Dagi vagyok! Vállalod?

Szégyellem magam! Orbitális vétséget követtem el a Zsuzsi-elvtáblázatban. Én, a dagik, és a valódi nők élharcosa, aki nem restelnék még 50 kilót hízni hogy bizonyítsam úgyis lehetek kiegyensúlyozott. Én, aki naponta telejegyzetelem a határidőnaplóm ötletekkel, amiket este megírok nektek. Én aki annyira lelkiismeretesen pötyögök mindenféle problémámról ami ér. Kövezzetek meg!

Tegnap említettem egy új projektet amivel foglalkozom. Még ma sem árulok el róla többet, csak annyit, hogy a hozzá való reklámhoz három emberre van szükségem. Egy fiatal srácra, egy fiatal lányra, és egy középkorú férfira. Azért rájuk mert tökéletesen beiellenek a célcsoportomba, akiket el akarok érni. És itt hibáztam. Ahogy lepörgettem a mozit narráció írás közben, rögtön csinos lány, jóképű fiú, és sármos férfi jutott eszembe. Mondom pontosabban. A közizlés által szép embereknek tartott alakokra gondoltam.

Egy perces néma csend az elvszüzességem oltárán.... Köszönöm.

Felháborító. De úgy vélem nem teljesen az én hibám. Egyszerűen átkódolnak minket a reklámok, és ha nem is figyel rájuk az ember, mégis beleszövik magukat a fejünkbe, és átdugdossák a vezetékeket. Emlékeztek arra a Dexter laboratóriuma részre? Amikor franciát tanult a kissrác. Omlett dö fromázs. Beakadt a lemez és csak ezt jegyezte meg. Nálunk is beakadt párhelyen.

Tudjuk, hogy csak akkor lesz rendben a bélrendszerünk ha egy bizonyos joghurtot fogyasztunk. Nem kérdés, hogy remekül fogunk vívni ha ilyen olajjal főzünk. Nem lesznek miteszereim ha ezt használom, mert a hájszkúlmjuzikeles csajnak sincsenek. Jah és persze kétszer annyit fogyok ha ezt a gyógyszert, pontosabban "természetes készítményt" eszem.

Érdekes megfigyelni egyébként, hogy az összes fogyi tablettát alig tulsúlyos nőkkel árulják, a tornagépeket izmos fárfiakkal, az ránctalanítókat pedig huszonévesekkel. Azt olvastam az egyik honlapon hogy azért, mert ezt szeretjük látni. Az egyik reklámos cikkben azt írják, hogy ez azért van, mert nem szeretjük látni a valóságot. A tévében nem magunkat, hanem az eszmény képünket akarjuk látni. Ha ez valóban így van - és hát emberek gyártják az idegesítő kis spotokat, is tehát lehet benne valami - akkor úgy érzem nagyot kell álmodnunk, és alapjaiban kell megreformálnunk az emberi elmegépezet programját.

Komolyan rosszul érzem magam a röpke gondolat miatt is, de a legrosszabb, hogy akármennyire szeretnék valódi embereket beletenni, ez nem csak rajtam múlik. Amikor ma prezentáltam a főnökömnek a reklámtervet, rögtön azzal kezdett hogy jó, de előtte látni akarja a szereplőket. Az egy fecske tipikus este áll fent.

Más!

Ma megint klassz napom volt, tegnap megitn rekordot értünk el :) Majdnem 300an olvastatok, és ez hihetetlenül jó érzés nekem :) Köszönöm :)

Megint pár napig szednem kell a nyugibogyim, mert annyi minden kavarog a fejemben, hogy nem megy az alvás :) Mindenesetre ma megpróbálok hamar lefeküdni, tehát a mai második bejegyzésem meglehetősen rövidre, és bénára sikeredett :) Mindenesetre szép álmokat nektek, szép holnapot meglepően holnapra, és grátiszban csak úgy: éljenek a dagik! :)

Puszimuszi

Zsuzsinnyó

“Megkaphatsz bármit, ha eléggé akarod. Csak olyan túláradó lelkesedéssel kell akarnod, amely kitör a tested fogságából és eggyé válik a mindenséget teremtő erőkkel.” (Sheila Graham)

Kaptam egy feladatot. Egy kedves barátnőm arra kért tegnap éjjel, hogy írjak az önbizalomról. Azt hiszem ez nem egy egybejegyzéses téma, hiszen annyian kűzdenek, kűzdünk a hiányával, és a meglétével, hogy elképesztő. Aztért ezzel az idézettel indítottam, mert habár csak most találtam meg amikor valami kis ihletet kerestem, régóta e szerint az elv szerint élek, vagy próbálkozom élni.

Gyerekkoromban elég mimóza lelkülettel áldott meg a teremtő. Mindig duci voltam, és tudod milyenek a gyerekek, folyton csúfoltak. 12 évesen költöztünk is egy nagyot, így nem volt egyszerű elfogadtatni magam. Persze mindig voltak barátaim, csak épp a röfögéseket volt nehéz nem meghallani. Egyébként én biztos vagyok abban, hogy belénk nem csak pár kilóval többet nyomtak a szüleink, hanem külön kis érzékelőt is ültettek a fülünkbe, hogy mindenféle csúfolódást meghalljunk.

Aztán amikor bekerültem gimibe dönthettem. Maradok az aki voltam, vagy tisztalapot nyitok, és azzá válok, aki szeretnék lenni. Sosem tanultam agykontrollt, de hiszem, hogy a gondolatnak ereje van. Tehát Zsuzsikából Zsuzsóvá avanzsáltam magam (persze kb senki nem hívott így), sírás helyett mosolyogtam, és az energiáim nagy részét nem épp a tanulásra fordítottam, inkább arra hogy erősnek tűnjek. :) És tádám... Lehet hogy sírtam, és lehet hogy csúfoltak, de mindezt otthon tettem mert nem engedhette meg magának az új énem, hogy lássák a gyenge pontjaim. Annyira jól ment ez a bebeszélés, hogy magam is elhittem...

Elhittem hogy szép vagyok. Aztán elkezdtem szeretni magamon dolgokat. A szemeim. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy ha nem találsz valakin semmi dícsérni valót, akkor dícsérd a szemét, az mindenkinek szép. Nem értek vele egyet. Szerintem annak szép a szeme, akinek tiszta, és mosolygós. Ha nem hiszed el hogy szép akkor sosem lesz ilyen. Az enyém pont úgy fest. Utána ahogy kamaszodtam, és kezdett kialakulni az alakom, elkezdtem a formáimat dícsérni. Most komolyan... Ha már csak abból indulunk ki, hogy kb 3X akkorák a melleim, mint egy vékony lánynak, máris én vezetek. Ne haragudjatok, senkit nem akarok megbántani :) A jóból mindig keveset adnak :P

Szépen lassan mások is észrevették hogy megváltoztam. Elkezdtem kihívóbban öltözködni, és megváltozott a kisugárzásom. Felfigyeltek rám a fiúk, és a hódítások mégtovábbnövelték az önbizalmam. Mára eljutottunk oda, hogy ebből élek. Már nam a hódításokból :) Hanem az önbizalmamból. De ezzel nem vagyok egyedül. Te is ebből élsz. Ebből fizeted a számláid, ennek köszönheted a párodat, a barátaidat, a munkádat. Na hogy is van ez? :)

Ha nem fogadod el magad, nem vagy magabiztos. Ha nem vagy magabiztos, nem találod meg a szerelmed, mert a színes nyuszi feltűnőbb, mint a szürke. Ha nem találod meg a kedvesed, akkor nem vagy kiegyensúlyozott, mert akármennyire önállónak érzed magad, te is csak egy fél süti vagy a dobozban. Ha nem vagy kiegyensúlyozott nem számíthat rád a munkáltatód, és elveszíted az állásod. Ha nem kapsz fizetést, akkor nem tudod fizetni a számláid. Itt azt hiszem vége a körnek, és a tökéletes érvelésemmel bizonyítottam az igazam. Mindent ez irányít. Mindannyiunkat ez hajtja, kit jobb, kit rosszabb irányba. Nem könnyű mi !? :)

A legjobb barátnőm csodaszép. És ez még nem minden. Okos, tehetséges, aranyos, kedves, egyszóval minen amilyenek mi mindannyian szeretnénk lenni. Az én kis fogyatékos pónilovamnak pedig ugyanaz a problémája mint neked vagy nekem. Nem hisz önmagában. Sosem látja magát olyan csinosnak, mint én vagy mint bárki más. Ott kerek ahol kell, ott vékony ahol kell. Tökéletes család, klassz háttér, remek munka, irigylésreméltó kapcsolat. Ő a tipikus esete annak a fajnak, akik ha nincs hát csinálnak problémának valót. :) Fogalmam sem volt hogy tudnék segíteni neki. Ismeri a stílusom, és ha szembedícsérem kiröhög, mert azt hiszi csak szívatom :) Ez gyakran így is van, így jár aki farkast kiált :)

Senki nem segíthet rajtad. Neked a fejedben kell eldönteni mindent. Gondolj bele! Mások ennek segítségével kigyógyulnak a rákból. Neked nincs ekkora feladatot. "Csak" magaddal kell tisztába lenned. Észre kell venned az értékeid, mert vannak szép számmal. Csinos a feneked, vagy épp fenséges az állad. :) Feszes és formás a cicid, vagy gyönyörű hosszú hajad van. Mindenkiben van valami szép. És ezt szintén mindenki tudja. Csak NEKED kell már végre elhinned.

