A tolerancia napjainkban elcsépelt szó lett. Sikké vált szidni bárkit aki kicsit más is mint az átlag. Jó kérdés azonban ebben a gondolatmenetben hogy ki is az átlag? Lehet, hogy annyira jól megy már nekünk ez a „csak titokban vagyunk akik vagyunk” téma, hogy el is felejtettük időközben rendezni a sorainkat, és végig nézni, hogy vajon mely „csoportok” vannak többségben.
Álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk át tiszta fejjel. Gáz-e ha valaki szemüveges? Gáz-e ha valaki nagyot hall? Gáz-e ha valaki vékony, kövér, stréber, buddhista, zsidó vagy éppen meleg? Futtasd át a környezetedben élőket fejben, és vonj egy laza mérleget. Hányan vannak, akik megfelelnek annak a sémának, amilyennek mondjuk 30-40 évvel ezelőtt szerették látni egymást az emberek. Le merem fogadni hogy többségben lesznek a mások. Ilyen olyan értelemben mások.
Tegyük fel, hogy holnaptól trapéznadrágban, mobil telefon, lapos tévé, és szélessávú internet nélkül kellene élned, mert 50 évvel ezelőtt még az volt az elfogadott, a hétköznapi. Nem lenne könnyebb felfognunk és megélnünk a számunkra kisorsolt 70-80 évet úgy, hogy a technikai eszközeink mellett a felfogásunkat is hagyjuk fejlődni és megújulni?
Én nem ítélek el senkit a bőrszíne, a vallása, a nemi hovatartozása, vagy az alkata miatt. Én Zsuzsi vagyok! Duci vagyok, férjnél vagyok, elégedett vagyok. Nem fogom a fejemet a homokba dugni csak azért mert valakit zavar hogy az átlagnál nagyobb a tokám. Nem fogok salátát enni társaságban csak azért mert ezt várja el tőlem a közízlés. Hogy színleljem hogy igen, kövér vagyok, de tenni akar ellene, hogy jobban szeressetek. Nem kell rejtőzködni, mert mindenki olyan amilyen. Vállald fel a szemüvegedet a képeken! Vállald fel, hogy ha visszakérdezel mert nem értetted amit a másik mondott a hallás problémád miatt. Vállald fel, hogy a legjobb barátod igazából a szerelmed! Vállald fel, hogy az vagy aki. Csak egy Zsuzsi a sok közül!
