Vannak elveim, amiket igyekszem nem megszegni. Például sosem veszek olyan cuccot, amit a 14évesek hordanak. Nem azért mert nem tetszik, hanem mert úgy érzem, nem állhatok be a sorba. Az nem az én stílusom. Aztán később persze beszerzem, mondjuk az ominózus fülvédőt, de sosem rögtön, amikor tombol a divatláz.
Vannak elveim, amiket áthágtam. :) Mind, hogy sosem hordok rózsaszínt. Jó, mondjuk amikor ezt mondtam, akkor még a feketekörmös korszakomat éltem. Azóta megjártam a leopárdmintás tűsarkúk poklát is. Ha a lábaim mesélni tudnának. Mi mindent magamra nem aggattam egy-egy hódítandó férfi miatt… Másik ilyen fogadalom, a műköröm ellenesség. Hát elég hamar megszegtem :) Gyerekkoromban az anyukám nagyon büszke volt rám, mert én nem rágtam a körmeimet. A nővérem is csinálta, ő is, és jóanyám mindig örömmel vágta a kis karmocskáim. Aztán persze milyen az ember lánya? Mindent eltanul a nagyoktól. Én is rászoktam, és a megerősítés kínjait még ma is nyögöm. Pedig évek óta leálltam a „szerről”.
A harmadik, amit sosem szegtem volna meg. Tényleg. Becsszó. De Bea… az a céda… Egyszer nagyon rossz napom volt, és lazítás kép elcipelt magával. Nem akartam bemenni. Gondoltam beszorulok. Vagy nem tudom majd bekapcsolni. Esetleg elnyomok valamit, és az egész átalakul egy űrkapszulává, majd kint kergetőzhetek az égi vadászmezőkön Lajkával, pedig utálom az állatokat.
Igen, jól sejted. Szoliba mentünk. Tele vagyok előítéletekkel. Nyilván mások is vannak ezzel így. Mert hát mit látunk a szoláriumos lányokból? Mindig csak a szélsőséget. A narancssárga embereket, akik betegre barnítják magukat, fittyet hányva az európai bőrtípusra. Jelentem két menettől ugyanolyan Hófehérke lettem, mint eredetileg. Az egyik alkalommal a tulajnőszemély volt bent, aki állította, az én bőrtípusom elbírja a második fokozatos barnítást. Amikor megmutattam neki a pocakom, amit szinte sosem ér nap, majdnem elájult. Néger volt az én is white power has szerkezetemhez képest. Rögtön adott egy prospektust, hogy ha legközelebb megyek (nem mentem) milyen programot kérjek, milyen bérletet vegyek, és milyen krémmel kenjem be magam a tökéletes hatás érdekében.
A szoliról mindenkinek van véleménye. Annak is, aki használja, annak is, aki néha betéved, aki elutasítja, és aki azt se tudja mi fán terem.
Persze van az árnyoldal. Harcolnak a bőrgyógyászok, az Uv-sugárzásért aggódok. Bevallom nőiesen nem értek ezekhez a szakszavakhoz, tehát elolvastam felfogtam, és a suliból jól ismert ctrl C ctrl V kombinációval eléd tárom. Íme:
„A szoláriummal vagy a természetes napfény általi barnulásnál az UV sugárzás bõrkárosító hatásai akkumulálódnak, összegződnek a bőrben. A károsodást fokozza, hogy a barna bõr még nehezebben barnul tovább, valamint hogy a barnaság egyáltalán nem véd a hosszú távú káros hatásoktól.
A szolárium más károsodásokat is előidézhet, mint kötőhártya-gyulladás, bõrpír, bõrszárasság. Számos gyógyszer (antibiotikumok, vízhajtók) és kozmetikumok emelik az UV iránti érzékenységet. Továbbá a szolárium kibocsátotta UV változást okoz a szervezet immunrendszerében is, bár azt még nem tudjuk, hogy ez a változás mekkora jelentőséggel bír.” /http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kiea/0/23259/1/
Jó, nyilván ezek sarkalatos pontok. És ez a bejegyzés feltehetőleg nem egy szolibarát tollából, klaviatúrából született. Mindenesetre be kell vallanunk, hogy vannak jó oldalai is a fénycsöveknek.
„Vitathatatlan a szolárium jótékony hatása a téli depresszió ellen, a zsíros bőr, a pattanásosság, az ekcéma és a pikkelysömör egyes eseteiben, többen mégis kozmetikai barnító hatása miatt látogatják rendszeresen a szalonokat.” /http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kiea/0/23259/1/
Zsuzsi álmaiban, ahol a Világbéke szorosan tőr előre a tervek között, a szoláriumról alkotott véleményem a következő:
Szolizni jó, ha ettől feltöltődsz, pihentet, és igényled a vele járó barnaságot. Szolizni nem jó az előírásokkal ellentétes módon, mint amikor ötegységnyire fekszel be kedves Csoff, és olyan a kis burád, mint a rák. Szolizni okosan kell, nem elfeledkezve az eredeti színedről. Klassz dolog, ha az afroamerikai kultúrát érzed sajátodnak, ám látod mi lett szegény MJ-vel is. A 80as évek végére anyáink már azt sem tudták milyen volt az eredeti hajszínük. Lassan már én is csak találgatom. Nem olyan vagány, ha a szőke, kékszemű, hamvas bőrű gyerekedet egy agyonráncolt, répaszínű 30 éves mami viszi oviba.
Puszimuszi
Zsuzsanna – a kapucsínókirálylány
UI: Február elsejétől új szerződésem lesz a munkahelyemen és lényegesen többet fogok keresni :))))))))))) Megéri várni… Csodák márpedig vannak :)
