Én amúgy bírom a káposztát. Főleg rakottan. De a főzelékkel sincs gondom. És általában szeretem kevergetni is. Mind sokan ebben a remek országban. Sokkal könnyebb elodázni a dolgokat, mint elébe menni, és sok felesleges kört megspórolni. Szeretünk kételyek közt lebegni, mert az nem jelenti feltétlenül a rosszabb utat. Ott van még a jónak is a szikrája, így édes kétségbe merülve hajthatjuk álomra a fejünket. Aztán jön a fájdalmas holnap, hogy még mindig nem döntöttem, nem kérdeztem rá, nem válaszoltam. Szánalmasak vagyunk.
Mondjuk a szokásos szituáció. Van egy srác, meg egy lány. A pasi kétségek közt hagyja a lányt, szünetet kér. A csaj meg sirdogál, dobozszámra falja a bonbont meg a fagyit, lekakilja a diétáját, vagy az edzését, és csak várja, hogy csörögjön a telefon. Persze a szituáció fordítva is igaz, de nő vagyok, a génjeimben van a pasigyűlölet. :) Tehát az ominózus leányzó szenved, ahelyett hogy rákérdezne, hogy most akkor mi is a szituésön?! Mert hát... az nem lehet hogy 2-3 napnál több kell egy döntéshez, vagy ahhoz hogy rájöjjünk hiányzik-e a másik. Biztos hogy tudja a választ, csak nem meri elmondani. Vagy tesztel. De inkább nem meri. Maradjunk annál a variációnál hogy mi vagyunk a dörzsöltebbek. :) Tehát ez a leányzó várakozik. Jó ez neked? Inkább rákérdeznél! Ezzel többmindent is elérhetsz. Mondjuk hamarabb megtudod a rosszhírt. Pocsék vagyok matekból, de ha hamarabb tudomásul veszed amit nem akarsz, hamarabb is múlik el. Vagy ha nem is döntött még, de látja mennyire akarod, akkor feléd billenhet a mérce. Vagy épp ellenkezőleg. De én úgy gondolom, hogy ha egy pasi megijed egy ilyen kérdéstől, azzal nem is kell foglalkozni.
Másik.
Mondjuk tegyük fel, hogy másfél éve dolgozol a munkahelyeden, de még mindig 16750 forintért. Imádod a munkád, és tudod, hogy kb. a négyszeresét kellene kapnod a feladataid után, mégsem balhézol. Oké, párhavonta betámadod a főnököd, néha sírsz, néha megemlíted, hogy keresel más munkát, néha bevállalsz még több feladatot, hogy bizonyítsd mennyire rátermedt vagy. Nem hisztizel, ha egy valaki aki bejön az utcáról, de szebb, mint te egy hónap után minimálbéres szerződést kap, vagy megint másikat benyomott valaki, és ő annyit keres, hogy a te fizudból vesz magának csizmát. ( itt nem mondok tanácsot. Ha tudnék, akkor nem itt tartanék )
De tudok ám még példákat. Elkéstél egy beadandóval, de nem mersz beszélni a tanárral, hátha nagyon leszúr és nem ad új időpontot. Nem fizetted be a számlád, azóta összegyűlt 3, és agyalsz hogy teremtsd elő rá a pénzt. Félsz a nemleges választól így nem hívod fel a szolgáltatód részletfizetésért. Egyik este eszedbejut, hogy rádiózhatnál, de nem mersz beleugrani a nagyon mély vízbe, mert nem akarod újra megkapni hogy nem az éterbe való az orgánumod. Ismerkedsz egy pasival a neten, aki ugyan látott képen, mégis ott motoszkál a fejedben, hogy nem tart-e túl daginak, de nem mersz rákérdezni, nehogy elrontsd a bulit. Sorolhatnám még.
Káposztatémában nem vagyok jó. Nem hitelesek tehát a tanácsaim. Bea legujjabb tételmondata, amit 21. század lévén az msn üzenetéből tudtam meg, és felháborít, hogy onnan, tehát az új jelmondata,a következő: Ne félj rákérdezni arra ami igazán érdekel...! Egyszerű mondat. De megtenni is olyan könnyű? Engem is rengeteg dolog érdekel. Mondjuk, hogy eladható-e az írásom. Vagy hogy sínen van-e az életem. Valóban szépnek tart-e a szerelmem, vagy csak csinosnak. Van-e helyem a pályámon vagy nincs.
Okés. Ezennel megkérdeztem. Én könnyen letudtam a dolgot, már csak a válaszokra kell várnom. Te is kezdhetsz egy blogot, és te is beleírhatod. De amíg belekezdesz, megszerkeszted, kicsinosítod, megint elmegy egy nap. Újabb időhúzás. Ahelyett, hogy előállnál a farbával, és egy telefonnal, egy beszélgetéssel, egy kritika meghallgatásával tiéd lenne a felelt. A Te életed. Kevergethetsz tovább. Az is jó buli. Vagy szórsz rá egy kis borsot, és megeszed végre azt a tetves káposztát. Jó étvágyat! :)
Puszi
Zsuzsi
