Egy táskát nem lehet csak úgy megvenni. Nincs olyan, hogy bemész az üzletbe, és azonnal egymásra találtok. Ezek érdekkapcsolatok. Szükséged van egy hordárra, hát kelleti magát előtted. Hát csengetsz érte, neki az az életcélja, hogy valakié legyen, hát kelleti magát előtted. A legjobb formáját mutatja, villog a sok zsebével, a ruhádhoz passzoló színével, meg az árával ami miatt a hülyének is megéri.
Oké, beadod a derekad, hazaviszed, átpakolsz, illegsz kettőt a tükör előtt, bevált. Hordod. Mások dicsérik, ám egy nap. Egy tök átlagos nap. Sétálsz az utcán, és a szemed megakad valamin. Önkéntelenül közeledsz, vonzz, megpillantod a kirakatban, téged néz, úgy néz, tudod hogy mindennek vége.
Szerelem első látásra. Nincs rá szükséged, de kell. Eltelik pár nap, te pedig lopva meglesed, a végén már az sem számít, hogy a legújabb szerzeményeddel vagy. Gátlástalanul flörtölsz a kiszemelttel, és akkor, de csakis akkor úgy döntesz vége. Persze az új szerelem abszolút nem praktikus, alig megy valamelyik ruhádhoz, és a Milli jegeskávét két hétre Sparosra cseréled miatta, de megveszed.
Táskát venni több, mint puszta pénzköltés. A táskával kifejezheted nemi, faji, politikai, felekezeti, zenei hovatartozásod, de lehet csak egy egyszerű, megmagyarázhatatlan, és felülértékelhetetlen döntés is. A táska nem csupán kiegészítő, lelke van. De szerencsére az ő közösségük nem híve a monogámiának. Ne aggódj hát az új szerelem miatt. Szerencsére nem olyan féltékenyek, mint a pasik.
Zsuzsi
