Mostanában sokat buszozok. Eddig sem kerültem ezt a járművet, de manapság helyi járatokon zötyögök minimum napi kétszer. Ha külön kulturális közösségekre kellene bontanunk a városi embereket, akkor tuti, hogy egy szép nagy kolóniát képeznének a buszozók. Hívhatnánk őket Busmanoknak… érted.. Buszemberek… sőt, sőt. A gyerekeik a .. na? A Busmanók :D Felháborítóan vicces vagyok :D
Tehát idegenvezetés a Busmanok földjén. Túra indul.
A kolónia diktatórikus államszervezetben működik. Az uralkodás általában a vállalat-igazgató kezében van, de persze a piszkos munkát sosem az elit végzi. „Földi helytartók” dolgoznak a járműveken, akiknek szava szent és sérthetetlen. Gyakran sértő, és mocskolódó, de a vállalat iránti tiszteletből, valamint a nem a mi pénztárcánknak való büntetésektől tartva nem ajánlatos ujjat húzni vele. Általában három ilyen ember van egy buszon. Az állandó „kisfőnök” az, aki a Bust vezeti. Neki vannak csatlósai, akik habár cimborálnak vele, mégis őt is ellenőrzik. Őket nevezzük ellenőrnek. Ők is egy külön faj, már meg sem említem, hogy egyszer kavartam eggyel. :)
A többiek, úgy átlagban 30-40 ember pedig az alattvalók táborát képezi. Csuda különös faj ez. Van itt minden. Öltönyös jogász, aki a saját lelkiismeretén könnyít azzal, hogy néha buszozik. Azt hiszi így nem is olyan nagy bűn hogy hétvégén elmegy „kirándulni” egyet a Bükkbe a Hummerjével.
Aztán a itt vannak még a fém kocsis törtetők, akiknek a küldetésük a minél hamarabb feljutás, minél gyorsabban ülőhelykeresés akkor is, ha csak egy megállót mennek, és a minél több fiatalkorú piszkálása az át nem adott helyért. Itt megállnék picit. Én tisztelem az időseket, és becsszó, mindig felállok, ha látom, hogy egy néni vagy bácsi nem talál ülőhelyet. Nem a cselekedettel van bajom, hanem az elvárással. Ugyanis ez a nem is olyan kis csoport úgy véli, aki nála fiatalabb nem lehet fáradt, nem fájhat a lába, vagy épp nem lehet rosszul. Értem, hogy neki van 50 év előnye, de az adott pillanatban 8 óra munka, 2 óra suli, és számtalan konfliktus helyzet után úgy érzem én fáradtabb vagyok, mint ő, akinek a napi adagja 2 óra pihegés, fél óra piacozás, 1 óra főzőcskézés, és 8 óra sorozatnézés. Pont.
Ki ne hagyjuk a gyerekeket. Álszent kis nyavalyások. Anyuka apuka felkészíti őket, hogy: Na ide figyelj Pirike. Ma nem tudlak iskolába vinni a 5 milliós céges kocsin, mert apának más felé van dolga. Felszállsz ügyesen a buszra, menj előre, és surranj fel hamar. Ne állj szóba senkivel, kapaszkodj erősen lehetőleg, úgy hogy senki más ne férjen el mellett, és ha valaki, tömeg miatt, mégis az intimszférádba ér, azt nyugodtan csípd meg a popsiján, vagy rúgj bele a vadi új nadrágos lábába. Jó? Ügyesen életem!
Ki ne hagyjuk a buszozást könnyű pénzszerzésnek tartókat. A zsebtolvajokra minden járat felhívja a figyelmét, mégsem túl nagy sikerrel. Ellenük a behúzott zseb, a szorosan magunkhoz szorított táska, és az empátia segít. Ha én meglátnék valakit csenni, tuti, hogy úgy oldalba lökném, hogy a tömeg ne tudjon védőhálóként szolgálni.
Jah hát a kedvenceim. Nem is tudom, hogy nevezzem őket. Mondjuk… A társadalom normái ellen lázadók, akik felsőbbrendűnek érzik magukat. Tudom nem túl fantáziadús, de minden benne van. Úgy érzik, ők uralják a buszt, így mindenféle probléma nélkül hallgathatják max. hangerőn a zenét a mobiljukon, persze fülhallgató nélkül. Megjegyzem annak az esélye, hogy ez neked tetsző legyen, egy az ezerhétszázhetvennyolcmilliókilencvenhéthez. Egy-egy hosszabb zötykölődés alkalmával lehetőséged van végighallgatni a Nótár Méri összest, a Feketeszemek válogatás cédéjét, sőt, kaphatsz a társadalom kitűnő angoltudásából is, mint például: Áj vana bíg a billioner óóó fáking be, szájlángábtátingájnevőrhevőő.
Vannak még az állva alvók, a szemüket gúvaszta figyelők, a táskájukat emberként szeretők és a mellettük lévő ülésről le nem vevők, a sportos nénik, akik sportcipővel, és hátizsákkal védekeznek a lekésett járatok ellen, a kéjencek, akik a tömött buszra specializálódva várják a friss husik véletlen megérintését.
És vagyok én, aki figyelek. :) A buszozás egyik legjobb dolga a figyelés. Nézem ezeket a csoportokat, van, hogy mosolygok,és van, hogy bosszankodok. Szeretem elkapni a hasonszőrűek tekintetét, mondjuk, ha én a pehelysúlyommal miniszoknyát veszek fel. Szeretek akkor is magabiztosnak látszani, ha pocsék napom volt, hogy ha valaki bírálni próbálnak, akkor sehogy se menjen neki.
Buszozni jó. Főleg ha esik az eső, és nem akarsz megázni. Vagy ha sietned kell valahova. Buszozni drága mulatság, de még mindig olcsóbb, mint mindenhova autóval menni. Azt kérded, hogy ha lenne autóm, akkor is buszoznék-e? Megvesztél? J Francokat. Sokkal lustábban vagyok annál. De mivel nem dobálom el a szemetet az utcán, így nem valószínű, hogy mindennap ezzel is szennyezni akarom a környezetet. Így megvárom, amíg kifejlesztik a környezetbarát autókat. Ez sokkal jobb indok rá, mint az hogy nincs pénzem… :)
Puszi
Zsuzsánk
