.jpg)
Amikor a blogom megszületett az volt a cél hogy a magam stílusában segìtsek màsoknak abban, hogy könnyebb legyen elviselni a mindennapok megràzkòdtatàsait. Hasznàltam ezekhez történeteket az életemből, meséltem arcpirìtò, tùlontúl intim, sőt olykor bicskanyitogatò sztorikat is. Nekem nem okozott gondot arccal együtt csinàlni mindezt, hiszen az életem egy részét arra tettem fel hogy Nektek segìtsek kedves duci nőtàrsaim. Azért nektek mert nem ismerem a vékony lànyok problémàit, bàr vallom hogy az ìràsaim mindenkinek szòlnak.
Posztok azért nem születnek olyan gyakran, mert csak a jò arcomat mutatom nektek. Ès bizony nekem is vannak rossz napjaim. Cöh de még mennyi... Amikor nem jön fel a nadràgom, amikor ràmröfögnem az utcán, vagy épp egyedül maradok a kilòimmal. A mostani bejegyzés célja nem a megbàntàs. Csak a véleménynyilvànìtàs.
Nem hiszem hogy mindenki szép. Jòl hangzik, de ezt csak a ronda emberek talàltàk ki. Sőt tovàbb megyek. Èn sem vagyok szép. Klassz csaj vagyok de nem szép. Jò nő vagyok, de nem szép. Mindig tetszettem a pasiknak, de nem azért mert szép vagyok. A szépség nem tanulhatò. De az hogy elhidd magadròl hogy kurva jò csaj/pasi vagy az igen. Pár éve vérre menő csatàt vìvtam volna azért hogy elfogadjàk a ducikat. Ma màr erre nincs szükség hiszem a csapbòl is a "fogadd el magad" téma folyik. Bevallom engem néha màr nagyon idegesìt a sok dagiközpontù oldal. A hìrfolyamom tele van meztelen dagi nőkkel. Nem gondolnàm hogy ez mindig a legcélravezetőbb.
Amikor önbizalom hiànyom volt folyton szexeltem. Folyton màssal. Kicsit jobb lett, de pár nap múlva kezdődött elölről. Mert gondom volt magammal. Többet vagy kevesebbet hittem a testemről, a személyiségemről, mint amennyit az reálisan adni képes. De amikor úgy döntöttem, hogy hé dagi, elég ebből. Akkor elég is volt. Hogy egy nagy klasszikust idézzek, amikor szarul vagyok dobom a bút, és egyszerűen, csak király vagyok. :)
Persze tudom, és értem, hogy ez nem mindenkinek olyan természetes. Tudom, és értem, hogy sok atrocitás ér minket nap mint nap. De ne gondoljuk, hogy csak a mi keresztünk nehéz? Ugyanúgy bántják a túl alacsony lányokat, mint a túl magasakat. A különc hajúakat, és a nem mindennapi stílust követőket. Miért lennénk mi mások, mint a társadalom többi kis része, amivel együtt képezzük a nagy egészet? Van az a vicc, nem kenyerem a kisebbséget bántani, de emeld a sztorit ránk!
Cigánygyerek hazamegy, azt mondja az apjának.
-Hát édesapám én skinhead lettem.
Az apja jól megveri. Odamegy az anyjához.
-Hát édesanyám én skinhead lettem.
A anyja jól megveri. Odamegy a bátyjához.
-Hát bátyám én skinhead lettem.
A bátyja jól megveri. Odamegy a nagyapjához.
-Hát nagyapám én skinhead lettem.
A nagyapja jól megveri. Erre a cigánygyerek:
-1 napja vagyok skinhead, de én már nagyon utálom a cigányokat.
Érted? Addig amíg te diszkriminálod magad, addig a társadalom is fog. Addig amíg megmentendő kisebbségként kezeled az életed, addig a többi ember is így néz rád. Szükséged van arra, hogy kivételezzenek veled azért, mert duci vagy? Vagy inkább szeretnél a személyiségeddel kitűnni? Nem várhatod el másoktól, hogy elfogadjanak, amíg te sem teszed ezt magaddal. Igen, kellenek a duci nős oldalak, hogy lásd, így is lehet élni, így is lehet öltözködni, gondolkodni. De ha te nem éred fel ésszel, és lélekkel, hogy menni fog, akkor sosem változol meg. Ha le akarsz fogyni akkor fogyj le! De ha nem akarsz lefogyni, csak sírdogálsz otthon, hogy jahj senki nem fogad el, akkor senki sem fog elfogadni.
Figyelj! Én ma szalonnát fogok vacsorázni házikenyérrel. Holnap hajnalban felkelek, és elmegyek dolgozni. Szerinted fog engem érdekelni, hogy ki mit gondol? Pf! :)
Csók!
Zsuzsi
