szia...
Képzeld, fura dolog történik velem. Néha éjjel, amikor minden elcsendesült körülöttem, és Sting duruzsol a fülembe, elkezdek gondolkodni... Tudom ebben még semmi meglepő sincs... De mégis. Ilyenkor teljsen őszinte vagyok magamhoz... Talán át is szellemülök picit. Érzem a fejemben a kavarodást, a kótyagosságot, mintha egy jó tequila szédítene. Szerelmek, barátok, támadások, és támogatások....
Írok 10 sort, aztán delete... 10 sor, megint delete... Hozzád mégsem vagyok őszinte... Bocs... Szakmai ártalom...
Napközben annyi impulzus ér, amiről ott azonnal írni akarok. Aztán annyi szar, hogy nem akarom hogy tudj róla. Jó, mint az írtó dögös dagi lányok, akiket bátran strölök, és ha ők nem is érzik, mégis klubbtagként rájuk kacisntok... A dagi fiúk, akik kötelességnek érzik hogy megbámuljanak, mintha elő lenne írva, hogy a sorstársak csak egymással párosodhatnak... Egy jó zene, ami rögtön felaljz, és toruk máktó leszek ismét... Aztán egy lenéző pillantás... egy seggel levert polc, egy gyertyatartós félperc, egy nem nekem szánt bók.
Annyi mindenen múlik egy percnyi kiegyensúlyozottság. Óvni kell, mert törékeny. Mintha az életed művét kinyomtatod, leteszed egy pillanatra a párkányra, és imádkozol hogy ne fújjon a szél... Naná hogy fújni fog. Naná hogy azt az egy lapot viszi el ami a legfontosabb volt.
Az egyik barátnőm szerint 2012-ben azért lesznek nagy katasztrófák, mert a sok összeesküvés elmélet-gyártással bevonzzuk majd a negatív dolgokat. Ha azt képzelem, hogy a szélnek nincs akkora ereje akkor nem fogja kitépni a kezeimből a legfontosabb lapot? Szépen hangzik, bár kissé falsul..
Már a New Day-nél jár Sting barátom, és még egy jó borra se gyújthattam rá... Ma se voltam őszinte. Fájna. Inkább lefekszem a hitvesi ágyba, a kutyáim mellé. Hiszen mindketten hűségesek. Jó nekem. Nekem a legjobb. Köszi
