Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: - Keserű fánk az élet? Vagy édes? - Én azt honnan tudhatnám - mondja a pék. - Meg kell venni, meg kell enni. Abból megtudhatják. /Mosonyi Aliz/
Elegem van már a hullámvasútos közhelyből, szóval ideje átpártolnunk a süteményes pulthoz. Az, hogy épp milyen szelet van a tányérodon az sokmindentől függ. A hangulatodtól, a viselkedésedtől, a körülményektől. Hihetetlen, de az időjárás is módosítja. Ha rossz kedvem van, akkor egyértelmű választásom a csokitorta. Hatalmas, édes, krémes, finom. Olyan, mint egy egyéjszakás kaland. Egy jó szex. Pillanatnyi megoldás ugyan, de abban a pár percben képes felszabadítani azokat a kis örömbuborékokat, amik a lelked legmélyén pihennek a rosszabb napokra várva.
Gyerekkoromban, és magányos tiniként, amikor csak ábrándoztam a nagybetűs életről, mindig a hatalmas, felhőtlen, minden téren teljesen kielégítő boldogságról álmodoztam. Aztán ahogy teltek az évek, mint ahogy a szolizási szokásaim, úgy ez is megváltozott. Persze, tudom hogy az élet nehéz, rossz, igazságtalan, túl hosszú, vagy épp túl rövid. Az az igazán nagy probléma, ha az ember lánya csak áll, tátott szájjal, várja a sültgalambot, és közben elszalajtja a felé repkedő csokitortákat, kis kekszeket, egy-két korty finom koktélt...
Érdemes mindig csak a nagyra várni? A felmérések szerint a nőknek nem számít a méret! Akor hát miért is vagyunk tele annyi fapuncival amennyivel?! Kérem szépen. Oké, mindenkinek megvan a maga problémája. Mindenkinek a maga keresztje a legnagyobb, ezt is tudom. Szeretem sajnálni magam, persze, csak úgy mint te is. Néha kell, hogy összerogyva mondogassam, hogy úristen szegény zsuzsi, milyen szerencsétlen vagyok. De mi van akkor, ha felhív egy régi barát, és megkérdezi hogy vagyok. Vagy meglep a pasim egy szál virággal. Ne örüljek neki csak mert épp az önsajnálat tengerében fuldoklom?
Hiszem, hogy boldognak lenni a világ legjobb dolga. Hiszem, hogy a boldogság, akárcsak egy klassz PhotoShoppos projekt rengeteg rétegből épül fel. A barátaid, a szerelmed, a családod, a munkád, de még a helyes dátumkor érkező menstruációd is része ennek a nagy halmaznak. Vagy ha úgy tetszik, a fánkod tésztájának. Oké, összegyúrtad. Lehet, hogy egy kicsit kevés cukrot tettél bele, de ne izgulj, majd a tetejére szórsz porcukrot. Lehet, hogy csak egy fél zacskó liszted volt otthon. Kit érdekel? Majd lazább lesz a tészta. A legfontosabb a tésztában te magad vagy. Az élesztő. Nélküled lehet bármilyen friss a tej, lehet otthon 5 kiló liszt, és 20 kiló cukor, akkor sem lesz szép nagy, és lágy a tésztád.
Látnod kell hát, hogy a saját boldogságodhoz rád is szükség van. Amíg nem vagy hajlandó észrevenni a kicsi, ám de játékos elemeket, addig hiába várod a nagy bummot, vagy a szalagot a fánkodra, csak egy összeszottyadt tésztamasszát kapsz. Kell ez neked? Muszáj mindig a rossz dolgokon agyalnod? Szentül hiszem, hogy a rosszkedvben egy jó dolog van, a csokitorta. De jó hír, hogy a cukrászdában akkor is kiszolgálnak vele, ha mosolyogsz!
Puszi
Zsuzsi
