Csendesen ücsörögni egy folyóparton. Csukott szemmel állni, egy koncert közepén. 150nel menni az autóval bömbölő zene mellett. Ülni a fősuli aulájában, laptoppal, fülhallgatóval. Feküdni az ágyadban, és hallgatni a másik szobából átszűrődő tévé duruzsolását.
Mindenki másképp lazít, máshogy engedi ki a fáradt gőzt. A melóban a fülhallgatós zenés megoldást preferálom. Otthon szeretek bömbölni :) De előbb utóbb mindenki eljut erre a szintre. Tök mindegy, hogy ordítozol, vagy sírsz. Szükséged van rá. Kezdeményezem a legális „Kieresztő Világnap” létrehozását. Például, mi kifáradhatnánk a Dobótérre, és reménykedve, hogy nem lesz világvége, mint a South Parkban, kapnánk fél órát, amikor ordíthatunk, nevethetünk, fejünket verhetjük a burkolatba, és épp anyukákat szidva mutogatnánk az égre.
Én ezt erre a napra tenném, ha benne vagytok, mert most… több dolog között vacilálok. :)
One – megfogom a céges laptopot, és a kamerákat, kinyitom az ablakot, és mindent kidobok diadalittas vérfarkasordítással.
Tú – Kitépem pár kellemetlen nőszemély haját, és letépek pár péniszt.
Tri – Összesek az utcaközepén, hagyom, hogy megnézzenek jól, kritizálják a ruhám, vagy a tökéletesen kerek fenekem,
For – Egyedül kivonulok az utcára, és ordítok párat pár eberre csak úgy céltalanul, másokat odaképzvelve.
Vagy az is lehet…. Hogy tovább nézem az álláshirdetéseket, várom a két órát, hogy Tibi letegye a munkát, ráverek a tigáznál az asztalra, bevásárolok, főzök, mosok, takarítok, majd lefekszem az alvó emberem mellé, és akkor borulok ki.
De az öröm az ürömben… A Taft még mindig tart, a sminkem ideális, a fenekem fenomenális, női bántalmak nem érintenek, és ha tetszik, ha nem, én ma TURIZNI FOGOK!
Puszi, minden
Zsuzsanna, a hisztikirálylány
