Szuperjó dolog hazamenni, besüppedni a klassz kis ágyadba, begubózni a szobádba, és azzal tölteni az idődet, amit imádsz. Otthon minden sokkal jobb. Otthon jobb betegnek lenni, mint a munkahelyen. Otthon egyedül is lehetsz, és a szeretteiddel is. Otthon úgy rendezed be a környezeted, ahogy neked tetszik. Otthon minden szipiszupi. Otthon felpróbálgathatod a kedvenc ruháid, vagy épp az újonnan beszerzetteket illesztheted össze a régiekkel. Otthon minden sokkal kényelmesebb… Otthon…
Aztán persze otthon sosem túl hosszú a nadrág szára. Otthon nem csúszik le a slicced állandó jelleggel. Otthon nem szorít a cipő. Otthon nem kicsi a kabát. Az otthon bekaphatja…
Elhiteti velünk, hogy milyen klasszul nézünk ki, mi meg persze egész nap szenvedünk miatta. Hálátlan. Mi tettük ilyen széppé. Mi festettük, meg gletteltük a falat. Mi porszívózunk minden áldott héten, hogy ne kelljen szenvednie a poratkák csikizésétől. Erre tessék. Felháborító.
Az én szobám gyönyörű. Burgundi vörös falak, tükör, amit magam csempéztem, narancssárga falvédő, piros ágy. Szépséges. De mindig, érted? Minden egyes nap amikor ott készülődök, átver. Nem mutatja, hogy rosszul kentem fel az alapozót, hogy kilóg a kis szerelmi kapaszkodóm a blúz alól, vagy, hogy estére kínai méretűre sorvad a lábfejem a cipőbe. Nem tudom mit ártottam neki… Lehet, nem is az ufóktól kell félnünk, hanem a saját lakásunktól? Terrorizálnak. Ők a „Nézzenek csak ki bénán az emberek” klán tagjai, akik arra tették fel életüket, hogy minket szívassanak. Közben persze a pihe puha ágyikójukkal, meg a finom illatukkal csábítanak. Igen, azt hiszem a legjobb szó rájuk a prostituált.
Eme eszmefuttatás végeként elmondhatjuk, hogy baromi jól nézek ki, mert ma „csak” a nadrágom hossza nem tökéletes, és „csak” a vadiúj zöld mellénypulcsiféleségem szakadt el 4 helyen. Aztán amikor hazamegyek a – ne botránkozz meg! – kurva szobámba, elbeszélgetek egy kicsit vele, és próbálok kompromisszumra jutni. Ha megígéri, hogy csak heti háromszor fogok bénán kinézni, és cserébe vállalom, hogy hetente kétszer porszittyózok, és még a szennyesem is kiviszem. Majd szólok mire jutottunk a béketárgyalásokkal.
Addigis maradok bénán kinéző, ám lelkes bloggered:
Zsuzsánka
