalapot, jobbak a cuccaim, mint valaha. Igazodjon ki rajtam a rossznyavaja. A lényeg a lényeg, hogy I’m coming back. Megérte várni, és rögtön jövök is egy szipiszupi blogocskával!
Csók:
Zsuzsanna, a gyógyulófélben lévő vadmacska
UI: Köszönöm a hiányolóknak, hogy hiányolóknak hívhatom őket, köszönöm a türelmetleneknek a türelmetlenkedést, és köszönöm az újaknak a bizalmat.
