Dagi vagyok! Vállalod?

A blogom a kis életemet hivatott bemutatni pár megjegyzéssel, csípõs véleménnyel, és remélhetõleg nem csak számomra sok humorral. Várlak vissza ha tetszettem :)

Friss topikok

  • szarvasvadász: Köszönöm... (2013.07.15. 15:00) Egy baleset margójára
  • Zsazsa1989: @Padlásszoba: Kedves Padlásszoba! Először is köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, és lejjebb teker... (2013.06.22. 10:28) Megütlek ember, ha mondom!
  • Powerslave: "2. Láthatatlan melltartó, ami tényleg NINCS…" Hülye vagy, anyjuk. Igényes nő nem hord melltartót. (2013.06.21. 12:23) Ki van a húsbolt nyuszilány
  • idegszaggató: Pont jó. Vicces, cinikus, de még nem önmarcangolós. Tetszett. (2012.05.07. 11:08) Szegény zsuzsi
  • idegszaggató: És mi van, ha nem bosszantja a mérete? (2012.05.07. 11:08) Egy zavart pillanat rendel....

Linkblog

Egy zavart pillanat rendel....

2012.01.26. 20:53 | Zsazsa1989 | 1 komment

Helló kedveseim!

Ma kicsit filozofikusak leszünk. Tudod mi az, zavarban lenni? Én már elfelejtettem. Olyan klasszul alkalmazkodtam a nagypofájú szexista nőstényállat módhoz, hogy már nem is tudtam mit jelent elvörösödni, és pánikba esni.

A részletek nem fontosak, csak hogy ma bebizonyosodott, sosem vagy elég öreg a váratlan helyzetekhez. A barátnőimmel enni mentünk. Enni kell ugye, de az ivászat után nagy a változás. Persze azért csurrant cseppent egy két kesernyés korty a torkunkra. Szóval, amikor ettünk, akkor hirtelen megjelent valaki, aki amúgy tök közömbös, csak hirtelen rám integetett és annyira zavarba jöttem, hogy magamhoz nem méltóan megfutamodtam, és filmbeillő jelenetként ott hagytam csapot, papot. Persze visszamentem, mert hát nutellás banános óriáspalacsinta várt, amit nem hagy ki az ember lánya egy egy kósza gyötrelem miatt. Mint később kiderült egy szokásos Zsuzsannaféle műbalhét láthattunk, nem is nekem integetett.

A másik ami pár napja foglalkoztat szintén egy régis ismeretlen ismerős felbukkanása volt. Talán kedden láttam egy arcot a tömegben, vagy háromszor. Persze nem köszönt, és persze dáma vagyok, én se neki. De mégis vele álmodtam, olyan fura felemást, ahogy Palya Bea énekli a fülembe.

Az érdekessége a két esetnek, hogy egyik sem olyan sztori, ami olyan mélyen lelkileg érintett volna. Nem szerelmekről van szó, mégis belefúrta magát az agyamba, úgy hogy klaviatúrát ragadtam, pedig előbb írok a menstruációmról, mint a lelkemről.

Szeretnék tanulságot levonni. Hogy miért „bosszantanak” ezek a képek állandó jelleggel. Én hiszek a sorszerűségben. Meg abban hogy minden élethelyzet okkal történik velünk, és egy folyamatos fejlődésen megyünk keresztül. Na, most vagy az van, hogy vegyek vissza a pofámból és tanuljak meg zavarba jönni, és konszolidáltabb lenni, vagy az, hogy dáma módjára járjak, keljek, még akkor is amikor béna napom van,. hiszen sosem tudhatom ki ismer meg és ki nem. És az első benyomás átvitt és gyakorlati értelemben is nagyon fontos ugye.

 

A témától eltérően még annyit mondanék kedves lányok, ha a cél a FÉRFI kiborítása, valami bosszúcska féle miatt, a jó recept a következő:

- egy téma ami bosszantja, mondjuk a feneked mérete

- aztán célozgatás az exek kisebb méreteire

- aztán sírógörcs, hogy te már nem is kívánsz

- aztán csapkodás, meg sopánkodás minden csinos nőre a tévébe

és amikor ezek készen vannak, a párának pedig már véreres a szeme, na, akkor jön a végső csapás: szakítani akarsz?

Garantált a kiborulás. Csak vigyázz, hogy fordulj el mielőtt elkezdesz mosolyogni.

Jó éjt!

Zsuzsi