Velem mindenki beszélgetni akar… Egy kies világban, ahol csak pár hímnemű lézeng körülöttem, és az emberiség kihalásának veszélye mindenkit orbitális szexcsatákba kényszerít, és hiányzik a verbális kommunikáció, valószínűleg örülnék egy ilyen lehetőségnek, de most… amikor békésen utazgatnék a buszon, vásárolnék a boltban, vagy épp várakoznék a bankban, lehet, hogy nem vagyok kíváncsi másokra. De ez a karmám. Ez jutott nekem. Meg a sok sztereotípia. Azt hiszik kedves vagyok. Hihhetetlen.
Oké, kifejtem. Az igazán dögös csajoktól, akarom mondani a vékony, cickós, mini ruhás, ideális csajoktól tartanak a pasik. Ennek oka, hogy:
a, félnek a visszautasítástól
b, meg vannak róla győződve hogy annyian zaklatják őket, hogy biztos nem állnak velük szóba.
A nők azért nem szólítják meg ezeket a lányokat mert:
a, irigykednek rájuk
b, irigykednek rájuk
De aztán belibben a kövér lány… csupa báj, csupa kellem, csupa takargatni való hurkácska. És elindulnak a gondolatok… „ Ó ennek a lánynak nagyobb a segge, mint nekem…” „ Ez a csaj biztos sokat gondolkozott mit vegyek ma fel, odaállok hát mellé, hogy szarabbul érezze magát a Dior ruhám mellett…” De az abszolút kedvencem, amit szinte kiolvasok a hozzám szólók szeméből: „ Szegény kövér lány. Biztos kevesen szólítják meg. Biztos örülne, ha beszélgetnék Vele. Biztos magányos…”
És akkor elkezdődik a szokásos játszma. Hallgatok én mindent családi gondoktól elkezdve, belpolitikai eszmefuttatásokon keresztül, a „jahj úgy meghíztam a télen, valamit ki kell találnom a nyárra” témáig, amit persze nagyon okosan tálalnak egy náluk testesebb személynek, hogy a válasz tuti az legyen: áh, dehogyis. nézz rám! Én nagyobb vagyok!
Kedves kommunikatív embertársaim, akik minket, könnyedén telt lányokat eredendően kedvesnek tituláltok! Habár empátiám mértéke határtalan, az átlagnál liberálisabban gondolkozom, és igazán jól is nézek ki, mégis megkérlek titeket nagy tisztelettel, ha produkálom a metakommuniokáció azon jeleit, melyek szerint nem vagyok hajlandó beszélgetésbe bocsájtkozni (elfordítom a fejem, összekulcsolom a kezeim, vagy épp TELEFONÁLOK), tedd már meg magadnak, és nekem azt a szívességet, hogy nem kell rólad blog posztot készítenem, és békény hagysz.
Köszcsi
