Figyelem, a következő bejegyzés zúzós zenét követel a tökéletes színfestés kedvéért.
Nem tudok elmenni néhány tény előtt. A nagy munkanélküliségemben tv függő lettem. Az MTV olyan kúl, hát tinimamikkal, meg szuper „kéglikkel” telik meg minden nap az otthonom. Meg dagikkal. Mert mostanában ez „divat”. Meg amikor a tökéletes sztárok énekelnek az elfogadásról. Hát hölgyek, íme a nagy büdös igazság.
Ha a magunkfajta megy az utcán, igen néznek. Sőt, bámulnak. És az is általános tény, hogy a mi érzékeink túl fejlettek, a mellettünk, velünk sétálóké meg egyszerűen eltompul. Mert ők nem akarják hallani, azt, amit nekünk muszáj.
Ha a magunkfajta elmegy bulizni, ihat akármennyit, vannak pillanatok, amikor két csípőtekerés közt a tökéletes combú és darázs derekú lányokat nézi. Jah és a pillanatot, amikor meglátja őket az ALFA banda. Tudod, azok a gizda nyikhajok, akikről első ránézésre tudod, hogy lehet valakinek akármilyen szép az arca, király a humora, vagy épp 4 diplomája, csakis a seggekre utazik. Ami kicsi és lapos. Persze nem kell nekik megfelelni, csak a tény irritáló.
Ha a magunkfajta elmegy gyorsétterembe, vagy akárcsak egy simába is, ne adj’ isten az utcán reggelizik, mert siet, rögtön jönnek a szemrehányó tekintetek. Mintha tilos lenne ennünk. Kb. annyira elítél a társadalom egy evő duci embert, mint egy csókolózó meleg párt. Kiemelném, egyikkel sem értek egyet.
Ha a magunkfajta belép egy helyre, minden szem rátapad. Nem a tiszta cipődre, az előnyös tunikádra, vagy a formás vádlidra. A hasadra, a fenekedre, az aránytalanul vastag karodra, a buci térdedre, és a lépésre ringó tokádra. S habár neked ott a tudat, hogy hmm milyen szexis ez a piros melltartó, amit végre kaptam csipkébe, és 100D-be, az emberek fejében akkor is csak egy különc maradsz.
Természetesen ezek rólam szólnak. De gyanítom, nem vagyok velük egyedül. És tudod, mi van? Tele van. Az a bizonyos. Mert ha én megyek az utcán nem ezeket akarom hallani, hanem a belső hangomat. Ami azt súgja, hogy milyen tetvesül jól nézek ma ki. Mennyire jó az új hajam. Meg mennyire jól áll a szemüveg.
Sokszor bizonygattam már neked, hogy én leszek a dagik toruk máktója. Ha nekem toleránsnak kell lennem, akkor bizony másoknak is. Mert hát ladys, semmivel sem vagyok rosszabbak, mint mások. Sőt.
Az mp3-ról letörölni a depressziós zenéket, de legalábbis túltekerni. Íme az én önbizalom növelő play listem:
Rihanna – Only Girl
Rihanna – S&M
Lou Bega – Sweet like cola
Maszkura és a Tücsökraj – Pesti nők
Budapest Bár – Például Te
Postás Juli - Cicadal
A többit várom tőled. És még annyi. Ha az MTV telerakhatja a műsorát szegény dagi lányokkal és fiúkkal, akkor én üzenem a készítőknek, hogy én meg dagifelvonulást rendezek, és nem tojással, tortákkal fogunk dobálózni. Na.
Zsuzsi