Fene az elégedetlen fajtámat. Unatkozom. Úgy volt, hogy ma este színházba viszem az uram. Kiöltöztem, nadrágkosztüm, gyöngysor, egyenes haj, Tibin nyakkendő, állati volt. El is indultunk. Aztán persze az utolsó pillanatra hagyott trónolás, és az ingkeresés addig tartott, hogy természetesen lekéstük a helyi járatot, amivel még odaértünk volna. Zsuzsi pedig utál késni, főleg színházból, tehát hazabattyogtunk…
Persze csalódott voltam, vagyok főleg, mert egy ideje nem voltunk sehol. És nagyon klassz itthon, kettesben főzőcskézni, meg tévézni, meg szerelmeskedni alkalom adtán, de azért néha mennék… Mert hát feszült vagyok, többet dolgozom, tervezgetek, és jó kiszakadni olykor. Hát persze most sem jött össze, én dühös voltam, nem Tibire, hanem a szituációra, ő mérges volt magára, aztán mártírkodott amit utálok, én elkezdtem dolgozni, ő lefeküdt, aztán persze már nyolc előtt elaludt. Remek szombat esténk van újra. Nem, mondom újra, nem rá haragszom, hanem a szituációra, és utálom ezt.
A barátaim ma buliznak. Én Való Világot nézek. A barátaim ma berúgnak, és kiengedik a fáradt gőzt. Én az ujjammal eszem a baracklekvárt, mert lusta vagyok kimenni kiskanálért. A barátaim teljesen jogosan magukra költik a nehezen megkeresett pénzüket, én kenyérre. :) Nincs ezzel baj, csak unom picit, és úgy várom a márciust, mint a messiást, amikor megkapom az első normális fizetésem, és az összes mellékes pénzt, ami jár nekem, ha aktív hallgató vagyok.
Jahj de nem szeretek panaszkodni, de ez a szombat azt hiszem erről fog szólni. Meséltem már azokról a bizonyos esetekről, amikor jólesik magunkat sajnálni. Ez egy ilyen este. :)
Történtek azonban mostanában jó dolgok is velem, amikre igyekszem most összpontosítani és nem lesírni a tökéletes sminkem, ami kissé furán hat Tibi melegítőnadrágjával, és a nemrég túrt lila csíkos pólómmal, de kicsire nem adunk. Ilyen jó dolog például, hogy megint írtatok páran, akiket nem ismerek, hogy szeretitek az írásaim. Ennek tényleg nagyon örülök. Ti vagytok a habok a tortáimon. Mert egy torta nekem ám nem elég. :) Aztán túrtam is a héten, és nagyon eredményesnek bizonyult. A mérlegem egy farmer, amit még sosem sikerült kikutatnom a bálarengetegből, egy bő nadrág, ami valami eszméletlenül szépséges, egy mellénypulcsiféleség, és egy Tibinek ugyan nem tetsző, de borzasztó aranyos rózsaszín pöttyös pizsamanadrág. Jah tudom, lebuktam, hogy nem csak a kenyérre költök :) De ez az egyik legolcsóbb megoldás a költekezésre, és a látványos változtatásra.
Ma hazaugrottam, mint már tudjuk feleslegesen a kosztümömért, és régóta most voltam egyedül nagyimmal. Megkérdezte, hogy szeretem-e Tibit. :) Cuki volt. Nem igazán tudok vele a szerelmi életemről beszélni, mert egyszerűen felbosszant, ha valamiben nem ért egyet.
Rá kellett jönnöm, hogy olyan vagyok, mint a gyerekmodelleket nevelő szülők. Amit ők nem tudtak megvalósítani az életükben, azt a gyerekükre erőltetik. Én így vagyok Beával. Ha látok egy ruhát, vagy valamit, és nekem nagyon tetszik, de óriásméretben nem gyártják, akkor megveszem Beának, akinek az XS-es ruha a megfelelő :) Ma is vásároltam neki. Mondjuk elkértem az árát, de a jó sztájlisztok ilyenek. :) Láttam az egyik remek kínai áruházban egy gyönyörű cipőt. Rózsaszín. Magas sarkú. Szövettel bevont. És 900 Ft-ot kértek érte. Nem lehetett ott hagyni. Persze 36-os volt a legnagyobb. Ki kellene fejleszteni a nagyobb méretű kínaiakat is. Lehet elutazok, és szétszórom ott az ivadékaimat, hagy tanulják, hogy Guliverné is felvenné a szép cipőt. 39-es a lábam, tehát … na mindegy. Szóval megvettem, beviharoztam a stúdióba, odaadtam lelkesen… és…és…és… hááát… cuki.. Anyád. Sőt, még az éterbe is kifigurázták.. Hálátlanok:) Pedig tényleg szuper szép…
A hetem mérlege tehát egy munkaszerződés módosítás ígérete, amiért másfél évig gürcöltem. Ámen. Aztán felvettem a tantárgyaimat, így újra aktív hallgató lettem. Ámen. Szereztem két nadrágot, ami nagyon klassz mert kb. 500 Ft-ért hozzájuk jutottam, és azt figyelembe véve, hogy az utolsó farmerem 6000 volt, így mindenképp sikertörténet. Ámen. Vettem Beának egy cipőt, Tibinek egy pulcsit. Főztem sokat. Kb. 5X kifestettem a körmeimet. Majdnem elmentem színházba, és majdnem szerelmeskedtem utána a párommal. Végignéztem a Való Világot, tudom, hogy Alekosz kit hívott ki, tökéletes a sminkem, és bekaphatja a sors, hogy szombaton itthon ülök egy alvó medvével, és egy fél üveg lekvárral. Na most Ámen.
puszi
Zsé
