A P.S. i love you az egyik kedvenc filmem. Romantikus, vicces, igazi csajos mozi. Az egyik emlékezetes része, ami a kedvencem, amikor ülnek a gumicsónakban horgászat imitálás közben és Lisa Kudrownak kiesik a neszesszere benne a kedvenc körömlakkjával. Persze utána siránkozik, hogy elveszett, megjegyzem jogosan. Valóban úgy van, hogy ha rászokunk egy fajtára, ami tökéletes, később kivonják, megdrágítják, elveszik azt a színt, vagy egyszerűen árusítási helyet változtatnak. Felháborító.
Dagiként nem érdemes a mellpiercinggel, vagy a deréktetoválással foglalkoznom, úgysem mutogatom mindenféle jöttmentnek a kényes részeimet. Inkább a látható helyekre koncentrálok. Mint az öltözködés, a hajam, az arcom, és a körmeim. Szenvedélyes körömfestő vagyok. Persze nekem is vannak kopott körmös napjaim, de általában ha már csak egy picit hiba van benne rögtön átfestem. Még akkor is, ha előző nap csináltam egy csodamanikűrt. Tudom, hogy az állandó festés nem egészséges, mégis, szinte meztelennek érzem magam nélküle.
A körömpályafutásom csúcsa, ha megengedhetem magamnak a műkörmöt. Na nem kell hegyes karmokra gondolni, bár ha az esik jól, akkor csináld. Én a maradi franciamanikűrösök táborát képviselem olyankor. Más tészta hogy az első héten tele vagyok karmolásokkal, de a szépségért meg kell szenvedni. :) Általában azonban a jó öreg otthonlakkozás betege vagyok. A legjobb, ha piros. Aztán a bordó, lila, rózsaszín, kék, gyöngyház, fehér, és olykor fekete. Ha semmi időm, akkor esetenként befigyel egy kis átlátszó, de csakis valami absztrakt mintával. :) Tessék. Újabb szenvedélybetegség.
A kedvenc lakkomat az exem vette. Piros. Élénkpiros, és gyönyörű. Egy réteg fed. Gyorsan szárad. Olcsó. És kb. egy óráig tart :) ha este kifestem a körmöm, reggelre legalább 3 ujjamon megkopik, és a készülődési rituálém alatt kb. a fele megsérül. Szomorú, ám én mégis mindig újra próbálkozom vele. Van, hogy átkenem átlátszóval. Ez kicsit meghosszítja az élettartamát, de egy egészséges vakarózástól már nem véd meg. Legutóbb kevertem a színt, hátha a másik lakk tartóssága segít. Nem történt változás. Mondhatnád, hogy a francokért próbálkozom, de… Tudod milyen rossz a paplanmintás köröm.. Amikor ha 2 órával lefekvés előtt lakkozol is megnyomja az ágynemű, és nem sima fényes, inkább mintás matt. Ez viszont nem hazudok, két perc alatt megszárad. A másik kedvencem a kék. Ami lassan száradt ugyan, de kb. 2 napig kitart. Viszont nagyon nehezen jön le. Hát hogy van ez? Meg kell elégednünk az elvárásaink felével? És mi van a maximalistákkal? Azokkal egész traumák sorozatát okozhatja egy béna körömlakk…
A drágákról nem tudok nyilatkozni, és azaz igazság hogy nem is akarok. Maximum 600 ft-ot vagyok hajlandó egy lakkra szánni, mert 1000ért már a manikűrös is megcsinálja. Mi van az átlagemberekkel? Nekünk miért nem gyártanak tartós lakkot. A dolgozó nőknek. Akik napközben gépelnek, este pedig mosogatnak. Nincs annyi időnk, hogy naponta 2 órát töltsünk a lakkozással és a száradással. Jó, hazudok, mert van. De azt a két órát mással is tölthetnénk. Mondjuk, vásárolnánk több csúcs szuper lakkot.
Tehát kedves körömlakkgyártók. Egy klassz businesst ajánlok. Ha ti olcsóbb, de tartósabb lakkokat gyártotok nekünk, akkor én cserébe megígérem, hogy havi 3 üvegcsével veszek, és minden létező fórumon hirdetem a remek minőséget. Na már most. Ha én így gondolkodom, akkor nyilván mások is. Tehát azt a veszteséget, amit az árcsökkenéssel kaptok, a növekvő forgalomból pótolhatjátok. És habár nem tesztek szert nagy nyereségre, a presztízs, és a jó hír hosszabbtávon kifizetődőbb. Becsszó, ha emiatt nem tudjátok kifizetni a számlát, én és a blogom összes olvasója (majd megbeszéljük lányok) egy emberként tüntetünk az áramszolgáltató székháza előtt: Vissza az olcsó körömlakkot! Jelmondattal!
Közreműködésükben bízva, üdvözlettel.
Bajzát Zsuzsanna, lakkdivatdiktátor és aktivistaügynök