Végül a szokásos zárósorok helyett engedjétek meg, hogy még egy idézettel fejezzem be a posztom. Elég hosszú, de érdemes végigolvasni! :)

Szeretek írni. Szeretek arról írni, amiről csak kedvem tartja, és szeretem másokkal is megosztani a gondolataim. Nem nagyon hiszem hogy bármiért is bocsánatot kellene kérnem, hiszen ez a szép az internetben, bármit szabadon megoszthatunk. Ha a médiában nem tehetjük azt amit a kedvünk tart, legalább ezen a felületen mondhassam el köntörfalazás nélkül mi bánt, és mi tesz boldoggá. Sajnálom, ha ez nem tetszik valakinek, és komolyan nem úgy érint rosszul ez a dolog, hogy belebetegszem. Egyszerűen jobban szeretném, ha a helyesírási hibáim, vagy a témaspecifikus blogbejegyzéseim miatt zrikálnának. A nagy szavaktól, és az érzésektől eltekintek, betudom a kamaszkornak. Mikor lázadj, ha nem most?! :) Én azért szeretlek! ha pedig nem tetszik, vagy megbotránkoztat, akkor ne olvass!

Puszi

És igen kérem szépen. Megtaláltam. Együtt vagyunk. És minden rendben. Szuper... masszív.. erős.. Gyönyörű...

Bezony. megtaláltam életem nagy vágyát. a csizmám. majdnem hosszúszárú. ó, és említettem már? Gyönyörű :)

Tibi nem merte tovább hagyni hogy inogó lábakkal csúszkáljak a tükörsima úton, így megvette nekem, ezzel pedig megvett engem, tehát… tudom gyenge vagyok de vége a szex megvonásnak :) bespájzoltam, családi csomagos óvszert vettem, tehát… nekem tuti jó estém lesz :)

A ma esténk a divat jegyében telik. Azt mondta egyszer egy nagy ember, hogy a divat a gyengék szórakozása, hiszen megengedi, hogy egymást majmolják, így eltűnhessenek az egyéniségek. Én nem vagyok divat bolond, inkább szeretek csinos lenni, és ha ezt épp egy jelenleg trendi darabbal teszem, hát üsse kő.

Szeretem a jelenlegi divatot. Tudniillik elég duci-barát. Isteni ötlet a cicanaci, mert hagyja hogy mi is hordjunk minit anélkül, hogy nevetségessé tennénk magunkat. Szeretem a farmer miniszoknyám, a fenék aláérő tunikáim, a hosszú, rövid, vastag vékony cicanadrágokat, a balerina cipőket, amik valljuk be, szintén kényelmesek, még egy 40 es lábnak is, egyszóval… eljött a mi időnk :)

Általában a nadrágokkal, és a kabátokkal vagyok a legnagyobb bajban. Nagyméretű nadrágot nem könnyű elérhető áron találni, és ha végül sikerül is, fél métert vágatok le az aljából, hogy ne járjam le. Hallatlan. Nem gondolnak az alacsony tömörgyönyör lányokra. A Good Bye Leninben volt, hogy a főszereplő anyukája a nagy cocializmusban perelte a ruha gyártókat, mert egy igazi elvtársnőtől is elvárták, hogy megfeleljenek a sztenderd méreteknek. Majd én is ráállítom nagyanyámat erre, hátha visszajön pár ruhadarab ára.

A jelenlegi kabátdivathoz egy rossz szavam sem lehet. Vagyis nyilván, a lakk kabátok pufis töltelékkel nem biztos, hogy a kis almaformámnak megfelelnek, de a mell alatt övvel átkötött szürke kockás szövetkabátomat semmi pénzért nem adnám oda senkinek. :) a szövetkabát persze soha nem megy ki a divatból, maximum a fazonja változik. Még ilyen darab a bunda is, de azt semmi hasonszőrűmnek nem ajánlom. Tudom, presztízs meg minden, de eszméletlenül kövérít.

2011-ben az okosok szerint divat még többek között a fekete-fehér kombináció, a fodrok, a csipke, a lapos cipő, a hangsúlyos kiegészítők, valamint a megunhatatlan bőr, csipke, és szőrme.

Vannak divat vagy inkább ízlés bakik amiket kerülök, és habár saját bajom, de másokon is utálom látni.  Íme:

- Rossz méret: Akármilyen ciki, hogy én ilyen pocakkirálylány vagyok, és akármennyire is lefogyott a tökéletes fenekem a mostanában végbevitt kilométeres sétáktól, nem vehetek fel 46-os nadrágot, mert a kis hurkáim kibiggyennek, és olyan leszek, mint két ember. Egy dagi, és egy bálna :) tehát inkább vállalom a kockázatot, picit lötyög a fenekemen, de legalább nem buggyan ki a kis kibuggyanóm.

- A megfelelő öltöny, a megfelelő cipővel szexi egy pasin. A kiskosztüm tornacipővel kommersz, és béna. A cipőre máskor is érdemes ügyelni, vannak szoknyák, amik jól néznek ki edzőcipővel, de egy csipke-selyem kombináció nem igazán sorolható ide.

- Imádom a jelenlegi kockás kabátom, az egyetlen hibája maga a minta. Nem vehetek fel hozzá csak egyszínű táskát. Utálom, hogy ha valakin egy mintánál több van, ha pedig a kockásat kombinálja pöttyössel egyenesen és nőiesen tarkón hányom. :) Persze ez vonatkozik a túl sok színre, vagy az egy szín 6 különböző árnyalatának egy időben való felvételére is.

- Nem okollak érte, én is gyakran ebbe a hibába esem. Beszabadulok a kedvenc turimba, és képes vagyok megvenni a 3X nagyobb illetve 2X kisebb pulcsikat is mondván majd jó lesz, hiszen az ára felháborítóan jó.

- Mint ahogy hozzám nem illenek a komoly kosztümök, és az echte sportos cuccok, úgy lehet, hogy másnak pedig a bohém és nőies ruhák nem állnak jól. Ami nem megy, nem kell erőltetni bébi…

- A következő rémálmokat csak címszavakban sorolnám fel: kanyon, seggbevágás, fehér zokni fekete balerinacipő, zokni szandál, nyakba akasztós telefontartó, bokavillantós naci…

Nos.. ezeket végigfuttattam az agyamban, és úgy érzem azonnal keresnem kell valami csinos alvócuccot, mert megdöglök a fertőben.

A cinikus barátnőmnek üzenem, nem kell jahj zsazsázni :) Tudom, mindenki maga dönti el mit vesz fel, kinek a véleményére ad, mit gondol szépnek. Én úgy gondolom dagiként is lehetek csinos, sőt mi több. Az is vagyok. :) Mint még rengeteg sorstársam. Vigyázni csak arra kell, hogy a túlzott önmegvalósítás ne menjen a jó ízlés, illetve a magunk nevetségessé tételének rovására.

A zármondatom pedig az, hogy ami sosem megy ki a divatból, mindig minden alkalomra magunkkal vihető, elengedhetetlen, és pótolhatatlan az pedig egy díszes példány a férfiállatok hadseregéből. Ámen.

Puszi, jó éjt

Zsuzsinnyó

Termékeny nap. Na nem a kis petéimről van szó, bár megemlíteném, lassan 2 hónapja késik. Szegény Tibi eléggé be van parázva, de csináltam tesztet is, és hiába magyarázom neki, hogy nálam ez kb. normális, hajthatatlan. Tegnap picit megsértődött a blogomon :) De ennyi jár nekem :P

Szóval megdöbbentően klassz a napom, és ezt Nektek köszönhetem. :) Karácsonykor otthon írogattam az ezévi határidőnaplóm, és január 20-ra beírtam egy álomhatárt, a napi 100 olvasót. Ehhez képest tegnap másodjára értük el a csúcsom a 128-at, tehát felhőtlen a boldogságom. Sok pozitív visszajelzést kapok, ami bizonyítja hogy van igény rám, és ez majdnem olyan jó, mintha fizetést kapnék :) Mondjuk úgy hogy a lelkem és ti egálban vagytok:)

Ennek a reggeli örömhírnek köszönhetően felháborítóan jól nézek ma ki. :) Habár a tetű sószórás tönkretette a csizmám, és amit korábban sárnak hittem igazából kopás, valahogy ma úgy rendben érzem magam :) Továbbra is felháborít, hogy nem kapok a vádlimra csizmát, de még ezzel sem törődtem, simán felvettem a veszkós bokacsizmámhoz egy lábszárvédőt, aztán szevasz. :)

Január harmadikával nem csak 2011 első hete kezdődött, hanem én is új projektbe vágtam. A témáról kulisszatitkokat még nem árulhatok el, de ha minden jól megy, akkor jövőhéttől már fosni fogom nektek róla a szót ígérem :) Tehát a ma délelőttöm az ezen agyalásról, ötletelésről szólt oldalkocsimmal Dócs úrral, és egy nyári gyakornok sráccal. Ha bejön, akkor azzal egy elég komoly referenciamunkát tudhatok magamnak, és nem mellesleg tejelis kicsit. Hurrá :)

Az anyagi helyzetünk továbbra is siralmas, úgy várom a fizut mint a messiást. De sajna megint nem tudom elkerülni a cipővásárlást, mert az eddig átmenetnek hordott szupercipellőm is bekrepált. Tehát koton mellett csizmára is kell költenem ismét :)

Ma még főznöm is kell... Ötlet? :) Azt hiszem ma sem fogyózunk, és valami jó tejfölös, túróstésztát kotyvasztok, hogy Thebee megmaszírozzon este :P Valamit valamiért. A fogyiról jut eszembe... Reggel úgy döntöttem, lightos napot tartok. Vettem egy, azaz egy darab kis joghurtot, és egy csomag cukor STOP kekszet :D Hát nem csak a neve, az íze is nevetséges. Jobban jártam volna 2 zsemlével... Tehát kellőképp korog már a gyomrom, és mivel szolgalelkű fehérnép vagyok, és várom az uram a munkából, így nem is megyek haza csak Tibivel. Szóval még egy órát el kell töltenem a tévében.... Nem mintha nem lenne mit csinálnom... Inkább csak már nincs kedvem pötyögni a melómnak megfelelőt.... Őszintén... most sajnos valahogy nem hoz lázba hogy mi minden történt tegnap, meg holnap, meg holnapután a történelemben. Perdig holnap mosolygós szerda lesz. :)

