“Megkaphatsz bármit, ha eléggé akarod. Csak olyan túláradó lelkesedéssel kell akarnod, amely kitör a tested fogságából és eggyé válik a mindenséget teremtő erőkkel.” (Sheila Graham)
Kaptam egy feladatot. Egy kedves barátnőm arra kért tegnap éjjel, hogy írjak az önbizalomról. Azt hiszem ez nem egy egybejegyzéses téma, hiszen annyian kűzdenek, kűzdünk a hiányával, és a meglétével, hogy elképesztő. Aztért ezzel az idézettel indítottam, mert habár csak most találtam meg amikor valami kis ihletet kerestem, régóta e szerint az elv szerint élek, vagy próbálkozom élni.
Gyerekkoromban elég mimóza lelkülettel áldott meg a teremtő. Mindig duci voltam, és tudod milyenek a gyerekek, folyton csúfoltak. 12 évesen költöztünk is egy nagyot, így nem volt egyszerű elfogadtatni magam. Persze mindig voltak barátaim, csak épp a röfögéseket volt nehéz nem meghallani. Egyébként én biztos vagyok abban, hogy belénk nem csak pár kilóval többet nyomtak a szüleink, hanem külön kis érzékelőt is ültettek a fülünkbe, hogy mindenféle csúfolódást meghalljunk.
Aztán amikor bekerültem gimibe dönthettem. Maradok az aki voltam, vagy tisztalapot nyitok, és azzá válok, aki szeretnék lenni. Sosem tanultam agykontrollt, de hiszem, hogy a gondolatnak ereje van. Tehát Zsuzsikából Zsuzsóvá avanzsáltam magam (persze kb senki nem hívott így), sírás helyett mosolyogtam, és az energiáim nagy részét nem épp a tanulásra fordítottam, inkább arra hogy erősnek tűnjek. :) És tádám... Lehet hogy sírtam, és lehet hogy csúfoltak, de mindezt otthon tettem mert nem engedhette meg magának az új énem, hogy lássák a gyenge pontjaim. Annyira jól ment ez a bebeszélés, hogy magam is elhittem...
Elhittem hogy szép vagyok. Aztán elkezdtem szeretni magamon dolgokat. A szemeim. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy ha nem találsz valakin semmi dícsérni valót, akkor dícsérd a szemét, az mindenkinek szép. Nem értek vele egyet. Szerintem annak szép a szeme, akinek tiszta, és mosolygós. Ha nem hiszed el hogy szép akkor sosem lesz ilyen. Az enyém pont úgy fest. Utána ahogy kamaszodtam, és kezdett kialakulni az alakom, elkezdtem a formáimat dícsérni. Most komolyan... Ha már csak abból indulunk ki, hogy kb 3X akkorák a melleim, mint egy vékony lánynak, máris én vezetek. Ne haragudjatok, senkit nem akarok megbántani :) A jóból mindig keveset adnak :P
Szépen lassan mások is észrevették hogy megváltoztam. Elkezdtem kihívóbban öltözködni, és megváltozott a kisugárzásom. Felfigyeltek rám a fiúk, és a hódítások mégtovábbnövelték az önbizalmam. Mára eljutottunk oda, hogy ebből élek. Már nam a hódításokból :) Hanem az önbizalmamból. De ezzel nem vagyok egyedül. Te is ebből élsz. Ebből fizeted a számláid, ennek köszönheted a párodat, a barátaidat, a munkádat. Na hogy is van ez? :)
Ha nem fogadod el magad, nem vagy magabiztos. Ha nem vagy magabiztos, nem találod meg a szerelmed, mert a színes nyuszi feltűnőbb, mint a szürke. Ha nem találod meg a kedvesed, akkor nem vagy kiegyensúlyozott, mert akármennyire önállónak érzed magad, te is csak egy fél süti vagy a dobozban. Ha nem vagy kiegyensúlyozott nem számíthat rád a munkáltatód, és elveszíted az állásod. Ha nem kapsz fizetést, akkor nem tudod fizetni a számláid. Itt azt hiszem vége a körnek, és a tökéletes érvelésemmel bizonyítottam az igazam. Mindent ez irányít. Mindannyiunkat ez hajtja, kit jobb, kit rosszabb irányba. Nem könnyű mi !? :)
A legjobb barátnőm csodaszép. És ez még nem minden. Okos, tehetséges, aranyos, kedves, egyszóval minen amilyenek mi mindannyian szeretnénk lenni. Az én kis fogyatékos pónilovamnak pedig ugyanaz a problémája mint neked vagy nekem. Nem hisz önmagában. Sosem látja magát olyan csinosnak, mint én vagy mint bárki más. Ott kerek ahol kell, ott vékony ahol kell. Tökéletes család, klassz háttér, remek munka, irigylésreméltó kapcsolat. Ő a tipikus esete annak a fajnak, akik ha nincs hát csinálnak problémának valót. :) Fogalmam sem volt hogy tudnék segíteni neki. Ismeri a stílusom, és ha szembedícsérem kiröhög, mert azt hiszi csak szívatom :) Ez gyakran így is van, így jár aki farkast kiált :)
Senki nem segíthet rajtad. Neked a fejedben kell eldönteni mindent. Gondolj bele! Mások ennek segítségével kigyógyulnak a rákból. Neked nincs ekkora feladatot. "Csak" magaddal kell tisztába lenned. Észre kell venned az értékeid, mert vannak szép számmal. Csinos a feneked, vagy épp fenséges az állad. :) Feszes és formás a cicid, vagy gyönyörű hosszú hajad van. Mindenkiben van valami szép. És ezt szintén mindenki tudja. Csak NEKED kell már végre elhinned.
Végül a szokásos zárósorok helyett engedjétek meg, hogy még egy idézettel fejezzem be a posztom. Elég hosszú, de érdemes végigolvasni! :)
Én én vagyok.
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.
Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.
Én én vagyok, és így vagyok jó.
(Virginia Satir)
Puszi
Zsuzsiguru
