Kedveseim!
Én megértek mindent. És bevallom, kissé visszatetszőnek hathat gyöngyöző homlokkal egy szál szarban ülve oktatni a népet a nyári, hova tovább, a jó idei öltözködés rejtelmeiről. Azt is aláírom, hogy követek el hibákat. Például az „indokolatlanul rövid szoknyával”, a „csak otthon néz ki jól” nadrággal, meg a „ most már biztos tudok benne járni” cipőimmel. De elképesztőmód bosszant, és irritál, ha olyan dolgokat látok az utcán, ami hihhetetlen. Ilyenkor szívem szerint odamennék, és beleordítanám a másik fejébe, hogy hééé! Van otthon valaki???
1. Láthatatlan melltartópánt, amit mindenki lát…
Gyermekeim az úrban. Én megértem, hogy egy női outfit akkor a legdögösebb, ha a cickó úgy áll, ahogy annak kell. De ha azzal a céllal veszel fel egy cső toppot, hogy egyenletes felületet kapjon a felsőtested, és a másodlagos nemi jelleged érvényesülni tudjon, akkor nagyon kíváncsivá tesz a tény, miért veszel fel hozzá olyan szilikon pántot, ami fényességével, és a második használat utáni sárgaságával nem a paradicsomba repíti a téged nyál csorgatva kémlelő férfinépet, hanem 1995-be, amikor ez kb. még „divat” volt. Nem az zavar, hogy nem divat, hanem, hogy felesleges, undorító, és azt hiszed előnyös. Lószart.
2. Láthatatlan melltartó, ami tényleg NINCS…
1892 szeptember 20-án készült el az első modern női melltartó, amit annak idején használtak „kínzó” és esztétikai eszközként is. Nincs ez így ma sem. Aláírom, hogy a félkosaras, szivacsos, merevítős fehér neműk nem pont a futáshoz kellenek, vagy épp a vasárnapi sziesztához. De mindannyian láttuk már slampos anyut, amint melegítőben, és apu pólójában sétálgat a belvárosban indokolatlan méretű melleivel, amit az E kosár is röhögve befalna jobb napokon. Téged védelek.. na meg a saját szépérzékemet amikor azt mondom, annyi lehetőség van ma már. Sportmelltartó, testhez tapadó pántnélküli vackok, és MEGFELELŐ méretű csecskabátok, amik mind mind az egészséged, és a szépséged oldalán áldoznak puszta létezésükkel. Persze jó érzés hazaérve levenni a cuccot, és levegőt fújatni megfáradt emlőinkre, de hányszor röhögtél azon a netes képen, amin egy nő cickója kilóg nyújtózkodás közben a póló alól? Te is ezt akarod?
3. Állítható melltartó pánt
Habár régóta vágyom egy olyan korra, amikor a fehérneműt vesszük a ruhánkra, mivel egy-egy szebb darabot örülnék, ha nem csak az emberem láthatna, ez sajnos még nem érkezett el. Főleg úgy nem, hogy mind ezt a rajtad lévő ruha alól láthatjuk. Lányok. Ha túl szorosra húzzátok a melltartópántot, akkor nem csak baromira fog fájni a vállatok, amikor leveszitek este, de a nyakatokig felér majd hátul a kapcsos rész, ami minden, csak nem szexi. Megértem én, hogy elől jó lesz a berendezés tőle, és bevallom nőiesen, néha én is élek ezzel az eszközzel, de olyankor mindig gondoskodom róla, hogy takarja valami a hátamat, mert még magamat is szégyellem ilyenkor. Figyelem! A hátul fedett, ám tapadós felsők nem jelentenek tökéletes fedést, mivel TAPADNAK!
4. Indokolatlanul rövid szoknyák
„Nézd anya! Az a lány miért nem vette fel a szoknyáját az övéhez? Felvette kislányom, csak a szülei gyengén látók.” Nem baj, ha mutogatod azt, ami van. Az sem baj, ha azt is, ami nincs. DE miért rakod ki a fél seggedet, ha nem akarod, hogy egy darab húsként bánjanak veled? Nyilván esztétikai szempontból nem én vagyok a legalkalmasabb egy miniszoknya-kollekció bemutatására. Mégis néha-néha, amikor megfeledkezem a narancsbőrömről, és egységesnek érzem a hurkákat a combomon, úgy határozok, hogy felkapok egy térd fölé érő darabot. Még ezért sem ostorozom magam, akkor sem, ha az időjáráshoz szoknyalibbentő szél is párosul. De amikor hozzám hasonló teltszépségek falatnyi nadrágban és „övben” korzóznak az utca népe között, semmi más nem jut eszembe, mint a Norbit című film, és Rastjusa. Vállald magad, mindenki szép, ne rejtőzz el! Ez mind igaz. De ha –joggal- elvárom a vékony lányoktól, hogy tisztességes méretű ruhákban galoppozzanak előttem, akkor nehogy már a fajtársaim kilógó testrészeit kelljen megvédenem különböző fórumokon. Mondom újra. Ha jól érzed magad valamiben, ami nem feltétlen előnyös a számodra, akkor vedd fel, viseld, de ne várd el, hogy megvédjelek, mert nem foglak.
5. Igenis számít a méret!
Legalábbis ruhavásárláskor. Figyelj! Én kardoskodom a mellett, hogy a dagiknak is kijár minden szabásból. Nem támogatom mindig a lenge ruhákat. De ha 50-es a nadrágméreted, ne vegyél 46-ost csak azért mert beleférsz… Vagy vegyél, és tedd el emlékbe, vagy tűzd ki a falra, hogy egyszer majd beleférsz. Ám hidd el, ha felveszed, mondjuk egy szűk pólóval, nem csak a kis hurkácskád fog kipúposodni, de pár lépés után a zavar is az arcodra, mert nem lesz komfortos. Én is próbálkoztam vele, beszélhetett nekem akárki. Örültem, ha találtam egy nadrágot, ami rám jön. Kit érdekel, ha kipúposodik a pocak. De manapság már annyi helyen juthatsz hozzá nagyméretű dolgokhoz elérhető áron. Az eladók meg fel vannak készülve a tömör gyönyör szépségekre ezeken a helyeken. Nem kell zavarba lenni, ha kimondod, hogy te 50-es nadrágot keresel. Ha zavar a hapsid előtt, akkor vágd ki a címkét. De csak azért mert négyessel kezdődik nem érdemes megvenni a kisebb nadrágot, mivel vagy nem fogod hordani sosem mert kényelmetlen, vagy a környezeted foglalja imába mindeneste hogy felejtsd már el ezt a baklövésed.
Jahj ne bántódjatok meg! Nyaljunk egy fagyit az öltözködési baklövéseinkre. Ordíts bele a fejembe, ha én is szarul nézek ki. Ez a dög meleg mindenkit megborít. De sokkal sokkal jobban fogod érezni magad, ha nem követed el a hibáimat! SZÍVESEN!