Oké, azt hiszem ez egy kis magyarázatra szorul :)

A tévében, sok egyéb mellett az is a munkám, hogy van egy kis napi kalendáriumom. Ötletesen a Mindennapok nevet kapta. Átlagban 5-10 perc, napi 3X. Ebben pedig a hangomat aláképezem, és mesélek a névnaposokról, a neveik jeletéseiről, az aktuális horoszkópról, és az aznap történtekről. I love www.ezenanapon.hu. És hát hogy magamat is szórakoztassam minden nap próbálok újítani valamit. Csak egy nap állandó, az pedig a szerda :) Mert szerdán, minden áldott szerdán úgy kezdem a narrációm: Mosolygós szerdát. NE kérdezd miért, mert hát nincs jókedvű péntek, vagy lustálkodó vasárnap, csak mosolygós szerda van :) A kollégáim is mindig kérdezik már kedden: na holnap mosolygós szerda.. :) Olyan mint valami hippi film. Perdig ha valaki, akkor én aztán nem vagyok jófej :) Vagyis nem mindenkivel. Mégis hetente többszáz emberrel hitetem el, hogy szerdán mosolygós nap van. Éljen a sóbiznisz:)

Kapok majd segítséget, így ha minden jól megy, akkor lesznek kis bannerek az oldalamon, és én is végre tudom reklámozni az oldalakat amiket kedvelek :) Köszönöm a segítséget nektek, nektek azt hogy olvastok, nektek meg azt hogy nem kritizáltok negatívan. :) Mindenki döntse el melyik táborba való :) Este még jövök, valami überbrutáljótémával!

Csóközön

Zsuzsanna

Bocs, de ki kellett mondanom :) Tudom, magadtól is rájöttél már :) De ez az igazság. Bárhol. Bármikor. Bármennyit. És mélységesen fel vagyok háborodva ha visszautasítanak. Ne félj, intim részleteket nem osztok meg, sokan úgyis többet tudnak a kelleténél. :) Borzasztó estém volt tegnap. 

Az vesse rám az első követ, aki még sosem szeretkezett védekezés nélkül. Tudom, nem helyes és veszélyes, de néha azért be-becsúszik. Tegnap a havi "elfogyott a gumi, de veszettül kívánlak" esténket tartottuk. Úgy gondoltam 5 nap kihagyás a remekül működő kapcsolatunkban elég nagy szünet, így DOLOGRA paranccsal felturbóztam a hajam, vetkőztem, Tibi pedig addig begyertyázta a szobám. A fürdőszobába belenéztem a tükörbe, és bemeséltem magamnak, hogy nem számít hogy nincs rajtam smink, ragyogok, és remek esténk lesz. Bementem, töptödöptöp minden. Ugye hát elfogyott aminek el kellett, és a férfiállatom kézi üzemmódba váltott. Nincs ezzel gond... HA...

Ha, ez lett volna az első ilyen alkalom.

Ha, erről lett volna szó már az elején is.

Ha, nem csináltuk volna már fél órája...

Ha, nem lennék ilyen szajha :)

Tehát jött egy kis hiszti. És ő ahelyett hogy vérszemet kapott volna, abba hagyott mindent, és mereven bámult rám. Aztán meguntam, felvettem egy mesefigurás, cseppet sem szexis bugyit, egy sima pólót, összekötöttem a hajam, és elkezdtem tévézni. Erre ő kiviharzott. Amikor visszajött csapkodott, ledobta ami a kezébe volt, és kérdőre vont. Én persze hallgattam, ő meg szemtelenül fogta magát, lefeküdt mellém, úgy hogy hozzám se érjen, és elaludt... Érted? El tudott aludni. Pofátlan...

DE aztán én is az voltam ;) 1 után úgy döntöttem, hogy ébresztő. Persze megbeszéltük, persze ő se adott nekem igazat, és én se neki. De a lényegen nem változtat. 

Az a nagy büdös helyzet, hogy kedves férfiállatok, tessék leteperni a nőstényeket. Mert hogy néz az ki, hogy mindig mi kéretjük magunkat, ti meg nagy nehezen ránk másztok, aztán még mi simogassuk a férfiasságotokat, hogy hmm mennyire vadállati vagy szívem. Nem!! Tessék éreztetni a nőkkel, hogy törékenyek, és ti akarjátok jobban őket. Értem, hogy mi akartuk az emancipációt, mi akartunk egyenjogúságot. Nincs is ezzel baj! Sőt, hajlandó vagyok alkut is kötni. Lenyelem a békát. Mármint nem azt. Mindegy. Tehát, hajlandó vagyok eltekinteni az állandó férfikezdeményezéstől. Cserébe ti meg nyíltan vállaljátok, hogy papucsok vagytok. Mert igenis azok vagytok. Mind egytől egyik :) Csak lehet hogy épp olyan kegyes volt hozzátok a Mindenható, hogy egy szendének tűnő leányzót kaptatok, aki elhiteti veletek, hogy deee, te vagy a főnök drágám. Minden úgy van ahogy te akarod. Egy nagy lópikulát édes. :P :)Tehát én nem vagyok hajlandó bocsánatot kérni amiért kívánom a szexet, főleg nem azért mert Veled. Jah, és magadra vess életem, ha még 3 napig majd' szétdurran a  bráner, mert hogy böjtölni fogsz drágám az tuti... 

És hogy máskor tuti ne legyen óvszerhiány, a fogadalmam a témával kapcsolatban 2011-re a következő:

10 szexből maximum 6-ot vagyok hajlandó kezdeményezni, és ez még így is számomra megalázó. Akármennyire is kíván, nem hagyom magam, legalább 3szor :) Tovább úgysem bírnám. Valamint bespájzolok annyi óvszerrel, amennyire csak futja satynya fizetésemből, és nem szólok róla Thebee-nek. Hagy szenvedjen. Aztán amikor nagy kegyesen megkegyelmezek neki, ő pedig bűntudattal rám néz, hogy jahj drágám, de nincs itthon óvszer, kaján kacajok közepette nagy kegyesen előveszek egyet, és tisztába teszem a ki a főnök kérdést at home. 

Nyugodalmas, az enyémnél izgalmasabb, és szenvedélyesebb éjszakát :) Éljenek a nők, éljenek a főnökasszonyok, és éljenek a dagik. Ezt csak úgy grátiszba :)

Puszi

Zs-Dominaúrnő

 Szuperek vagytok :) Köszönöm

Huh, ez érdekes volt :) Le kell szögeznem, az utóbbi évek szilvesztereinek toplistájában magasan ez vezet, ám nem volt olyan eget rengető, mint amilyet ez a kijelentés megillet :)

A Dobó téren indítottunk, klassz volt a hangulat, többnyire másoknál :) Jó volt találkozni a rédig barátokkal, de a hideg annyira lefagyasztott minket, hogy az a rengeteg alkohol ami nálunk volt sem oldotta a lábujjaim között képződött jégvirágokat. Én rózsaszín nyuszifülben feszítettem, mert az este jelmondata állandó kapcsolat lévén, hogy nem szép hanem aranyos akartam lenni. Kicsit elnyomva érzetem magam a többi fejdísz között :( Azt hittem kemény leszek, de a rózsaszín parókák mindenféle csillogó, és villogó ördögszarvakkal, valamint a világító nyuszi, illetve cicafülek lesöpörtek a pályáról. Persze vigasztalgattak, hogy én cukibb vagyok, a tényen sajnos ez nem változtatott. Érdekes volt egyébként megfigyelni ilyen állapotok között a várost. Sok mindenki kijött, részt akart venni a  közösségi életben, még Komár Laci is tiszteletét tette. Jó volt. Hozta az albumát, amire klasszul tátogott, sikeresen kihasználta a szám végi lehalkítást, és úgy csinált, mint ha ő is halkabban énekelne olyankor :) A csúcsmondat pedig a következő volt: Remélem 20 év múlva is találkozunk, bár nekem már kicsit rezeg a léc, de olyan jó veletek itt a Szépasszony Völgyében :)

Amikor már kellőképp lefagyott a lábam, Tibi kellőképp nem érezte jól magát, és az egyik barátosném palijának a barátja kellőképp megijesztett a nem túl egységes fogsorával, úgy döntöttünk, hogy ideje tovább állni. Nagy rábeszélések előzték meg a diszkós esténket. Én sem vagyok híve a 14évesek áradatának,. de mivel a legjobb barátnőmék ott buliztak, hát lenéztünk mi is. Ott sem aratott a nyuszifülem :( Minden kis gidán volt valami, így hát majdhogynem eltörpültem... Jól bepezsgőztünk, Tibi nem is érezte magát olyan rosszul, táncoltam, ráztam neki a sejhajom, és kezdtem kicsit nagyon becsiccsenteni. :) Volt időm szétnézni a palettán. Sajnos pasikat nem láttam. Durva. Itt csak kisfiúk voltak. Próbálgattam Cs-offinak pasit keresgélni, de reménytelen volt a helyzet. Egyébként csak azért említettem meg Őt, mert követelőzött mikor olvashat magáról újra. :) Hát a lányok.... Én leopárd mintás, szolidan átlátszó felsőben nyomtam, farmerrel kombinálva, nagyjából jól néztem ki.... Biztos azok a lánykák is tetszettek maguknak, akik leopárdmintás nadrágjukat, leopárdmintás felsővel, táskával, és csizmával kombinálták... Tanuljuk meg szépen... egy hangsúlyos minta nem engedi meg a másik használatát. Mert nem leszel csinos béjbe, hanem csak kommersz. Köszi. Aztán voltak még póló alól kibuggyanó hájacskák, egybe ruhának hordott felsők, érthetetlenül seggbevágós nadrágok, felfoghatatlan magasságbeli méretkülönbségek. A szerelem határ, magasság, és kortalan... Nem szabad elítélőnek lennem a 190 centis lányokkal, és a 170 centis barátjukkal. :)

