Ha valakit igazán szeretsz, akkor nincsenek korlátok. Nem számít a korkülönbség. A különböző életvitel. Az eltérő anyagi helyzet. A méret, nyelv, színkülönbségek. És persze, nem számít a távolság. Aha. Szépen hangzik. Én is belefutottam párszor. De tényleg nem számítanak ezek? Mindent felülír a szerelem, áthág határokat, korkülönbségeket, megváltozat szokásokat, és lerombolja az előítéleteket? Nem mondom, hogy nem... De...
Az együttélésemen, és a jelenlegi kapcsolatomon kívül mindegyik legalább 100km-re zajlott. Telefon... Őrületes számlák. Internet.... Perverz beszélgetések. Levelek... Teleparfümözött lapok. Hétvégén találka, pár jó nap, aztán egy hét várakozás. Nincs mellettem, ha szükségem lenne rá. Ha rossz napom volt, és kisírnám magam a vállán. Amikor olyan boldog vagyok, hogy örömömben összevissza puszilgatnám, és átszerelmeskednék vele 3 napot. Engem általában mindig dobtak. J Nem pont ezekért a hiányosságokért, így nem tudom, hogy hosszabbtávon hogy bírtam volna. Azt hiszem természetes igény, ha előbb utóbb többet akarunk magunknak a másikból. Igen, az igaz szerelem eltörli a határokat. De hosszútávon egyik félnek sem egészséges.
A huszonegyedik század is tartogat meglepetéseket. Nem fogok hazudni, mindamellett, hogy liberálisnak tartom magam, a rasszizmus pici szikrái mindig felütik a fejüket bennem is. Nem szeretem, ha mellettem cigányoznak, vagy niggereznek, de tudat alatt a sztereotípiák rám is hatással vannak. Mi van akkor, ha egy roma lány beleszeret egy nem roma fiúba. Nehogy azt hidd, hogy csak a fehérek háborognak ilyenkor. Amikor pedig megküzdöttek a szülőkkel, jön a többi akadály. A banki kölcsön, amikor házat vennének. A munkahelykeresés, amikor megnő a törlesztő részlet. A gyerek élete, akit félvérként nem egészében fogadnak be a társai, mert nem tudják, hogy most melyik „táborba” való. Persze ezt a példát mondhattam volna afroamerikai lánnyal, kínai fiúval, vagy épp indián nővel. Amikor beleugrunk egy vegyes kapcsolatba, számolnunk kell ezekkel? Mérlegelsz az első csók előtt, hogy milyen életetek lesz? Elfojtod a szerelmed, csak hogy megkönnyítsd az életed? Vannak dolgok, amik megérik a kockázatot... De vajon lehet bízni a következő generáció toleranciájában, vagy a nagyon erős szerelemben, ami legyőzni a kellemetlen megjegyzéseket?
Az ideális pároknál a fiú a magasabb, a lány a törékenyebb, minden szempontból. Amikor látunk egy 180 centis lányt egy 160 centis fiúval sosem az az első gondolatunk, hogy milyen szépek, hanem mosolygunk egyet. Mert nem ezt szoktuk meg. Ha szembejön velünk Zsuzsi, és egy 50 kilós fiú, szintén elcsodálkozunk, hogy hogy nem nyomja össze szerencsétlen párát.
Még mindig nem fogadjuk el a különbségeket. Annyian hangoztatják fennkölten, hogy minden ember más, és ez így van jól. Mindenki csak akkor hivatkozik erre, amikor ő kerül célkeresztbe. Nem kellene megvédenünk a többieket? Hogy várjuk el, hogy minket ne ítéljenek, ne fogadjanak kuncogva, ha mi is ezt tesszük?
Azt már tudjuk, hogy a szerelmünk útjába szabott gátak legyőzhetők, csak ahhoz valóban olyan nagy érzelmek kellenek, amik meg tudnak birkózni ezekkel a gondokkal.
De ahhoz, hogy bizonyításra szoruljon a szerelmetek, nem feltétlen kell 100 km, vagy eltérő bőrszín. Lehet, hogy csak egy emelet választ el téged a szerelmedtől, mégis hiányzik neked. Tegyük fel, hogy fordítva éltek. Minden klappol. Összeilletek, cukik vagytok, jó vele beszélgetni, hallgatni, enni, lenni, szerelmeskedni. Még sincs elég időtök egymásra. Vagy ami van, azt sem meghitt körülmények között élitek meg. Érzed, hogy valamin változtatni kell, de nem tudsz már mit adni, miből engedni, mit átszervezni. Akkor fel kell adnod mindent? Ki kell lépned? Hiszen nem jó ez így neked. Hiányzik. Szükséged van rá. Mi van akkor, ha úgy élsz távkapcsolatban, hogy csak pár lépés választ el titeket. Az ominózus eset szereplőinek tanácsot már osztogattam. Csak ismételni tudom magam, és közhelyekkel dobálózni. :) Íme.
Az igaz szerelem legyőzi a határokat, de fontos, hogy tényleg világrengető érzelemről legyen szó. Különben félúton meghal a dolog, és hiába feccöltél bele annyi energiát, a jóra sem fogsz emlékezni.
Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az igazi szerelem. /Sidney Lawrence/
Puszi
Zsuzsi
