Dagi vagyok! Vállalod?

A blogom a kis életemet hivatott bemutatni pár megjegyzéssel, csípõs véleménnyel, és remélhetõleg nem csak számomra sok humorral. Várlak vissza ha tetszettem :)

Friss topikok

  • szarvasvadász: Köszönöm... (2013.07.15. 15:00) Egy baleset margójára
  • Zsazsa1989: @Padlásszoba: Kedves Padlásszoba! Először is köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, és lejjebb teker... (2013.06.22. 10:28) Megütlek ember, ha mondom!
  • Powerslave: "2. Láthatatlan melltartó, ami tényleg NINCS…" Hülye vagy, anyjuk. Igényes nő nem hord melltartót. (2013.06.21. 12:23) Ki van a húsbolt nyuszilány
  • idegszaggató: Pont jó. Vicces, cinikus, de még nem önmarcangolós. Tetszett. (2012.05.07. 11:08) Szegény zsuzsi
  • idegszaggató: És mi van, ha nem bosszantja a mérete? (2012.05.07. 11:08) Egy zavart pillanat rendel....

Linkblog

Fogyózom, haha

2014.07.23. 10:18 | Zsazsa1989 |

elhiz.jpgSosem voltak komoly önértékelési problémáim. Persze rossz napok voltak, meg utálom a testem napok, de összességében mindig büszke voltam arra, hogy elfogadtam, és ami fontosabb, elfogadtattam magam másokkal.

 

 

Sokan tudjátok, hogy a médiában dolgozom, és ez kicsiben is majdnem annyira nehéz feladat, mint nagyban, országosan. Megjelenni, felvállalni a pocakot, a fenekemet, befogni a fülemet a rosszalló beszólásokkor. Volt egy eset, amikor a cégem tehetségkutatót hirdetett. Egy magára semmit sem adó, abszolút abba a kategóriába tartozó dagi lány, akit ha kimondjuk ha nem, de még mi magunk is elítélünk felsóhajtott amikor meglátott és nem volt rest megosztani velem megkönnyebbülését: Te is itt dolgozol? Huh, akkor van esélyem. Nyilván nem volt :)

 

Pár hete nyaralni voltam a családommal, férj nélkül. Úgy döntöttem, hogy vagyok elég menő csaj ahhoz, hogy bikinit vegyek magamnak, persze nem öltem volna bele ezreket, de turiztam egyet 300-ért. A Balatonnál senki nem ismer, nincsenek elvárások, és bevallom, az első coming out után már nem is volt olyan szörnyű. Főleg amikor megjelentek a pocaktársak a strandon. ismerjük a jelenséget, mindannyian ezt csináljuk, és sugdossuk a bizalmasunknak: ugye ő nagyobb, mint én? Nézd, rajta is bikini van pedig nagyobb a segge. Esküszöm sokszor még a rosszalló pillantásokat is ki tudtam zárni, de minden csoda 3 napig tart. A nyaralásunk is, meg a fesztelenségem is. Hazaérkezés után a kitárulkozó fotóimmal a tesóm Facebook oldalán találkoztam. Sokkoló volt. Zokogva könyörögtem vegye le a képeket.

Igazán nem is tudom miért. Vagyis nyilván rossz volt szembesülni vele, nem akartam, hogy mások is lássák. Szégyelltem a testem.

 

A nyaralás előtt már 3 hete diétáztam. És azóta is. Sosem csináltam még ennyire kitartóan. Jó, nem mondom, vannak kilengések, kis csokika, de a kenyeret, a tésztát, teljesen száműztem az életemből. Mindig azt mondtam, hogy ha megkérdezték miért nem fogyókúrázok, hogy majd egyszer, ha úgy érzem, akkor elkezdem. Nem azért hogy jobban elfogadjanak. Bár biztosan szuper dolog, ha nem te vagy a legkövérebb egy társaságban. Nem az egészségem miatt, mert habár később nyilván lesz belőle problémám, de egyelőre semmiben nem gátol a testem. Nem a pasik miatt, a férjem így ismert és szeretett meg. Csak úgy. Magam miatt. A ruhák miatt. Mások miatt, amit úgy kell érteni, hogy mások rosszalló pillantásainak elkerülése érdekében. De ezt sem száz százalékban a megfelelési kényszer mondatja velem. Inkább a kényelem.

 

Az is tök érdekes, hogy azt hiszem, van egy súly, vagy méretkorlát, ami felett már nem a csoki meg a kenyérvásárlás a ciki, vagy épp a gyorséttermi kaja, hanem ha salátát veszel a boltban, vagy cukor nélkül kéred a limonádét a kedvenc helyeden. És jönnek a sajnáló pillantások. Hogy jahj szegény, hát igen, elég kövér vagy, fogyózz csak!

 

fogyas11.jpg

 

Szerintem én sosem leszek vékony. És ha valamilyen csoda folytán abba az irányba haladnék is, biztosan lenne egy erkölcsi gát, aminek köszönhetően nem tudnék egy bizonyos kg alá menni. Annyi mindent elértem ducin. Annyi mindenki olvasott már tőlem éljenek a ducik felkiáltású cikkeket. Annyi emberrel kellett szembeszállnom, hogy fogadjon el. Köztük magammal is. Szóval ez most nem is egy igazi teljes átalakulás. Inkább formálódási kísérlet, amit néha egy kis Milkával öblítek le :)