Az éjfél filmbeillő volt. :) Sokféleképp töltöttem már a szilvesztert. Mamival otthon, Dobó téren részegen, sőt egyszer még át is szexeltem az új évbe. Most csak megkerestem a szerelmem, és csókolóztunk :) Láttam magam kívülről. Indokolatlanul rózsaszínnek, és tökéletesnek tűnt. :) Igen, azt hiszem boldog voltam. Ő mondta hogy szeret, én mondtam, hogy én is szeretlek. Aztán persze megtörte az idill, egy versengéssel, miszerint bibí, 2011-ben én mondtam ki először... De mindegy. :) Fél 1 körül úgy érzetem eleget szenvedett, és hazaindultunk. Nem haza. Tibihez. Mert nem lakunk együtt. Csak majdnem mindig itt alszom. Amikor pedig nem, akkor ő nálunk. :) Érthető. :)

Az úton végre valaki őszintén megdicsérte a füleimet, így teljes volt az este. Beszólástalan, csúfolódó tekintetek nélküli volt az éjszaka, vagy csak én nem vettem, nem akartam észrevenni. A ragyogós téma. De rá kellett jönnöm valamire. Nem cska akkor fénylek, ha übercsinos vagyok, és nem szar a sminkem, amit nem szoktam változtatni, de most kivételesen mégis, és borzasztó lett, hanem akkor is ha örülök azoknak akikkel lehetek. :)

Összességében elmondható, hogy szeretem a barátaimat, akik itattak, és bejutattak ingyen, mert tudják hogy le vagyok égve :) Örültem régi arcoknak, örültem Petinek, akinek ugyan nem adtam puszit, de tudja hogy a mi kapcsolatunk ennél sokkal érzékibb, csak ott volt Tibi :P, örültem az új arcoknak is, legalább megmosolyogtattak :) és örültem a szerelmemnek, aki különlegessé tette az estét. Képzeld, még egyszer táncolt is :) Vagyis rázta a fenekét... De ilyet még senki nem tett értem :) 

Első puszi az új évben :)

Zsuzs

Hát ez a nap is eljött. Vége 2010-nek. Az évnek amikor mindennek sikerülnie kellett volna. Államvizsga. Főállás. Nyaralás. Házeladás, házvétel. Könyv. A mérleg nem túl pozitív ha visszanézünk erre a 12 hónapra.

Szakítás: 1 db.

Felbomlott eljegyzések száma: szintén 1.

Anyagi helyzet: csődközeli.

Főállások száma: 0 db.

Felszedett kilók száma: kb. 5.

Önbizalmi pohár állapot: 60%

Vigyázat, borral mellettem pötyögök, így nem vállalok felelősséget a szavaimért.

Nem volt egy egyszerű év. Véget ért valami nagy, és elkezdődött valami egészen más. Összetörtem, felálltam, megbotlottam, de már ülök. Holnap egy teljesen új év kezdődik, új tervekkel, új emberekkel, új álmokkal. Azonban mégsem volt olyan siralmas ez a 2010.

Persze, Dzsízösz nem szűkölködött a katasztrófákkal. A víz, a hó, a szél, az iszap. Minden kijutott. A gazdasági válság csökkent ugyan, de még mindig gondot okoz. Kormányváltás, ezt pártfüggetlenségre hivatkozva nem kommentálnám. Nagyon meleg nyár, rohadt hideg tél. Pár elveszett barát, és jópár új, vagy épp visszanyert. És egy új szerelem. Érdekes évnek nézünk elébe. 

Így, december 31-én nem kívánok mást Neked, mint egy olyan szilveszter éjjelt, amilyenre vágysz. Egy olyan társat, aki mellett boldognak érzed magad. Olyan barátokat, akik kiállnak melletted, és minden hibád ellenére feltétel nélkül szeretnek. 2011-re pedig olyan évet kívánok, amikor ha nem is az összes, de néhány álmod teljesül, amikor szebbnek látod a világot, amikor pozitívabban gondolkozol, és amikor minden nap olvasol engem :) Egyelőre a világhálón. Aztán ki tudja mit hoz a jövő... Lehet jövő ilyenkor már nyálaznod kell az ujjaid, ha rajtam akarsz kacagni :) 

BUÉK mindenkinek. Én visszamegyek a konyhába Thebeékhez, később irány a Dobó tér a régi barátokhoz, és utána, ha minden jól megy, fiatalodok picit egy szórakozóhelyen. Sok szerencsét, kitartást, és vastag arcot a jövőre mindenkinek :)

Holnap jövök!

Puszi

Zsuzsi

Néha szeretnék vékony lenni :) Komolyan. Úgy értem, nem nem szeretnék lefogyni. És nem, nem szeretnék tenni érte. Inkább úgy fogalmaznék, vannak bizonyos élethelyzetek, amikor kipróbálnám milyen mondjuk 50 kilósan. Tipikus ilyen alkalom a szőrös, mamut csizma esete. Tudom, undorító.... És utálom is magam érte... De gyönyörű :) Viszont ez az a tipikus ruha/cipődarab, ami csak a vékony lábakon áll jól. Van egy ismerősöm aki szintén ilyet hord, és a vádlija egy centivel se vékonyabb az enyémnél... Én híve vagyok az önmegvalósításnak, de úgy néz ki, mint egy elefánt. Egyszerűen rönk lábat csinál... Na mindegy, de ez tipikusan azaz eset amikor cserélnék egy vékony lánnyal... Más kérdés, hogy egy erősebb szellő kifújna belőle, de az élmény, hogy az enyém, mindig megmaradna... :)

Sokan utálják, ha ezen lovagolok, de igenis rengeteg megkülönböztetés ér dagiként. Próbálj meg úgy sütit venni, vagy beülni jóízűen egy pizzázóba, hogy nem néz meg egy vékony ember sem... Mintha bűntudatot kellene éreznem az xxl-es cuccaimért.. Megjegyzem jó cuccaim vannak. Egy amerikai professzor tanulmánya szerint annyi megkülönböztetés ér minket, mint anno a négereket., Tehát századunk afroamerikaiai mi magunk vagyunk. Kevesebb az esélyünk a jó munkára, a több fizetésre, sőt, kevesebbet is néznek ki belőlünk. Értéktelennek hisznek. Ez pedig felháborít. De nem csak az én példámra kell gondolni, pár kiló plusz akár a munka elvesztését is jelentheti. Gondolj bele! Egy eladó, mondjuk egy tipikusan s-es méretet áruló boltban. Nem engedheti meg magának hogy hízzon mert azonnal kirúgással fenyegetik. Hol az esélyegyenlőség? Tudom már... A H1N1-nél... A túlsúlyosok ingyen oltást kapnak, mert a veszélyeztetett kategóriába sorolhatók. Köszi.

Vannak azonban az életnek olyan területei, ahol mi vagyunk kiemelt tagjai a társadalomnak. :) 2010-et írunk, azt hiszem nem újdonság, hogy az internetfelhasználók nagy része a világhálón ismerkedik. Köztük jómagam is :) Mindkét komoly, és talán majdnem az összes komolytalan kapcsolatom is a netnek köszönhetem. Még M-et is :) Meg fogsz lepődni...

A Joy-ban volt azt hiszem egyszer egy cikk, ahol a különböző életstílusnak, és érdeklődési körnek megfelelően ajánlottak honlapokat is. Mint például az állatbarátoknak az állatbarátok társkeresőjét, a diplomásoknak a diplomásokét, és igen, a telteknek, a teltekét. Mivel amúgy is aktívan nézelődtem akkoriban valami új falat után, hát beregisztráltam. Némi kihagyással évek óta tart a szerelmünk :)

www.teltlanyok.hu

Nem csak szép, és sokan vagyunk, de bátran beírhatom a súlyom, nem kell a minimális 30-at megadnom, mert itt azok keresgélnek akik a bbw lányokat kedvelik :) Vagyis engem :) És valóban. Rengeteg szép, és kiegyensúlyozott lány, rengeteg jóképű, masszív pasi, és rengeteg félénk látogató, aki csak ismerkedik a telt lányok adta szerelem örömeivel :) Barátokat, sikerélményeket, nem egy szépfiút, és a blogomat köszönhetem neki :) Ott kezdtem el ugyanis írni, és kicsit szégyellem magam, hogy hűtlen lettem, de mindennapos vendég vagyok továbbra is. :) Persze jelenleg nem társkeresés miatt, inkább a közösségi részéért. Szeretem látni a szép, mosolygós lányokat, szeretek nevetni az udvarlási szokásokon, és szeretem látni hogy napról napra többen vagyunk. 

Tehát nem mindig olyan derűtlen, és nehéz a dagik élete. Habár nem vagyok egy kedves lány, mégis szívesen megyek kihúzott háttal, mosolyogva az utcán. Mert akkor tuti nem az jut eszükbe rólam, hogy nézd hogy gurul, hanem hogy nézd milyen jól néz ki. Mert olyankor ragyogunk... Szeretek ragyogni. 

pápuszi

Zsé

A barátnőm húgának az osztálytársának a nővérével történt.... Blablabla... Vannak azok a  bizonyos cikis sztorik, amiket az istennek nem vállalunk fel... De azért bennünk van a kisördög, elmondanánk, így hát köztes megoldásként hárítjuk a dolgot valaki másra... Mondjuk ezzel vigyázzunk, mert amikor kivételesen valóban a barátnőnk nővérének iratunk fel eseményutánit, senki nem hiszi el nekünk. Pedig tényleg...

