Olyan sok dolog van, amit kapásból elítélünk. Persze ha leásunk a mélyére, vagy ne adj’ isten velünk is előfordul, akkor már más megvilágításba kerülnek a tények. Most a sok ezer ilyen probléma helyett csak egy valami emelnék ki, a megcsalást. Bizony, jön a fekete leves…
Mint már számtalanszor leírtam, én rossz lány vagyok, akarom mondani voltam. Nem egyszer, és nem kétszer fordult elő velem az életem folyamán, és az én esetemben nem feltétlenül a partnerem hibájából. Sok ember azt hozza fel mentségül, hogy nem kap eleget otthon ebből vagy abból, már nem szereti igazán a partnerét, de még ott az összetartó kapocs.
Az én problémám mindig az önbizalom volt. Olyan ez, mint egy drog. Van, de még többet akarok. És bizony egy-egy ilyen kicsapongás nem kevés arcméretnövekedést indukál. Az én indokom ez volt. Nem szép, de megtörtént. Persze az utóélete a dolgoknak mindig sokkal rosszabb, és hiába a pillanatnyi örömszerzés, a következmények sötét fellegét nem tudják eltörölni. Ám a mai napig azt vallom, hogy jól tettem, amiket tettem, mert magamra figyeltem, és nekem ezekre szükségem volt. A szerelem önzetlen dolog, mondják a nagyok, de szerintem igenis hogy önző. Nem azért vagy valakivel, hogy neki boldogabbá tedd az életét. Azért vagy vele, mert ő azzá teszi a tiédet.
Mások persze más indokokkal járnak félre. Már nem szerelmesek, de ott van például egy gyerek, aki miatt nem akar mindennek véget vetni. Vagy fél a párjától, és az a pár óra, amit a szeretőjével tölt megnyugvást jelent számára. Esetleg nem jó a szerelmével a szex, de a testiség miatt nem akar véget vetni a dolognak. Számtalan érv, és mondvacsinált indok létezik a témában. A legfontosabb persze, hogy mi magunk elhiggyük az igazság tartalmát.
Az egyik barátom igazán helyes pasi. Nem kiemelkedően, és remélem ezen nem sértődik meg, de mindenképpen a : hmm nem rossz, sőt-kategória. Pár éve volt egy komoly kapcsolata, egy igencsak diktátor lánnyal. Annak vége lett, és azóta üres minden. Persze a szerelem már elmúlt, talán már újra sem kezdené, megváltozott ő is. De ez a kapcsolat volt a legmeghatározóbb, így hát jelenleg úgy érzi képtelen újra komolyan, vagy, ahogy én mondanám sávosan szeretni. Az úriember okosabb, mint én voltam, mivel ahelyett, hogy lenne mellette valaki, és őt csalogatná, nem kezd komolyba. Rátért a foglalt lányok palettájára. :) Az étel finom, meg se kell főzni, kihozza a pincér, megeszi, aztán hazamehet. Persze nem fizet, azért itt nem tart a dolog :) Ítéljük el? A gyorséttermi menü és az elegáns étterem között a legnagyobb különbség az ár. Baj az, hogy egy-két „olcsó” falatra vágyik? Ő így épülget. Persze a kérdés arra vonatkozik, hogy elítélhető-e az a személy, aki, habár tudja, hogy az aktuális menüjének van már szakácsa, mégis ő eszi meg a főfogást?
Mindenhez két ember kell. Ha valaki meg akarja csalni a párját, megteszi. Aki nincs abban a kapcsolatban, nem tudhatja igazán, hogy miért szánja rá magát. Beszélhetünk női, és férfiúi szolidaritásról, akkor végeredmény úgyis ugyanaz. Vagy elmondja őszintén, és esetleg azt mondod, hogy bocs, ez nem fér bele. Vagy vetít, megsajnálod, és megteszed. A vágynak hatalmas ereje van. A szexnek is. Nem hiába ilyen jó üzlet a pornó ipar.
Természetesen én is féltékeny nő vagyok. Normális esetben nem fogadnám el a párom ez irányú érvelését, de akkor is van egy elméletem. Szerintem kétféle megcsalás van. A testi, és a lelki. Ha csak puszta vágyról van szó, és ezzel az egy kalanddal letudod, elmúlik, jobban leszel, persze akkor is szemétség a másikkal, de jobb előbb, mint később. Elmondom, mire gondolok. Ha egyszer csak felüti a kapcsolatodban a fejét, hogy mással is lefeküdnél. Mondjuk, jön egy jóképű kolléga, aki felébreszt benned valamit. Odázd el? Vagy egy röpke megingásért rúgj fel mindent? Vagy várj vele, ábrándozz róla, és hagyd, hogy a vágy mellett más is kialakuljon benned? És ez az kedves mindenki, a másik megcsalási forma. A lelki. Amikor nem csak a testét kívánod, hanem mindenét. Lehet, hogy egyébként is kialakul. Lehet, hogy nem lesz megoldás az a pár óra. Viszont, ha igen, akkor feleslegesen borítottál volna.
Tudom, hogy nagy port kavarok. Tudom, hogy az őszinteség a legfontosabb. De kivel szemben? Fontosabb, hogy a pároddal legyél őszinte, mint magaddal? A szerelem nem önkéntes munka. Komolyan megdolgozol az eredményért. Ha pedig a prémiumhoz, vagyis a teljes, és boldog élethez egy kis plusz munka kell, hát tedd meg. A legfontosabb, hogy magaddal tudj elszámolni. A matekórákon már túl vagyunk. Senkit nem érdekelnek a részösszegek, csak a végeredmény számít.
Puszimuszi
Zsuzsanna - a megbotránkoztatóördöglány
