A karácsonyom általánosságba véve tökéletes volt. Azzal a két emberrel töltöttem 3 napot akiket a világon a legjobban szeretek, rengeteget ettem, aludtam, szerelmeskedtem... Csak pár pillanat volt amikor engedtem a rossz érzéseknek... 4 éve ez az első karácsonyom Mackófej nélkül. Nem kell félre érteni. Habár a szakítás után úgy éreztem, hogy nekem ő az igazi, és a végén úgyis kikötünk még egymás mellett, mára ezt némiképp másként látom. Az én 4 személyen horgász csónakom átváltozott motorcsónakká, ami gyorsabban halad, erősebben szeli a vizeket, és fontos neki az előre jutás, a the fast and the furius... Míg az övé ugyanolyan, annyi különbséggel, hogy a párja változott. És becsszó nem romantikus értelemben hiányzott, hanem abban, hogy nekem is ugyanazt a sablon sms-t küldte el, mint mondjuk a volt egyetemi évfolyamtársának. Igazad van, hogy én csak ne akarja többet, de a legjobb barátom volt. Zavar, hogy annak ellenére, hogy én is neki, most elintéz egy angyalkás szarral... Pont.
Pár bejegyzéssel lejjebb írtam a valláshoz való viszonyomról. Katolikus családból származom, végig csináltam a hittanórákat ovitól, az elsőáldozást, a bérmálkozást. Lehet ezért nem igénylem már annyira a vallásos szertartásokat, mert gyerekkoromban rá voltam kényszerülve. Most mégis hihetetlenül vágytam az éjféli misére. Habár az egyház ezt tartja a legszentebb ünnepnek, mégis szerintem egyben a legképmutatóbb is. Rengetegen voltak a templomban. Mi már csak az ajtóban tudtunk állni, Tibi nagy örömére. Bár ha jobban belegondolok örülhet is, mert az 5 ember között akik ott álltunk nem akartam énekelni, és hangosan imádkozni, de a sorokban tuti én is rázendítettem volna a mennyből az angyalra. Tibi nem túl vallásos.. vagyis egyáltalán nem. Még nem beszélgettem vele erről a témáról komolyan, de azt tudom hogy rá kellett beszélnem nagyon hogy jöjjön velem, és végig attól tartottam, hogy valami illetlent fog csinálni. De jó fiú volt :)
Érdekes volt a beszéde a papnak, nem a szokott atya celebrált. Arról beszélt, hogy lehetetlen istennek tetsző módon élni, Jézus túl nagyra tette a mércét, és senki nem képes erre a mai világban. Így nem is olyan nagy probléma. Többen felszisszentek a sorok között. Mókás volt :) Erre persze vette a lapot, és úgy csűrte csavarta a szavakat, megjegyzem nem túl szerencsésen, hogy csak az jött ki a végére, hogy de azért milyen szuper kereszténynek lenni. A másik kedvenc részem a perselyhozatal volt. Persze, illik, adakozzunk, dobjunk egy százast, vagy kettőt, de egy nő, előttünk nem sokkal elég feltűnően helyezte bele a maga kis tízezresét. Nem sajnálom, tényleg, de ha valóban adakozni akar valaki, nem értem miért kell hozzá közönség...
A mise már csak azért is megérte a részvételt, mert elgondolkodtatott. Az unalmasabb részeken azon morfondíroztam, hogy mire jó az első komoly kapcsolat. Úgy értem, persze klassz dolog benne lenni, élvezni és szeretni egymást, de emellett sok mindenre tanít is. Elfogadóbbak leszünk. Legalább is én az lettem. Az exemet úgy formáltam ahogy akartam, olyan mamusz lett, ami majdnem illett a lábamra. De Hamupipőkeként csak az üvegcipellő lesz jó. Hiába kényelmetlen, de gyönyörű. Azt hiszem ilyen egy jó kapcsolat is. Nem jó az örök nyugi, a kényelmes cipő. Néha kell a magassarkú, ami itt is nyom meg ott is, mégis ezerszer jobban érzed benne magad. Nő lehetsz, úgy ízig vérig :) És ennél kevés jobb érzés van.
Ha ellaposodik a kapcsolat, néha fel kell vennünk egy magassarkút.. legyen az leopárdmintás, vagy üvegtalpú heretaposó. Amit kiváltunk vele nem csak egy szép kis vízgólyag lesz...