Magamat nem meghazudtolva egy bizonyos élethelyzet kínos dolgairól írnék, amikért pironkodunk mi nők, és zavarba jönnek a macsók is... Lec tolk obáut szex bébi... :)

1. Szappanos pacsuli

Én abba a kategóriába tartozom, akiket felizgat a férfi illata, és egy kis oroszlánszag talán még hab a tortán... Mondom kis. Vannak azonban olyan pasik, akik ezt elkerülendő, aktus előtt szépen megalapozzák a szagmentes élményt. Ismered a tipikus szappan szagot... Egyszer randiztam egy fickóval... Nem elég, hogy ellenszenves volt, még az a tipikus rózsaszín szappannal mosakodott, amit nagyanyáink az ágyneműs szekrénybe tartottak illatosító ganánt. Garantált vágyölő. A másik véglet., amikor olyan über szuper termékeket használ a srác, amiket a reklámokban látni. Tusfürdő, sampon, balzsam, zselé, arclemosó, borotvagel, arcszesz, parfüm... Mondanom sem kell mind más illat, ami együtt összekeveredve sosem, ismétlem SOSEM vezet izgalomcunamihoz.

2. Nem mindegy hogy csókcsata, vagy csata a csókkal

Szájrapuszi, nyelvelés, arcnyalás, nyelvszopogatás, pusziküldés, pici harapdálás, foglenyalás... Gazdag pályafutásom során minden undorító csóktípussal találkoztam már, és hiszem, hogy mindegyikhez van partner, de nem pont én. Köszönöm, én tökéletsen elvagyok az alkalomfüggő csókokkal. Értem ezt úgy hogy nem biztos hogy a legszenvedélyesebb szex közben akarok apró csókokat kapni, és az sem valószínű, hogy nagyanyám társaságában vágyom rá, hogy ledugd a nyelvedet a torkomon. A másik ominózus probléma a csókkal, hogy kapcsolatban sokan megfeledkeznek róla. Nem egy pártól, pontosabban baátnőtől :) hallom, hogy már csak akkor csókolóznak, ha épp intim témára kerül a sor. Tessék csókolózni. Mindig elfelejtjük mennyire vártuk az elsőt, és tinikorunkban mennyire nagy szónak számított ha valaki megcsókolt. Most is nagy szó. Az a gáz, hogy akkor is, ha valaki évek óta kapcsolatban él....

3. Kínok kínja... "testhangok"

(Oké, felvettem a vastagabb arcomat... ) Én ugyan megbuktam 11-ben félévkor biológiából, de tudom, hogy vannak természetes hangok, amiket olykor elég nehéz, sőt mi több lehetetlen palástolni :) A lányok nem pukiznak. Ez tény, és megmásíthatatlan... De olykor mégis valami hasonlót végzünk, amit hirtelen nem tudunk ágyrecsegésre, kopogtatásra, ne adj' Isten, ágyudörgésre fogni... Kínos.. Aztán van amikor szexisen ránézel a partneredre.. körbenyalod az ajkaid, és lebuksz hogy elbeszélgess a lompossal, majd mikor csücsörítesz, egyszer csak előtör a büffenet... uhh vagy az a levegővétel, ami kísértetiesen hasonlít egy kis röfögéshez... Überkínos.... Ki ne hagyjuk a nők... vagy inkább az én rémálmomat... nincs mit szépíteni rajta... a puncipuki. Tudom természetes dolog, tudom, hogy nem a mi hibánk, hanem a végeláthatalna pumpálásé, de akkoris ott van... Mint egy kísértet üldöz, és mindig a fülembe duruzsolja az örögzöld slágert...pump it pussy pump it pussy pump it pussy.... Förtelmes... Extraüberhiperszuperkínos... Aztán ezeken valahogy mégiscsak túl kell jutni, mert hát nem hagyhatjuk abba... Az én párom ha elszégyellem magam, megjegyzem nem, nem szoktam arconpukizni, tehát ha elszégyellem magam mindig azt mondja ez természetes, jaj ne csináld már, nekem tetszik. Oké, tudom hogy ezt az utolsót nem gondolja komolyan, de azért aranyosan vígasztal. Hiszem hogy egy megfelelő partnerrel viccesen is felfogható a dolog... Hajrá lányok, nekem még dolgoznom kell rajta...

4. Szex utáni témázgatás

A világon a legmegalázóbb dolog véleményem szerint, ha a pasi megköszöni a szexet. Mit köszön? Nem fizetett érte... Tisztában vagyok vele hogy nincs mindig idő, és alkalom egymást cirógatni órákig, és tovább szeretkezni szavakkal, hogy mennyie istenien csinálod ezt meg azt, és vitatni, hogy nem drágám te vagy a jobb, és ahh. Ám szerintem a szex nem szex ha utána nincs csak egy huncut kis összenézés sem. Én a hátat cirógatni tartós klánból jöttem, tehát élből taszítom a tévénézős család tagjait. Persze akadt hogy összefutottam ilyennek, és amit kapott nem volt szép... Mint ahogy az elalvós fiúkat sem kedvelem. Vagyis az egy szexes elalvósakat. Egyszer randiztam eggyel... Megtörtént aminek meg kellett, és ő úgy gondolta hogy elalszik. Semmi 2-3 randi nem volt előtte, semmi összeszokás, semmi ágycsinálás... Az összecsukott kanapémon fogta magát és behorpasztott... Érted ezt? Hirtelen nem tudtam mit kitaláni, írtam Beának, hogy hívjon fel, hogy azonnal át akar jönni :) A színészmesterség teljes mellőzésével, álmos hangom hívott hogy át akar jönni. Kérdeztem miért. Erre ő: nem tudom... de át akarok menni. Én persze előadtam a hattyúk halalát, és a srác nagy nehezen lekopott. Mondanom se kell, soha többet nem találkoztunk... Tehát kedves fiúk... Mielőtt elalszol kérdezd meg hogy maradhatsz-e, úgy sokkal cukibb... És célratörőbb is.

Összegzésképp a szexbaki abszolút vágycsökkentő. De minden kínos helyzetet meg lehet oldani egy csöpp kis humorral, vagy egy nagyon jó barátnővel.... ;)

pusz

Zs-Ügynök

Tegnap hazavittem az egyik céges laptopot, hogy tudjak írni… annyi minden van bennem. A szex és new yorkba volt egy olyan rész amikor Carry összeköltözött egy fickóval és a végén kiborult, hogy nincs elég ideje magára. Szerintem minden más dolog mellett, nekem is te vagy a menekvés a jelenlegi helyzetünkben.

Utálom azt a szót, hogy együtt élés. Ha ezt hallom az jut rögtön az eszembe, hogy egy életünk van, amit ketté osztottak, és egyikünk sem önálló lény. Csak egymással létezhetünk. Ez szép, és romantikus, ám én már úgy érzem az ilyenben nem tudok partner lenni.

Szentül meg vagyok győződve arról, hogy az ember életében egy nagy szerelem van. Az egyetlen nagy ő-ben nem hiszek, úgy vélem sok kis igazi övezi az életünket, csak néha mindenkinek kell a levegőváltozás. Nem csoda hát, hogy továbblépünk.

Sok szingli barátom van, akad olyan, aki már évek óta van többé kevésbé egyedül. Nem jó neki sem ez az állapot, és már butaságokon töri a fejét. Utálom az : én nem kellek senkinek-szöveget, és a felesleges összeesküvés- elmélet-gyártásokat, miszerint túl kövér, szerethetetlen, vagy épp idegesítő az illető. Véleményem szerint itt valóban az ösvényes témáról van szó, csak épp akad olyan, akinek picit több utat kell megtenni két motel között.

Bevallom töredelmesen, én kapcsolatfüggő vagyok. Felnézek azokra akik képesek egyedül lenni, én nem tudok. Abból mindig csak a baj van :) Én mindent a kapcsolatokkal palástolok, élek túl, és hozok rendbe. Hiszen tudod te is, hogy habár megtámasztják az öreg épületeket, azokat mégsem a támfalak miatt nézzük továbbra is :)

Gyakran voltak, és vannak hullámvölgyek a kapcsolatomban. Mert habár mindketten a komoly kapcsolathoz szoktunk, és igényeljük egymás társaságát, mégis vannak apró kis dolgaink, amiket a másik nehezen visel. Én nehezen viselem Thebee játékmániáját, mert olyankor unatkozom. Ő nehezen viseli az önbizalom-problémáimat, mert olyankor úgy érzi nem elég jó nekem. Én gyakran elbizonytalanodom a komolyságunkat illetően, eszembe jut, hogy talán nem ő a tökéletes nekem. Ő is gyakran kételkedik, mert úgy véli, nem vagyok elég hűséges, pedig csak rosszalkodom, de általában fejben :) Aztán persze megmaszíroz, csak úgy önmagától. Vagy megfőzök neki, csak úgy kedvességből a dolgok maguktól a helyükre kerülnek valahogy.

Az a jó a kapcsolatomban, hogy a "Most jó" elv szerint élünk, és nincs azaz idegesítő buborék a fejünk felett, ami folyton azt sulykolja belénk, hogy örökre együtt kell lennünk :)

Ma felhívott az egyik nagyon régi voltbarátom :) Találkozni akar, mert ma Egerbe köti a munkája. Ő olyan valaki az életembe, aki diákszerelem volt.. Amikor még feketekörmös, jegyezd meg jól míg a földkereskes lányka voltam :) Ő pedig tarajos, uv nadrágos punk fiú :) Kérdeztem Tibit zavarná-e, persze tuti féltékenykedne, de mindig azt mondja nem akar bezárni. Úgy döntöttem, hogy várok még egy picit, jön még úgyis Egerbe, én pedig inkább forrócsokizok a barátnőmmel :)

Tehát a ma koradélutáni lecke: Éljenek a szinglik, és a kapcsolatban élők, valamint azok akik nem nézik le a másik táborba valót, és nem irigykednek rájuk. Engem ma nem ünnepelünk mert néha irigykedem a szabadságukra... Aztán felébredek valami klassz mással töltött erotikus álomból, kinyitom az álomkirtályoktól csillogó szemeimet, rápillantok a hortyogó férfiállatra mellettem, és egy kiskifli nagykifli pózváltással újra álmodom a sztorit, de már Vele :)

Puszimuszi

Zsuzs

Főzni művészet... Mondják a flancos szakácsok, akik azért reformálják a konyhánkat, hogy habár különlegeset eszel, azt lehetőleg minél kevesebb étellel tedd. Sosem bírtam a szép tálalókat, akik egy fél szelet húsra rápakolnak kétszál füvet, körbeöntik valami sárga szósszal és kész. Persze, nem cupákos babgulyás fan vagyok, de az evésnek akkor is meg kell adni a módját. Mármint mennyiségileg :) Vagyis hogy annyit együnk amennyi jólesik, a saját igényeinknek, vágyainknak, és magunkal szembeni elvárásainknak megfelelően.

