Milyen jó kifejezés a birtokbavétel. Én, aki annyi mindenre vágyom, mindent rögtön birtokolni akarok. Mégis, a birtoklás szomorú dolog. Azok a dolgok, amiket megkapsz, azok a dolgok, amiket sajátodnak mondhatsz, mind magától értetődővé válnak. Már nincs meg az az izgalom, az a vágy, ami a megszerzésük előtt hajtott. Annyira vágyom rájuk, hogy nincs mit tenni, muszáj megszerezni azt a ruhát, vagy táskát, de mihelyt megszereztem és az enyém lett, rögtön csak a gyűjtemény egy darabjává válik, kétszer-háromszor használom, és már nem is érdekes többé. A házasság vajon nem azt jelenti-e, hogy egyetlen emberi lényt birtokolunk? Igazából nem kell hozzá házasság, ahogy telik az idő, a férfiak egyre erősebben próbálnak uralkodni felettünk. A "Minek etetni a halat, ha már egyszer bekapta a horgot" című műsor. Azonban ha az élelem elfogy, két választása marad csak szerencsétlen halnak: elpusztul vagy megszökik. A birtoklás ezért is teher egyben. Mégis, az embereket továbbhajtja a vágy, hogy más embereket, tárgyakat birtokolhassanak. Ha ezt veszem alapul, az emberiség nem más, mint mazochisták és szadisták egyvelege. /Kanehara Hitomi/
Ámen.
Én birtokban vagyok, és nekem van birtokom. Ha egyik nap veszel egy szép ruhát, mindig abban lennél. Kiemel, ahol kell, eltakar, ahol nem tetszel magadnak. Felveszed egyszer, felveszed kétszer. Jó, szép, dicsérik. Aztán kimosod párszor, és elkezd nyúlni. Már nem olyan feszes a fenekeden. Már nem olyan rövid a combodon. Már nem emeli ki úgy a melleidet. Beteszed hát a szekrénybe, és vársz. Várod, hogy újra megszeresd. Vagy hordod tovább, már nem olyan lelkesedéssel, de makacsul ragaszkodva az egykori döntésedhez. Szegény ruha. Hogy vágyakoztál rá. És most tessék, leselejtezed. Szegény ruha? Volt pár klassz alkalmatok együtt. De megéri hordani a kinőtt ruhát, ha nem érzed benne jól magad? Megéri még húzni, hordozgatni pár alkalommal, csak mert az jár a fejedbe mennyire drága volt?
Egyszerűbb venni egy új ruhát. Rosszabb hatással van a pénztárcádra, de könnyebb döntés. Egyszerűbb elfelejteni mennyire küszködtél, hogy kimosd belőle azt a borfoltot, hogy megtaláld hozzá a tökéletes kiegészítőt. Elképzelted vele az életed. Hogy ebben viszed a gyerekedet első nap az iskolába, hogy a többi mami lássa milyen dögös anyuka vagy. Elképzelted, hogy ebben sétálgatsz majd a Balaton parton a naplementében, amikor a szél belekap a hajadba, a ruha pedig még jobban ráfeszül a testedre.
Emlékek, tervek, vagy szép új textil? A ruhát fel lehet újítani. Átfestheted, átszabadhatod, átalakíthatod. Feldobhatod egy-két kiegészítővel, teljesen mást csinálhatsz belőle. De az már nem az lesz, amit te megvettél. Beleszerettél egy anyagba, de egy idő után mind elrongyosodik. Meddig lehet várni az újabb vásárlókörút előtt? Meddig szabad elhúzni a döntést, meddig szabad várni arra, hogy újra megtetsszen?
Még most is szereted. Élénken élnek a fejedben az emlékek. De megváltozott. Nem elég rugalmas. Nem eléggé passzol hozzád. Kidobod? Átalakítod? Kidobod? Átalakítod? Döntened kell!
Zs
