Dagi vagyok! Vállalod?

A blogom a kis életemet hivatott bemutatni pár megjegyzéssel, csípõs véleménnyel, és remélhetõleg nem csak számomra sok humorral. Várlak vissza ha tetszettem :)

Friss topikok

  • szarvasvadász: Köszönöm... (2013.07.15. 15:00) Egy baleset margójára
  • Zsazsa1989: @Padlásszoba: Kedves Padlásszoba! Először is köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, és lejjebb teker... (2013.06.22. 10:28) Megütlek ember, ha mondom!
  • Powerslave: "2. Láthatatlan melltartó, ami tényleg NINCS…" Hülye vagy, anyjuk. Igényes nő nem hord melltartót. (2013.06.21. 12:23) Ki van a húsbolt nyuszilány
  • idegszaggató: Pont jó. Vicces, cinikus, de még nem önmarcangolós. Tetszett. (2012.05.07. 11:08) Szegény zsuzsi
  • idegszaggató: És mi van, ha nem bosszantja a mérete? (2012.05.07. 11:08) Egy zavart pillanat rendel....

Linkblog

Megütlek ember, ha mondom!

2012.02.09. 13:32 | Zsazsa1989 | 5 komment

 Történt egy csudás téli napon, hogy megfáztam. Ebben ugye semmi extra nincs, hideg van, aki meg csupasz seggel alszik hát ne csodálkozzon. Húztam, halasztottam a dolgot, de ma muszáj elmennem doktor bácsihoz, mert kisza kisza kiszakad a tüdőm. Ebben sincs semmi izgalmas. Nade. Ugye itthon meresztem a mereszteni valót, és szóltam már a nem túl fantáziadús itthoni szereléseimről. Gondoltam ez a nap más lesz. Ma kirúgok a hámból, és a nyugdíjas tömegnek, na meg a doktor bácsinak felöltözök normálisan. Ja.

Szánalmas tudom, de ha megyek valahova az előző éjszakám úgy kezdődik, hogy mit vegyek fel holnap. Semmi probléma, kitaláltam, és békésen szunyókáltam. Amikor ma készülődni kezdtem, felvettem a megálmodott ruhakölteményt. De milyen az asszonyi lélek, ugye, hát csak úgy gondoltam hogy tetszeni akarok uramnak és parancsolómnak. Aha. Odaálltam elé, tip top. Cicanadrág, rózsaszín horgolt klassz pulcsi, nagyvigyor, és a vágy a következőkre: hmm csini vagy nyuszika. Erre a férfi, a nagybetűs FÉRFI: Hát nem. Mondom, miakurvaistenvan? Hát nem. Hát ez nem jó. Mondom, csak így? Így hogy nem! Hát nem.

Tudod, van azaz érzés… Amikor nem kiabálsz. Nem ugrasz a másik torkának. Csak úgy a kisagyad környékén bizseregni kezd a koponyád. Sarkon fordultam, lecsaptam magamról a ruhát, nekitámaszkodtam a szekrénynek, ami tele van ugye, de hát egy rongyom sincs, ami jó lenne, és új kreáció után kutattam. Van egy kék ruhám. Csodaszép én mondom. Hosszú, meleg, farmer mellénnyel és a csizmámmal kifejezetten vagány. Az itthon lét pocak tájékon megvisel, szóval takar, ahol kell meg minden. Belibbenek az úr elé, kissé feszülten, de azért vigyorogva, erre a FÉRFI: Hát nem cicám, ne csináld. Mondom miakurvaisten van? Hát ez nem jó. Nem tudom, valami nem passzol.

Tudod, van azaz érzés… Amikor már kiabálsz, hogy de eddig tetszett és most miért nem, és már nem tetszem és miafentévegyekakkorfel? És jön a hümmögés, meg a cancogás két zombi gyilkolás közt: hát nem tudom. valami mást….

Na, eltűntem fél órára. Nyolcvan ruhadarab, két sírógörcs, és néhány szakadt harisnya után elnyertem jelenlegi, számára is megfelelő küldőmet. cicanadrág – hosszúcsizma – farmerszoknya – kapucnis pulcsi. Összekötött hajjal és a kabátomban úgy nézek ki, mint egy kibaszott anime figura. Egy túlméretezett anime figura. Ez bezzeg tetszett neki. Perverz.

Kedves péniszesek! Ha a nő, a nagyon nagy betűs NŐ akkor szép amikor jól érzi magát a bőrében, és akkor ragyog amikor a legboldogabb, akkor ha látod rajta hogy tetszik neki amit visel, és csupán egy kedves szót kér, nem pedig divattanácsokat, amikben valljuk, be nem vagytok kompetensek, akkor ne küldjük már el a búsba egy „hát nem”-mel, mert nem hogy szex, még vacsora se lesz. Na.