Amióta gyakran időzök Thebeenél, vagyis kb. mindig, elkerülendő a mindennapi szendvicsezést, kombinálva egy kis lekvárral, rá kellett szoktati magam a főzőcskézésre. Megdöbbentően ügyes vagyok, és megdöbbentően jobban  főzök nagyimnál.. Persze csak Tibi szerint :) Tudom, elfogult, de valóban manaság nem könnyű anyáink és nagyanyáink nyomdokaiba lépni. Fel sem tudom fogni, vagyis nagyjából már kicsit igen, hogy hogy is lehet egyszerre dolgozni, gyereket nevelni, háztartást vezetni. Az én válaszom: no way!!

Korunk fiatal női, asszonyai nem engedhetik meg maguknak, hogy otthon meresszék a mereszteni valót, és csak a háztartással foglalkozzanak. Úgyanígy a takarítónőt, és a mindennapi éttermezést sem, tehát találni kellett valami köztes megoldást. Olcsó is legyen, jó is legyen, gyors is legyen, és nem árt ha összekovácsoló ereje van. Értem ezt úgy, hogy kevés jobb dolog van annál mintsem a pároddal főzni... gondolj bele...

Egyérteműen te vagy a séf, ő csak a kuktád lehet. Te vagy a főnök :) Ez már csak jó lehet. Vagy simán uralkodsz felette, ő tűri mert szeret, és a közös munkában is a te kezedet áldja. Vagy félúton megunja a dolgot, ott hagy, modjuk letelepszik a tv, vagy a gép elé, aztán bánatos kiskutya szemmel megeszi a vacsorát és bűntudatból elmosogat. Vagy még ezt sem, megsértődik valamin, duzzog, aztán te fél napig ugráltathatod utána kiengeztelésképp :) Látod? A közö főzésből a nők csak jól jöhetnek ki!

NA de... Gyor is, olcsó is, finom is...Van ilyen? Az én tuti receptem, ami fél óra alatt hisztisen is, és egyedüli kész, az a spagetti... ide sorolható még az édessavanyú, a szecsuáni mártás, a mexikói szószok...De hogy ne csak csupa kész öntetet említsek... lecsó, rakodt krumpli, és a főzelékek is. Ma debütált a sárgaborsó főzelékem, ügyesen kikerültem a rántást, az egyetlen alap dolgot amit képtelen vagyok megcsinálni. :) De így is szuper lett, és bár a kedvenc lila felsőm úgy néz ki mint akire ráverte egy nagy csapat békebeli tezsvírember, azért megérte :) Azért szeretek főzni, mert látom az áldozatok arcát miközben esznek... még senki sem hányt, ezt bíztató, és jó jelnek veszem :)

Uram és parancsolóm tele ette magát most mégis mellettem sütizik, mert állítja hogy a citromtorta a hűtőből, és a bejgli az asztalról az ő nevét kiabálva kérlelte, hogy egye meg... Én meg egye fene vele tartok mert hát... :) Csúnya aki sovány, nagy kufferbe jó pakolni, szerelmi kapaszkodó nélkül nem élet az élet, és ha nem a fajtám beli lennél, ne felejtsd az egyik kedvenc mondatom, mellyel Beáta barátnémet bíztatom általában: Nyugi, a jóból mindig keveset adnak :)

Uff!

Bajzátof Zsuzsánszkij

Mint mindenkit, engem is utasítottak már vissza. Ki így, ki úgy, ki kedvesebben, és ki kevésbé. Általában én a haver, vagy a szajha esete vagyok, ám sok lepattintós szöveggel találkozhatunk férfiállatainknál.

Például:

Üdvözöllek Dobottfalván, te vagy a lakosság!

Hát.. szerintem most nem fogunk tudni találkozni.... amíg el nem felejtesz!

A kapcsolatunk meghalt! Holnap temetik!

Mondjuk ha velem így akarna valaki szakítani, rögtön pofán röhögném, a legundorítóbb, és legférfiasabb nevetésemmel, aztán faképnél hagynám. A személyes kedvenceim a: Ne haragudj, most nem fér bele az életembe egy komoly kapcsolat! valamint a "Túl fiatal vagy hozzám". Honnan tudod hogy milyen komoly lenne, és honnan tudod hogy nem te vagy a gyerekesebb? Nevetséges....

A kedvencem mégis valamikor tavasszal volt, a nagy szakítás, és Tibi között.

Ismerkedtem egy sráccal, cuki volt, bár gyanús, hogy ő is oroszlánnak született. Az erős jegyű kapcsolataimnak sosem lett jó vége. Órákig msn-eztünk, sms-eztünk minden nap... Aztán egy hét múlva elmentem hozzá. Csalódás volt ugyan a magassága, mert nem egy férfiállat típus, de mégis valami volt benne. Elvoltunk, ott aludtam, de nem történt semmi komoly... Semmi nagyon komoly :) Másnap haza, este már hiányzol-os sms-t kaptam stb. Pár napra rá lemondta a hétvégét, mert dolga van, nem mondhatja el, el kell utaznia, este beszélünk ha a szállodába ért stb... Aztán kitalálta, hogy ő az elhárítóknál dolgozik, és ezért nincs komoly kapcsolata, mert ezt nem tudják elviselni a lányok. Gondoltam magamban nem ezt nem tudják elviselni te szerencsétlen, hanem azt hogy hazudozol... Mindegy. Tehát ha ezt nézzük, volt egy kém pasim... kiiirály :) Ám ha ez valóban igaz, és most lenyomoz a titkosszolgálat, mert ez szigorúan bizalmas ám, tehát ha lenyomoznak, és nem írnék többet, akkor tudjátok, hogy ezért van, és tüntessetek a székházuk előtt a szólásszabadságért. Ámen.

A legutóbbi fincsi lerázásom nem volt igazán lerázás. Akadt az életemben ugyanis egy NAGYfiú, egy félisten, egy Adonisz, aki nem csak gyönyörű, de tehetséges, híres, és a legtöbb nő megnyalja a száját ha ránéz... Nevezzük M-nek. Tehát M-mel a kapcsolatunk kb. egy éve kezdődött, mi amolyan éjszakai barátok voltunk :) Ő szívesen vezetett miattam másfél órát, én pedig szívesen töltöttem vele kettő másikat. Persze beszélgetni nem szerettem vele. Úgy tudnám lefesteni, hogy amilyen nagy a barátságossága, olyan nagy az arca is. Gyakran hívott 10kor, hogy éjfélre jön, én pedig gyakran hívtam ha magányos voltam. Amióta Tibi megvan, természetesen nem találkoztunk, bár ő szeretett volna. Legutóbb kb 1 hónapja hívott, pont az ágyban feküdtünk, és mivel már kitöröltem a számát, nem tudtam ki az, hát felvettem. Leráztam, de elég kellemetlen volt a szitu. Említettem már, hogy telefonálgatok ittasan?:) Őt is fel akartam hívni 23-án, csak amolyan leszúrós, mézesmadzagos, aztán jól kinevetős megerősítésként :) Nem vette fel, csak később visszahívott, amikor már aludtam Tibi vette fel... Hatásszünet. M persze nem szólt bele, beszari... Aztán írt egy sms-t, hogy bocsi, de egy éve van barátnőm akit nagyon szeretek, és nem akarok több éjszakai részeg hívást kapni... Csak úgy hozza ki a mocsok hogy én jöjjek ki szarul... :) És ez a férfi pofátlanság legteteje... Mert jobb ha megjegyzitek kedves hím olvasóim, mindig mindent a nők irányítanak. A nők nem szeretik a lázadókat. A nők azokat a lázadókat szeretik, akiket ők tesznek azzá. :) 

Egy okos valaki azt mondta egyszer, hogy a nő csak egy hibával rendelkezik... Azzal, hogy elfelejti milyen értékes is valójában. És igen hölgyeim, ez a feminim órám. Vagy hogy hű legyek magamhoz, a problémás feminim órám. Mert hát egyet kell velem értened, mind gyönyörűek vagyunk. Csak nem mindenki bátor, vakmerő, őszinte ahhoz, hogy ezt beismerje. Egy barátom mesélte, hogy az egyik haverja csak azért nem járt valakivel aki tetszett neki, mert mit szólnának a haverjai... Gusztustalan. Én minden nem jóképű faszimat felvállaltam a barátnőim előtt, és ha ők nem kedveltek valakit azt nem a kinézete miatt tették. Hát milyen felszínes nyomákok azok az emberek akik a saját barátjuk valakijét lenézik? Én felszínes vagyok, mégsem teszem ezt.. Hát hogy van ez? És hogy van az hogy ez a tetű M akar lerázni engem? Csak mert neki már van karrierje? Na bumm.. Csak mert akkor a farka mint az alkarom? Na bumm. Ötvenszer jobb vagyok, mint ő. És ezt azzal bizonyítom, hogy nem írtam vissza neki semmit, nem kerestem fel a kis barátnőjét, aki tudom hogy jelen volt az sms születésekor,mert tudom, hogy magától nem írta volna ezt, mivel a legborzasztóbb dolgot mondta nekem amikor együtt voltunk utoljára. Kérdeztem tőle, hogy:

Én: Te figyelj M, ha annyi csajod van, miért vagy együtt a barátnőddel?

