Szeress úgy hogy mindenki lássa...
Egyrészről nehéz ügy feldolgozni, hogy nem csak mi nemesedünk a korral, mint a jó bor, hanem bizony a kis ribancok is növögetnek. Még porba fingó volt amikor te már középiskolába jártál és most tessék, önfeledten nyelvelnek reggel hétkor a buszon teljesen szájszag mentesen. Te bezzeg... A kávéd utolsó zamatait élvezve, szádat eltakarva köszönsz mindenkinek akinek kell, bámulsz ki a fejedből, a napszemüvegben senki nem lát alapon... Ezek meg...
Mindenki szene láttára ledugdossák a nyelvüket a másik torkán, fogdossák a fokhagyma, tangabugyihoz szoktatós fenekeket, és cirógatják az éppen csak pelyhedző állakat...
Te meg csak ülsz. Botránkozol. Körbenézel, és várod az őszinte megértést másoktól. A rossz hír csak az, hogy vagy a te nemzedékeden öregedőket látod akik nem háborognak, vagy a még kisebbeket akik irigykedve nézik és remélik, ők már pettinggelni is fognak a sorok között.
Buszromantika porfelhőben, csak anya meg ne tudja.
