Régóta hirdetem az igét, miszerint a gondolatnak gyógyító, önbizalom-növelő, szinte bármit elérő ereje van. Nem rég egy szerencsés véletlennek, és egy PR riportnak köszönhetően lehetőséget kaptam az egyik kolleganőmmel, hogy ellátogassunk egy agykontroll-tanfolyamra. A mai volt az első nap, a négyből. Reggel 8-tól este 6-ig ment a „lazulás”. Azt tervezem, hogy amit értékesnek, érdekesnek, hasznosnak tartok, azt lepötyögöm neked, mivel elég húzós egy ilyennek az ára. Le kell szögeznem most, nem mindennel értek egyet. Jöjjön tehát a Zsuzsi-agyhelykontroll első része.
Pénteken beszélgettem még a kollegáimmal, hogy megyek ide. Azt mondta az egyik: jajj biztos kimossák az agyad. Mondom, persze, hétfőtől nem is leszek már ilyen szexista. Egymásra néztünk, és konstatáltuk, hogy ez merőben hihetetlen ismerve a stílusom. :)
Amikor mentünk a hotel felé, ahol a tanfolyam van, kicsit elfogott egy rossz érzés. Nem vagyok a tömeg bulik rajongója, őszintén, picit szektásra sikeredett. Beléptünk, hatalmas terem, rengeteg csillogó szempár.. mondtam Timinek, itt tuti tömeges öngyilkosság lesz. Nem éljük túl. Bereggeltünk, helyet foglaltunk, barátkoztunk a szituval. Az általunk max. 50 fős rendezvénynek titulált banzájra csaknem 200an voltak kíváncsiak. Az oktatót ismerem, hiszen vele interjúztam, okosnak, és felkészültnek tűnt. Aztán elkezdtünk „lazulni”…
Volt egy kis eröltetett szomszéd-ismerkedés, meg fülbizsergetés. Mondom, oké. Aztán mondott történeteket, vicces volt, elvoltunk. Végre jött a lényeg. Amiért ennyien kifizették azt a pofátlanul sok pénzt. Az ALFA. A doktor úr, vagy, ahogy ő szereti magát hívni, az orvostudomány kandidátusa felvezette mi mindent fog mondani, hogy fogunk relaxálni. Elég passzív agresszíven álltam a dologhoz. De megpróbáltam. Behunytam a szemem… Számolt… 5…4…3…2…1…. Elképzeltem magam a tökéletes pihentető helyemen. Az átlagember azt hiszem egy folyópartra, vagy tengerpartra képzelte magát. A 200ból talán 5en, ha voltunk annyira anyagias majmok, akik egy jakuzzi mellett napozva látták magukat. Jellemzően rózsaszín fürdőköntösben, finom koktéllal az ágyam mellett henyéltem, amíg szexi félistenek másztak ki be a képbe. Hmm… Aztán jöttek a pozitív gondolatok, hogy minden tettemmel az emberiség javát szolgálom majd, és nem bántom magam semmiféle betegség vagy rossz szokás bevonzásával. Megtanultuk, hogy kell elaludni, pöccre felkelni, sőt még agyat is tudok programozni, mert a mi fejünk ám egy szuperkompjúter. Mondtam is Tibinek, hogy masszírozza meg önszántából a kis lábaimat, különben éjjel, amikor a legmélyebben alszik, telepatikusan belebeszélem a kis búrájába, hogy miért érdeke engem minden este test masszírozni. Bevált, és megédesítette a valóvilágomat. :)
Kb. 8X mentünk le a nap folyamán alfába. Tényleg lementem. Durva volt. Éreztem, ahogy elnehezül a testem, a súlyom 3szorosával nyomtam a fenekem a székbe. Elengedtem magam. Az más kérdés, hogy az utolsó kettő alatt nem bírtam a bácsira figyelni, végig az mászkált az agyamba hogy teperem le az uram este. Az oktató visszaszámolt…5….4….3….2….1… csatt, ébresztő. Nyújtózkodjunk, márt hát 3 órányi alvást relaxáltunk össze. Aztán… ennyi pasit ilyen rövid idő alatt, és ilyen indokolatlanul még sosem masszíroztam meg. Mind két szomszédodat meg kellett nyomkodni, és persze minden relaxnál máshol ültél, tehát esélytelen volt az ismétlés. Egyik alkalommal egy idős papit nyomkodtam. Mondta a doktorbácsi, hogy fordulj, vártam, hogy majd az évek meg a rutin jól átnyomkod… erre… Hozzám se ért. Uhh.. Gondoltam visszakézből adok olyat. Mint amikor megoralizálsz valakit, és ő meg ott hagy lógva. Na jó, ezt a képet nem akartam látni. A masszázst kis táncimánci követte, és újra elmélet. Nagyon sok volt.
A vége volt, ami mindent vitt. A nap befejezése kép fel kellett állni, ugrani egyet, és egyszerre kiabálni, hogy energia. NA, ez volt a legszektásabb. :) Még zavarba is jöttem. Durva.
Ne ítélj el. :) Tudom, negatív vagyok. De csak a felesleges körítés miatt. Nyilván adott szituban én is fellelkesednék a megszerezhető profit miatt, de kicsit túlzásnak tartom a rengeteg könyv, CD, kis segítség árulását. Ám mindenkinek szíve joga megvenni. Ámen. Én továbbra is hiszek a gondolat gyógyító erejében, és kíváncsian várom a holnapot, amikor megtanít a bácsi mindenkit lefogyni. Azt viszont most megígérem neked, ha csak egy szóval is bántja a népemet, rácsapok az asztalra, nyomok egy standupot a színpadon, és hattyúhalálával kiviharzok a teremből. Mindenesetre kíváncsi vagyok, várom a holnapot, de megint hajnalban kell kelnem, megint itthon hagyom egyedül Tibit, és megint szendvicsen fogok élni egész nap. Szegény Zsuzsi a táborozáskor, szegény Zsuzsi az agykontroll-tanfolyamon…
Holnap jövök, addig is aludjatok mélyen, majd szuggerálok belétek önbizalmat. :)
Puszi
Zs