M: Mert annyira szeretem, mint még soha senkit. Fél szavakból megértjük egymást.

Én: Aha.... és figyu M... ha annyira szereted, akkor most miért velem vagy?

M: Mert nem jó vele a szex.. És magamat jobban szeretem. 

És igen, kérdezd meg hogy én hogy tehettem ezt a nővel. Egyszerű... Nem gondoltam bele, nem érdekelt. Egyébként biztos vagyok benne, hogy egy határozott anya típus, mert M-nek vezéregyéniség kell. Ő nem férfias, maximum az ágyban. Kétlem hogy így van, de ha látnál kedves M-nője, ne haragudj, de szükségem volt rá. Használtam. :) Igen, mi is használhatjuk őket... Vannak akiket erre teremtettek.. mint M-et :) Ó és kérek egy nagy Ámen a lánynak.... ÁÁÁMEEEEN! (Persze ha hangos napló lenne akkor jobban jönne ki a dolog, képzeld ide)

Zárásképp pedig: Sosincs valaki túl messze ahhoz, hogy a Tiéd lehessen! Sosem olyan öreg vagy fiatal valaki, hogy ha szeret és szereted ne értethesd meg magad vele! És végül, sosincs olyan terv ami megmásíthatatlan  ha van valaki aki jobbá teheti azt.

Puszi

Zsuzsi

A karácsonyom általánosságba véve tökéletes volt. Azzal a két emberrel töltöttem 3 napot akiket a világon a legjobban szeretek, rengeteget ettem, aludtam, szerelmeskedtem... Csak pár pillanat volt amikor engedtem a rossz érzéseknek... 4 éve ez az első karácsonyom Mackófej nélkül. Nem kell félre érteni. Habár a szakítás után úgy éreztem, hogy nekem ő az igazi, és a végén úgyis kikötünk még egymás mellett, mára ezt némiképp másként látom. Az én 4 személyen horgász csónakom átváltozott motorcsónakká, ami gyorsabban halad, erősebben szeli a vizeket, és fontos neki az előre jutás, a the fast and the furius... Míg az övé ugyanolyan, annyi különbséggel, hogy a párja változott. És becsszó nem romantikus értelemben hiányzott, hanem abban, hogy nekem is ugyanazt a sablon sms-t küldte el, mint mondjuk a volt egyetemi évfolyamtársának. Igazad van, hogy én csak ne akarja többet, de a legjobb barátom volt. Zavar, hogy annak ellenére, hogy én is neki, most elintéz egy angyalkás szarral... Pont.

Pár bejegyzéssel lejjebb írtam a valláshoz való viszonyomról. Katolikus családból származom, végig csináltam a hittanórákat ovitól, az elsőáldozást, a bérmálkozást. Lehet ezért nem igénylem már annyira a vallásos szertartásokat, mert gyerekkoromban rá voltam kényszerülve. Most mégis hihetetlenül vágytam az éjféli misére. Habár az egyház ezt tartja a legszentebb ünnepnek, mégis szerintem egyben a legképmutatóbb is. Rengetegen voltak a templomban. Mi már csak az ajtóban tudtunk állni, Tibi nagy örömére. Bár ha jobban belegondolok örülhet is, mert az 5 ember között akik ott álltunk nem akartam énekelni, és hangosan imádkozni, de a sorokban tuti én is rázendítettem volna a mennyből az angyalra. Tibi nem túl vallásos.. vagyis egyáltalán nem. Még nem beszélgettem vele erről a témáról komolyan, de azt tudom hogy rá kellett beszélnem nagyon hogy jöjjön velem, és végig attól tartottam, hogy valami illetlent fog csinálni. De jó fiú volt :)

Érdekes volt a beszéde a papnak, nem a szokott atya celebrált. Arról beszélt, hogy lehetetlen istennek tetsző módon élni, Jézus túl nagyra tette a mércét, és senki nem képes erre a mai világban. Így nem is olyan nagy probléma. Többen felszisszentek a sorok között. Mókás volt :) Erre persze vette a lapot, és úgy csűrte csavarta a szavakat, megjegyzem nem túl szerencsésen, hogy csak az jött ki a végére, hogy de azért milyen szuper kereszténynek lenni. A másik kedvenc részem a perselyhozatal volt. Persze, illik, adakozzunk, dobjunk egy százast, vagy kettőt, de egy nő, előttünk nem sokkal elég feltűnően helyezte bele a maga kis tízezresét. Nem sajnálom, tényleg, de ha valóban adakozni akar valaki, nem értem miért kell hozzá közönség...

A mise már csak azért is megérte a részvételt, mert elgondolkodtatott. Az unalmasabb részeken azon morfondíroztam, hogy mire jó az első komoly kapcsolat. Úgy értem, persze klassz dolog benne lenni, élvezni és szeretni egymást, de emellett sok mindenre tanít is. Elfogadóbbak leszünk. Legalább is én az lettem. Az exemet úgy formáltam ahogy akartam, olyan mamusz lett, ami majdnem illett a lábamra. De Hamupipőkeként csak az üvegcipellő lesz jó. Hiába kényelmetlen, de gyönyörű. Azt hiszem ilyen egy jó kapcsolat is. Nem jó az örök nyugi, a kényelmes cipő. Néha kell a magassarkú, ami itt is nyom meg ott is, mégis ezerszer jobban érzed benne magad. Nő lehetsz, úgy ízig vérig :) És ennél kevés jobb érzés van.

Ha ellaposodik a kapcsolat, néha fel kell vennünk egy magassarkút.. legyen az leopárdmintás, vagy üvegtalpú heretaposó. Amit kiváltunk vele nem csak egy szép kis vízgólyag lesz... 

Nem a lelkesedésem hiányában nem írtam eddig, csak nálunk töltöttük a karácsonyt, és otthon most nincs netem. 

A 23. estém varázslatosan részegítőre, és émelyítően szabadra sikeredett. Én az anya vagyok, a nagybetűs ANYA, ritkán engedem el magam ennyire, és ritkán kell rám vigyázni. Most sikerült, és a világháló kesze kusza szálain át is köszönöm  a közreműködőknek. :) Bölcs írópalántaként nem hagytam elveszni a másnapi tudósításom... Az új médiatörvényt sutba vetve  íme cenzúrázatlanul:

"Tehát kimondhatjuk hogy nekem vannak a világon a legjobb barátaim :) Sosem engedem el magam buliban, vagy csak nagyon ritkán, mint például tegnap este. :) Röviden: boroskóla vodkával, aztán még kettő kommersz vízizű vodkával, öregszünk, de leginkább én, jófej vagyok és mindenki cuki, kivéve az aki beszólt, hogy a helyemen ülnek ketten, mert én két helyet foglalok el, érted?? Aztán persze járhat utánam, és én eljátszom a hattyúk halálát, mert megtehetem. Telefonálgatás, csak úgy az íze kedvéért, hazacipelésem művészete félúton régi szerelemmel, fenkölt három ujjas ujjazás emlegetése, ne kérdezd... Aztán persze cuki Tibis hazamenés, eleséssel, szarrásarazott nadrágban továbbmenés, idegen lánnyal veszekedés, mert neki elég vékony a vádlija azért hogy hosszúszárú csizmát hordjon, aztán bugyira, mondom újra, bugyira vetkőzés a lépcsőházban, majd elalvás, míg életem jelenlegi nagy szerelme fél 5ig virraszt mellettem, mert azt hitte a sima hokolásomra, hogy rosszul vagyok :) Tehát összegezve, ha a facebook kiszámolná mik voltak a tegnap este mondatai, ezek nyernének: Jahj de cuki vagy! jahj de cuki vagyok! Mikor érünk haza? Szeretsz?"

Aztán persze másnap a fájdalmas elmélkedés, inkább a szégyen miatt. Vagyis nem is a szégyen, hanem a felismerés. Mert hát józanul is cuki vagyok, ittasan pedig még ha lehet ezt fokozom is, olyankor pedig negatív véleményt pedig a témával kapcsolatban nem igazán fogadok el. 

A másnap az igényességi diagram rohamos esését is magával hozza. Vagyis, javíts ki ha te másképp vagy vele, de engem felháborítóan nem érdekel, hogy hogy nézek ki olyankor. Normális éjszakát követő napokon sosem engedném meg magamnak a 24-i öltözékem... Férfi farmer (mert én az enyémet előző este szarrá saraztam mikor elestem...), futócipő, és a legszebb szövetkabátom... Tudom..

Ám mindig van kiút, amivel ilyen ruhák mellett is nő tudsz maradni... 

1. Habár szarul nézünk ki, mi azért tudjuk, hogy a borzasztó öltözék alatt a szatén melltartó, és a csipkés francia bugyi másról árulkodik :)

2. 3 tárgy kell nekem ahhoz, hogy bármikor bárhol szépnek érezzem magam:

                     - szempillaspirál

                     - szemhéjtus

                     - szemceruza

Végezetül még valamit kijelentettem 23-án éjjel, amikor a kacsalábon forgó Tibi-szobában fetrengtem; SOHA többet nem lesz futó kalandom helyi vagy környékbeli férfiállatokkal. X év után egy nap hárommal is összefutni, majd az utolsónak részegen taglalni, hogy mi volt miben és hányszor, majd ordítani utána, hogy mennyire akartam vele járni... nem túl menő :)

Üdvözletem!

