A divatos költők, írók rengeteg hasonlatot kitaláltak, már amivel magunk kis életét egy mozihoz társíthatjuk. Legyen szó romantikus tele regényről, akció dús thrillerről, vagy szenvedélyes pornóról, azért úgy időnként megváltozik a műsorújság tartalma. Sosincs mindig szar, vagy mindig jó program a tévébe, csak néha-néha egyik másik. Szeretjük ezeket a hasonlatokat, mert olyankor mi vagyunk a világ közepe, rólunk szól a sztori, a mi szemszögünkből történik a vetítés. De mi van akkor, ha valaki máséba csöppensz? Vagy legalábbis úgy érzed. Amikor a díjátadón a legjobb mellékszereplő szobrocskáját kapod a főszereplő helyett…
Nem vetítek. Ismered te is a szitut. Ha egy idegentársaságban vagy, tökmindegy, hogy van-e barátod, vagy nincs, ha egy jóképű és egy csúnyácska fiú szóba elegyedik veled, melyikkel vagy kedvesebb? Ha első körben nem egyértelmű a választás, képzeld a fejük helyére két ismerősöd. Naná, hogy a szimpatikusabbal, ami első látásban nem az intelligencia függvénye. Ezzel mindenki így van, ha nem, akkor érdekelnének az illető szimpátiapontjai.
Van egy csodaszép barátnőm. Szuper a kapcsolatunk, a legjobb barátok vagyunk X éve. De amikor elmegyünk valahova, én mellékszereplő leszek. Pedig nagyobb a szám, dominánsabb vagyok. Egyszerűen azért, mert első körben ő jut tovább a tetszési vetélkedőn. Diiiing. Ön most kiesett. Viszlát. Mondja a hang a fejemben, és próbálok jó képet vágni az egészhez.
Mindenkinek vannak szebb, viccesebb barátai, és mindenki egy ideig mellékszereplő lesz miattuk. Mi a feladat? Gyűjtsünk csúnya barátokat? Innentől kezdve csak azokkal beszéljek, akiktől szebbnek érzem magam? Sokszor elgondolkodom, hogy meg kellene változtatni magamon valamit. Aztán eszembe jut, hogy ki vagyok, és ki mindenkin gázoltam át csak azért, hogy az lehessek aki. És legjobban úgy tudom kifejezni az érzéseim, ha más tollával ékeskedem, utána el is köszönök mára.
Ha a hajam irritál benneteket, megnövesztem. Ha a tetteim, a viselkedésem zavar benneteket, még inkább így cselekszem. És végül, a szarkazmusotok áradatában közömbös maradok. És végezetül az lehetek, akinek lennem kell, és az undor, a szégyen ellenére szeretni fogtok engem azért, aki vagyok.
Eljő a napunk c. film
Zsuzsi
