Főzni művészet... Mondják a flancos szakácsok, akik azért reformálják a konyhánkat, hogy habár különlegeset eszel, azt lehetőleg minél kevesebb étellel tedd. Sosem bírtam a szép tálalókat, akik egy fél szelet húsra rápakolnak kétszál füvet, körbeöntik valami sárga szósszal és kész. Persze, nem cupákos babgulyás fan vagyok, de az evésnek akkor is meg kell adni a módját. Mármint mennyiségileg :) Vagyis hogy annyit együnk amennyi jólesik, a saját igényeinknek, vágyainknak, és magunkal szembeni elvárásainknak megfelelően.
Amióta gyakran időzök Thebeenél, vagyis kb. mindig, elkerülendő a mindennapi szendvicsezést, kombinálva egy kis lekvárral, rá kellett szoktati magam a főzőcskézésre. Megdöbbentően ügyes vagyok, és megdöbbentően jobban főzök nagyimnál.. Persze csak Tibi szerint :) Tudom, elfogult, de valóban manaság nem könnyű anyáink és nagyanyáink nyomdokaiba lépni. Fel sem tudom fogni, vagyis nagyjából már kicsit igen, hogy hogy is lehet egyszerre dolgozni, gyereket nevelni, háztartást vezetni. Az én válaszom: no way!!
Korunk fiatal női, asszonyai nem engedhetik meg maguknak, hogy otthon meresszék a mereszteni valót, és csak a háztartással foglalkozzanak. Úgyanígy a takarítónőt, és a mindennapi éttermezést sem, tehát találni kellett valami köztes megoldást. Olcsó is legyen, jó is legyen, gyors is legyen, és nem árt ha összekovácsoló ereje van. Értem ezt úgy, hogy kevés jobb dolog van annál mintsem a pároddal főzni... gondolj bele...
Egyérteműen te vagy a séf, ő csak a kuktád lehet. Te vagy a főnök :) Ez már csak jó lehet. Vagy simán uralkodsz felette, ő tűri mert szeret, és a közös munkában is a te kezedet áldja. Vagy félúton megunja a dolgot, ott hagy, modjuk letelepszik a tv, vagy a gép elé, aztán bánatos kiskutya szemmel megeszi a vacsorát és bűntudatból elmosogat. Vagy még ezt sem, megsértődik valamin, duzzog, aztán te fél napig ugráltathatod utána kiengeztelésképp :) Látod? A közö főzésből a nők csak jól jöhetnek ki!
NA de... Gyor is, olcsó is, finom is...Van ilyen? Az én tuti receptem, ami fél óra alatt hisztisen is, és egyedüli kész, az a spagetti... ide sorolható még az édessavanyú, a szecsuáni mártás, a mexikói szószok...De hogy ne csak csupa kész öntetet említsek... lecsó, rakodt krumpli, és a főzelékek is. Ma debütált a sárgaborsó főzelékem, ügyesen kikerültem a rántást, az egyetlen alap dolgot amit képtelen vagyok megcsinálni. :) De így is szuper lett, és bár a kedvenc lila felsőm úgy néz ki mint akire ráverte egy nagy csapat békebeli tezsvírember, azért megérte :) Azért szeretek főzni, mert látom az áldozatok arcát miközben esznek... még senki sem hányt, ezt bíztató, és jó jelnek veszem :)
Uram és parancsolóm tele ette magát most mégis mellettem sütizik, mert állítja hogy a citromtorta a hűtőből, és a bejgli az asztalról az ő nevét kiabálva kérlelte, hogy egye meg... Én meg egye fene vele tartok mert hát... :) Csúnya aki sovány, nagy kufferbe jó pakolni, szerelmi kapaszkodó nélkül nem élet az élet, és ha nem a fajtám beli lennél, ne felejtsd az egyik kedvenc mondatom, mellyel Beáta barátnémet bíztatom általában: Nyugi, a jóból mindig keveset adnak :)
Uff!
Bajzátof Zsuzsánszkij