Érdekes nap volt, az tuti. Hiszem, hogy ha valaki jól érzi magát a bőrében, akkor az ragyog. Hiszek a kisugárzás erejében, na meg a metakommunikációban. Azt hiszem ma egy erős közepessel értékelném ezen tevékenységeimet. Tudod, én eléggé a külsőségek embere vagyok. Szeretek adni magamra, de persze vannak napok, mint például a mai is, amikor megelégszem egy lófarokkal a zsírosodó hajamból, egy picit bénább de kényelmes cipővel,ám a mély dekoltázsból nem engedek. :) Tarthatsz felszínesnek, és biztos úgy véled alapvető problémák vannak a gondolkodásommal, de én akkor érzem magam jól, és önmagamnak, ha csinos vagyok. Ám kedves gazdag jövőbeli szponzorom, hajlandó vagyok melegítőben menni dolgozni, amennyiben meglepsz egy piros lakkbőr Pradaval... Ámen :)

Apropó munka. Karrieristának tartom magam, így ezt emelném ki elsősorban a megismerkedésünk tiszteletére! 6 éve foglalkozom újságírással, eddig különböző netes portáloknak koptattam a klaviatúrát. Jelenleg egy helyi tévénél dolgozom műsorkészítő-szerkesztőként. Itt is pötyögök, de legalább hangom is hallják. Képernyőre még nem tettek, és nem is nagyon vágyom rá. Jobb szeretnék a hangomból és az írásaimból élni. Pornót se forgatnék, max. szinkronizálnék. :)

Párkapcsolatban élek, több, mint fél éve. A férfiállatom neve Tibi, gyógykapcsolat a miénk. :) Neki is hosszú, és fájdalmas évek előzték meg ezt a jelenlegi idillt, és nekem is. Pontosabban nem volt annyira hosszú, és megközelítőleg sem fájdalmas, de mindenképp említésre méltó. Menyasszony voltam, és szentül hittem a család-centrikus jövőképemben. Megjegyezném ez nem oszlott el teljesen, csak picit tolódik. ÉS hát jelenleg gőzerőkkel tévézek, és próbálok helyet kapni lapoknál. De sajnos ez manapság nem túl egyszerű... Nos ennyit rólam egyelőre, hidd el tartogatok még meglepetéseket! ;)

Ma a férfiaknak szólnék pár kedves szót.  Én alapvetõen mackós pasi, pocak, és nagy kéz párti vagyok  Egy-két kivétel volt az életemben, de azok mind NAGY kivételek voltak :P  Mindegyis. Van most egy kedvenc könyvem, mindenkinek ajánlom, Bánó Attila - A fõnyeremény. Tökéletes rossz kedv ellen, mivel minden területre találsz ellenpéldát, hogy miért ne érezd rosszul magad. Például, ne irigykedj a fõnöködre, aki elmegy két hétre hajókázni az adriára, téged meg itt hagy lógva a kétségben, hogy felvesz-e állandóra... Öhm.. kissé elkalandoztam  Szóval ne irigykedj, mert az egy csomó macerával jár, nem alvással, bepakolási gondokkal, tehát felesleges ráizgulnod. MA olvastam a kedvenc részem, és holnaptól minden reggel nyolckor hallgató az agria tv-ben, ez itt a reklám helye... Tehát a férfiak és a pocak.

Arról szól ez a fejezet, hogy nem becsüljük eléggé ezt a remek értéket. Hiszen bele sem gondolunk, hogy mennyi erõfeszítés van egy jól megtermett pocak megalkotásakor. Hány száz rántott húsi, hány hektó sör, hány szelet kenyér. Ahelyett hogy egyes nõk ócsárolják õket, inkább el kellene ismernünk ezt a teljesítményt.  A fejezet azt is említi, hogy annyira kellene becsülni ezeket a pocakokat, mint a nõi kebleket, és mivel azokból kettõ van, így biztassuk férfiainak, hogy õk is növesszenek még egy pocakot, hisz így fair. Ha nem haragszotok, ehhez az utóbbihoz nem ragaszkodom, de a többivel egyet értek  

Bár nektek, kedves mackós pasik, még mindig könnyebb dolgotok van, mint nekünk, azért tudom hogy nektek is nagy nehézséget okoz elfogadni magatokat. Pedig higgyetek nekem... Nincs rosszabb egy olyan pasihoz bújni, mint akinek ki vannak a bordái, vagy nem érezzük azt, hogy ha leesnék egy szikláról, és utánam kapna nem szakadna ki tõbõl a karja. Tehát... I love big boys, I love pocak, és I love teltlányok

Puszi

Zsuzsi

 "Szabad vagyok. Büszke vagyok a testemre, mert Isten megnyilvánulása a látható világban."

Igyekszem a mindennapjaimban elzárkózni mindenféle vallástól, nem belemélyülni egyik ágába se, nyitottnak maradni az újra a jóra. Idézeteket keresgettem egy karácsonyi meglepetéshez, és erre a gyöngyszemre bukkantam. Elindult a fantáziám és az ujjaim Persze most nem úgy...

Ha abból az alapelméletbõl indulunk ki, hogy Isten alkotta a mindenséget, s vele együtt minket magunkat is, és persze valamennyire hiszünk a sorsban, akkor kimondhatjuk, okkal lettünk ilyenek amilyenek. Okkal nagy annak a lánynak az orra, annak a srácnak a hasa, és nekem okkal malac az orrom, okkal van tokám, pocakom, és egyesek szerint tepsi fenekem. Ha továbbra is kitartunk ezek mellett a képzelgések mellett, nem szabad kitérünk az elõl a válasz elõl, hogy vajh miért?! Hiszen akármennyire is jól érezzük magunkat a bõrünkben hölgyeim és uraim, mindannyiunkat értek már sérelmek, és nem, nem csak a hurkákról, és gödröcskékrõl beszélek. Õszintén hiszem, hogy mindenkit van miért csúfolni. Na de miért teremtett minket ilyennek a jó isten, buddha, allah, vagy hívd ahogy akarod?! Van az a mondás, hogy amiért nem kell küzdened, nem is értékeled kellõképp. (Ha valaki olvas fentrõl, zárójelben megjegyezném, értékelném a lottóötöst, nem kell attól félni, hogy elszállnék. Na de mindegy.) 

Tehát azt becsüljük igazán amiért mi magunk dolgozunk meg. Meg kell dolgoznunk a házunkért. Jó érzés a saját otthonunkban lakni. Meg kell dolgoznunk a munkánkért. Jó érzés talpon maradni, és azzal foglalkozni ami érdekel, és amihez értünk. Meg kell dolgoznunk a baráti kapcsolatainkért. Jó érzés olyan emberek között lenni, akik feltétel nélkül szeretnek. Meg kell dolgoznunk a szerelemért. Jó érzés amellett ébredni, aki mellett fel akarunk ébredni, és nem az álmainkban barangolni tovább. 

A külsõségek világát élünk, nem dobálok senkire köveket, mert én is felszínes vagyok. De ha nincsenek kapcsolataid, vagy nem vagy szimpatikus az ingatlanosnak, bankosnak, eladónak, nem kapod meg álmaid házát. Ha nem vagy talpraesett, céltudatos, és magabiztos, nem kapod meg álmaid munkáját. Ha nem vagy õszinte, nyitott, és megbízható, akkor nem maradnak melletted a barátaid. Ha nem vagy önmagad, nem fog szeretni akit te szeretsz önmaga miatt. 

Hazudtam. Az elsõ követ magamra dobom. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Vajon mennyit változnánk, ha mindannyian ugyanúgy festenénk? Arctalan, gumibabák lennénk, még hangunk sem lenne, nehogy aszerint ítéljenek. Az jobb lenne? Gyártószalag emberek, kis kotontestû lényeg. Szép kép....

De mivel egyikünk sem kotonember, így el kell azon morfondíroznunk, hogy habár nem mindig vagyunk elégedettek önmagunkkal, és gyakran ezt halljuk másoktól is, okkal lettünk ilyenek amilyenek. Lehet hogy az a sorsunk, hogy többet dolgozzunk egy-egy dologért, hogy jobban becsüljük. Lehet azt gondolta valaki odafent, hogy vagyunk olyan erõsek, hogy így ilyen testtel, ilyen hanggal, ilyen adottságokkal megállunk a lábunkon. Nem mindenki szupermodell, nem mindenkinek van két lába, és nem mindenki csodálkozhat rá erre a sokszínû világra a szemeivel. De mindenki eldöntheti, hogy hogy telnek a napjai, hogy habár nehéz is, de összekaparja magát a földrõl, és ha poros is a ruhája bemegy a bálba, vagy kint marad, mert úgy érzi ez a sorsa, és itt vége is mindennek....

Mint mondtam, nem vagyok túl vallásos. Inkább gondolatokban hiszek. Hiszek abban, hogy valaki idetett bennünket, és ezt okkal vitte véghez. Hiszem, hogy a saját sorsunkat magunk alakítjuk, hiszem, hogy a gondolatnak ereje van. Nem hiszek a mindennapos tükör elõtt állásban és motyogásban, de hiszek a csendes elmélkedésben, és az önmegvalósításban. Hiszem, hogy a tökéletes embereknek sokkal könnyebb, de hiszem, hogy mi tökéletlenek jobbak vagyunk. Már csak a hadseregnyi létszámunk miatt is 

Végül még egy idézet, remélem nem nagyon rontottam a bejegyzésem egyediségét ezzel a két mondattal. Köszönöm, hogy meghallgattál 

"A gyöngeségünkrõl is a szüleink tehetnek. (...) Azok is õk voltak, akik elfelejtettek önbizalmat csepegtetni belénk. Azt gondolták, hogy majd megjön az magától is. Hogy van némi tehetségünk az életre, és a fölösleges dicsérgetés csak rontaná az egónkat. Hát, rosszul gondolták. Ez nem történt meg soha. És most itt tartunk. Kifinomult tutyimutyik vagyunk."

puszi, pá, minden

Zsuzsi